Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-98
Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 243 reknek, — akik nálam is valtak küldöttségben — nézetem szerint, sok tekintetben igazuk van. Egy törvényjavaslat van is előkészítés alatt, amelynek alapján az optáns vasutasok ügyet véglegesen rendezni óhajtjuk és bizonyos méltányos nyugdíjat akarunk nekik juttatni. Tessék elhinni, én igazán igyekszem lehetőleg emberséges szívvel intézni a rám bízott ügyeket. (Élénk helyeslés.) Kossalka igen t. képviselő úr a szabványosítás költségeinek fedezéséről szólt. Ezeknek a költségeknek fedezéséről én már gondoskodtam, nem a költségvetésben, hanem más úton, úgyhogy az már biztosítva van. Már szombati beszédemben is megmondottam, hogy az új életre keltett racionalizálási bizottságnak minő konkrét feladatokat adtam osztályrészül. A nyomorgó mérnöki kar érdekében elhatároztam, hogy az óbudai híd részletterveit mielőbb el fogóin készíttetni, ami nem is fogja terhelni az állami költségvetést, mert ezeket a költségeket a fővárosi hozzájárulásokból fogjuk fedezni. Egyébként azokat a terveket, amelyeket méltóztattak hozzám juttatni, — amelyekről már beszéltünk és még fogunk beszélni — a legnagyobb mértékben fogom a magam részéről támogatni, annál is inkább, mert valóságos tragikum az, hogy társadalmunknak az az osztálya, amely képzettségével a külföldön mindenütt elsőrangúnak bizonyul, — hála a kitűnő műegyetemi kiképzésnek — ma nálunk nyomorban van. (Ügy van! Ügy van!) Krüger képviselő úr a leszámítolható közraktári jegyek életbeléptetése tekintetében tett indítványt. Ez egészséges, életrevaló gondolat volna és kereskedelempolitikai szempontból hozzá is tudnék járulni, érinti azonban a kamatláb kérdését, és így itt a pénzügyminiszter úr és a Nemzeti Bank hozzájárulása kellene, (Meskó Zoltán: Akkor rendben van a dolog!) és alig hiszem, hogy az ő szempontjukból ez a kérdés elintézhető volna. Lang Lénárd képviselőtársam kifogásolta, hogy vannak mesterségesen kitenyésztett iparágak, (Halljuk! Halljuk!) és pedig a filmgyártás, a traktorgyártás, a rádiógyártás és az autógyártás. Kitenyésztett iparokról ma általában véve nem lehet beszélni. Nagyon helyesen utalt egyszer Fenyő képviselőtársam arra. hogy Svájc ma az első a csokoládéiparban, pedig ott sem kakaó, sem cukornád nem terem. Ilyen értelemben ma nem lehet üvegházi és kitenyésztett iparokról beszélni. A legkevésbbé szerencsés azonban ez az összeállítás. Mert mi a helyzet a filmiparnáH Mi nyersfilmet nem gyártunk, csinálunk azonban filmfelvételeket. Ä film nemzetközi dolog, művészeti megnyilatkozás, és lehetetlennek tartom, hogy a magyar géniusz ebben a művészeti formában meg ne nyilatkozhassék. (Úgy van! Ügy van! — Meskó Zoltán: Különösen, amikor a cigányok lóháton hegedülnek a külföldön! — Derültség.) Ez már a cenzúra kérdése. Ha valamely dolognál hibát követtek el, az nem jelenti azt, hogy az egész kérdést elejtsük. Amióta hangosfilm van, ha nem volna magyar filmgyártás, a magyar filmszínházakban magyar szó egyáltalában nem hangzanék el. Hozzáteszem, hogy kitűnő művészeink vannak, ez az ipar sok embernek ad kenyeret, a legfőbb szempont pedig az, hogy nem valutát visz ki tőlünk, hanem ellenkezőleg, valutát szerez. Egy, ilyen iparra azt mondani, hogy ez mesterségesen kitenyésztett ipar, igazán nem lehet. Itt van azután a traktorgyártás. Ha van ipar, amely a talajból nőtt ki, akkor az a traktorgyártás Magyarországon. (Malasits Géza: Nem csinálnak nálunk traktort! — Felkiáltások a jobboldalon; Igen, csak nem sokat!) 