Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-98
Az országgyűlés képviselőházának 9 8 ajánlatot tesz. Most mi történiki Vagy összeköttetésben van az illető azzal a referens mérnökkel, aki ezt a munkát kiírta, és tudja, hogy ennek a munkának csak egyrósze kerül kivitelezésire, és ezért ennek a munkának egy részére olyan alacsony egységárakat állít be, amelyek mellett azt a munkát elvégezni egyáltalában nem lehet, vagy pedig előre bizalmasan informálva van és tudja, hogy új munkák lesznek előkészítve, amely ú|j munkáknál módjában lesz magát kárpótolni az esetleges veszteségért. Senkinek sem lehet érdeke, hogy egy ilyen közszállítási szabályzat legyen érvényben, és hogy közintézmények kiadjanak munkákat, jóllehet tudják azt, hogy ezért az árért azt a munkát (becsületesen elvégezni nem lehet A kisiparosok egymást agyonkonkurrálják éppen azért, hogy a legolcsóbbak legyenek. Most már ott iart egyik-másik kisiparos, hogy nemcsak az anyagkereskedőknek marad adós, hanem a munkabérrel is adós marad a munkásoknak. Tehát ebben a nagy, kiélezett versenyben oda lyukad ki az iparos, hogy nem bánja, akármilyen árért, csak vállalhasson valamilyen munkát. Éppen ezért helyes volna azt a rendszert bevezetni, ami Németországban megvan, hogy mem a legolcsóbb ajánlattevőnek adják ki a munkát, hanem az átlagot veszik és a középen levők közül választják ki azokat, akiknek a munkát odaítélik. En a miniszter úrnak ezt nagyon is figyelmébe ajánlom. Ha érdemes és komoly iparpártolást akarnak csinálni, ha az^ iparosoknak védelmet akarnak nyújtani, (Téglássy Béla: Ezt már megtette a miniszter úr!) akkor itt kell segíteni és kvázi meg kell büntetni azokat, akik ilyen hazárd játékot folytatnak, akik ilyen tisztességtelen ajánlatokkal árasztják el a közmunkákra kiírt pályázatokat, és akik előre is tudván azt, hogy ezért a pénzért nem lehet elvégezni azt a munkát, rosszul, vagy hiányosan, vagy összeköttetések révén, nem tudom hogyan akarják maguknak azt a munkát kihozni. Nekem az albertfalvai építkezéseknél nagyon sok alkalmam volt tapasztalatot szerezni arra, hogy az egyes munkák elvégzésénél milyen hibák történtek. Hát elképzelhető-e belső fogyasztás 30 és 35 filléres iparosm'unkabérekkel, amelyek jóformán még csak arra sem elegendők, hogy belőlük a lakbért fedezni lehessen 1 ? Hogyan lehet elképzelni fogyasztást, hogyan lehet elképzelni iparosréteget, amely a mezőgazdaság terményeinek fogyasztója lesz, ha ennek az iparosrétegnek ilyen alacsony bér és kereset jut csak osztályrészül? A közüzemek elleni harcra csak egy pár szóval akarok rátérni, hiszen a mai szűkreszabott beszédidő keretében érdemleges vitára lehetőség nincs. Ká kell mutatnom arra, hogy egyes előkelő pénzemberek nem beszélnek mindig olyan naigy gyűlölettel a közüzemekről, sőt megragadják az alkalmat arra, hogy amikor egy magánvállalkozás rosszul megy, akkor azt közüzemmé igyekezzenek átváltoztatni. Ennek igen szép példáját láttuk akkor, amikor a tétényi sertéshizlaldáról volt szó. A tétényi sertéshizlalda igazán magánvállalkozás volt, amely két vagy három előkelő pénzintézet és a földmívelésügyi minisztérium kezében volt, tehát a m&gánkapitalizmusnak igazán módjában lett volna az exportvágással és egyéb tevékenységgel példát mutatni arra, hogy mi mindent lehet produkálni magánkézben levő vállalatokkal. Mégis hihetetlen erőlködést fejtettek ki, hogy ebből a magánkézben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. . ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 231 levő üzemből közüzemet csináljanak és addig sürgették a dolgot, amíg a fővárost rávették arra, hogy egy újabb üzemet létesítsen, valószínűleg azért, hogy ez újabb támadási felület legyen a közüzemek ellen. Ez a közüzem a fővárosnak nem jövedelmező üzeme, mert a főváros tekintélyes összeget fizet rá és az üzem nem jövedelmez semmit. Csak rámutatok arra, hogy most is folyamatban van egy ilyen tranzakció, a Hév. átadása. Kérdem, azoknak a vállalatoknak, amelyeknek székhelye egyszer Raguzában, egyszer Vaduzban, egyszer Luxemburgiban, egyszer nem tudom én hol van, miért kell most olyan hihetetlen erőlködést kifejteniök abban az irányban, hogy a közüzemek meglevő üzemeit még nagyobb üzemekkel egészítsék ki és miért nem elégszenek meg azzal, hogy csak Budapesten legyen közüzem és miért akarják ezt a közüzemet egész Gödöllőig, Pomázig vagy egész Dunaharasztiig kiterjeszteni? A közüzemekben is van bizonyos osztályozódás. A pénzintézetekben mindig van hajlandóság, hogy a közüzemeknek azt a részét, amely jövedelmező és amely mellett keresni lehet, magántulajdonná változtassák át, vagyis magánvállalattá, a magánvállalkozás kezében lévő rosszulmenő üzemeket pedig mindig hajlandók közüzemekké változtatni át és a közületekkel megfizettetni. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Peyer Károly: Azonnal befejezem. Csak egy körülményre kívánom még felhívni a miniszter úr figyelmét. A nagy munkanélküliség közepette óriási közmunkaterveket dolgoztak ki az egész világon. Ezek között a közmunkatervek között vannak olyanok, amelyek úthálózatot akarnak készíteni, van olyan, amely csatornát akar építeni Hamburgtól egészen Marseillesig és vannak még ezekhez hasonló tervek is. Magyarországot is felszólították, hogy adja be azokat a terveket, amelyekben ismerteti, hogy miféle közmunkákat akarnak itt csinálni. Nekem alkalmam volt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalban értesülni arról, hogy Magyarország milyen terveket adott be. Felhívom a miniszter úr figyelmét azokra a szinte nevetséges tervekre, — ezt a szót kell használnom — amelyekkel Magyarországon jelentkeztek közmunkákra pár vágóhíd és pár hasonló ilyen dolog építésével. (Malasits Géza: Pólópálya!) Szinte nevetséges, hogy milyen hozzá nem értő módon terjesztettek oda elő különböző terveket. Magáról a munkanélküliségről csak röviden szándékozom beszélni. Azt mondották, hogy nincs pénz meg fedezet rá és mégis azt látom, hogy a Mftr.-nek 2 millió pengővel felemelik a szubvencióját, holott a Mftr. dolgairól sokat lehetne beszélni. Sokat lehetne beszélni főképpen arról, mi az oka annak, hogy a Mftr. mérlegei mindig pár évvel későbben jelennek meg, mint amikor meg kellene jelenniök. Meg lehetne kérdezni, hogy mi történt a Mftr. nyugdíjalapjával, hova lett a nyugdíjalap? Mi történt azzal a tranzakcióval, amikor az angoloktól visszavásárolták a részvényeket és milyen áron adták át ezeket a részvényeket a magyar államnak? Elnök: Kérem, képviselő úr, tessék befejezni beszédét! Peyer Károly: Ha az állam ilyen célra tud áldozatot hozni és tud pénzt fordítani, nem is szólva arról, hogy a légihajózás fejlesztésére is többmilliós újabb tétel van beállítva a költségvetésbe, akkor azt kell mondanom, hogy sokkal célszerűbb és helyesebb lett volna, hogy, ha már nem tudnak produktív közmunkát teremteni» 32