1928-ban 20 millió pengő értékű traktort vittünk ki. Ha most közben a gazdasági válság miatt ez a kiviteli ág megszűnt, azért erről lemondjunk 1 ? Erről lemondani valóságos öngyilkosság volna, mert egy ipart megszüntetni rendkívül könnyű, de az egyszer megszüntetett ipart új életre kelteni, annak új összeköttetéseket szerezni valósággal kárba veszett kísérlet. Ami pedig a rádiót illeti, kijelenthetem, hogy a rádiógyártás terén Magyarország úttörő volt. (Meskó Zoltán: Exportunk van!) Nagyon helyesen méltóztatott mondani, exportunk van, annál is inkább, mert a rádiógyártás szoros összefüggésben van az elektromos iparral, az izzólámpagyártással, amelyből 20 millió pengő értékű kivitelünk volt, és úgy a filmnél, mint a rádiónál új lehetőségek fognak mindig nyílni, mihelyt meg méltóztatik szavazni az általam már beterjesztett törvényjavaslatot ai szabadalmi törvény szabályozásáról. Akkor ugyanis a külföldi szabadalmakat, amennyiben itt bizonyos időn belül nem rendezkednek be azok gyártására, magyar emberek gyárthatják s iparunk újabb lendületet és exportunk újabb fejlődést fog ezzel kapni. Ami az autókat illeti, igazat kell adnom a képviselő úrnak abban, hogy személyautóknak itt jövője ezidőszerint nincsen, mert az autógyártás csak akkor fizetődik ki, ha szériagyártásról lehet szó, nálunk pedig szériákat nem fogyasztanak. Ellenben a teherautomobiloknál más szempontból is igen fontos, hogy itt nálunk gyártassanak, a teherautóknál tehát — hogy úgy mondjam — van bizonyos fantázia. Lázár Miklós képviselő úr az idegenforgalom jelentőségét tette szóvá csak úgy, mint Pékár Gyula és a többi képviselő urak. Erről a kérdésről szombati beszédemben bőven beszéltem. A balatoni parcellázás tekintetében a balatoni forgalmi tanácsnak ülése már megtette a megfelelő lépéseket, hogy ebben a tekintetben visszaélések és helytelen eljárások ne következzenek be. Lukács Béla képviselő úr a miskolci—tiszapolgár—hajdunánás—debreceni vasútvonal kiépítését kívánta. Ez egy rendkívül fontos vasútvonal, elismerem, minden szempontból. Az országos közlekedésügyi tanács is javasolta annakidején, csakhogy drága, mert hidat is kellene építeni Tiszapolgárnál. Belekerülne 16 millió pengőbe, amire ma — sajnos — nincs fedezet. Minthogy ez az elsőrendű fontosságú feladatok közé tartozik, amint erre lehetőség nyílik nem fog elmaradhatni majd a képviselő urak által kívánt e vasút megépítése, mert ez is hozzátartozik a magyar alföld fejlesztéséhez. (Élénk helyeslés. — Meskó Zoltán: Nem erdélyi embernek, Búdnak kell ezzel foglalkoznia, hanem Kenéz Bélának, aki alföldi ember! Ö meg fogja csinálni!) Malasits Géza t. képviselőtársamnak köszönöm, hogy az iparfelügyeletnek az építőiparban való fontosságára felhívta a figyelmemet, amelyet egyébként ez a kérdés nem kerülte el. Tessék meggyőződve lenni, hogy én a munkásvédelemre rendkívül nagy súlyt helyezek. (Helyeslés.) Annak nemcsak anyagi, hanem rendkívül fontos etikai, társadalmi hatásai és vonatkozásai is vannak, ha látja az a munkás, hogy törődnek vele, s ha már keveset keres, de legalább emberségesen bánnak vele (Malasits Géza: Ha nem engedik fel rozoga állványra.) és vigyáznak az egészségére. Azért is igazat
