Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

232 Az országgyűlés képviselőházának 98. illése 1982 június 6-án, hétfőn. akkor Magyarország nyomorgó népét ennek az összegnek — majdnem azt kell mondanom — tizedrészével meg lehetett volna segíteni és az embereket a végső kétségbeeséstől lehetett volna megmenteni. A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Téglássy Béla. Téglássy Béla: T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter úr többízben nyilatkozott már a kisipar szomorú gazdasági helyzetéről s arról a nagyfontosságú szerepről, amelyet ez a művelt s minden tekintetben európai színvonalon álló társadalmi osztály a magyar közéletben játszik. Igen hálás vagyok a miniszter úrnak azért a kimerítő válaszért is, amelyet a kisiparosság érdekében folyó év április havában elmondott interpellációmra adni szíves volt. Ennek a válasznak a jelentőségét az adja meg, hogy a szokásos udvarias kijelentések helyett konkrét intézkedéseket tartalmaz, felsorolva az egyes minisztériumokat, amelyek a kisipart foglalkoztatják s a jövőben is foglalkoztatni akarják. Mindenesetre tény és le kell szegeznünk, hogy az egyes hatóságokat a miniszter úr átiratban megkereste, hogy a rendelkezésükre álló fedezetek szerint a munka kiirását mielőbb eszközöljék. Kétségtelen, hogy ez jótékony hatású volt, ez iránt már több helyről kaptam igen hálás leveleket. A Társadalombiztosító kérdésében is némi javulás állott be, mert hiszen eddig a ihathavi hátralékosok a közmunkákra nem pályázhattak és a hat havi hátralékosokat egyszerűen kizárták a pályázatból. Most ez akként változott meg és el ell ismernem, a miniszter úr^ intézkedésére, hogy a hat hónapi határt kitolták és mindazokban az esetekben, amikor az adós legalább fizetési készségét iparkodott megmutatni, elálltak attól, hogy a pályázatban részt ne vehessen. Bár a kisiparosságra ez is hátrányos, de mindenesetre^ a múlttal szemben óriási javulás érezhető és ezért nagy elismeréssel kell adóznom. Elismeréssel kell adóznom a miniszter úrnak azért a — mondhatom egészen bátran és őszintén — szinte páratlan igazságáért, amelylyel az egészségtelen verseny által leszorított árakat felül vizsgálta és ahol azokat túlalacsonyaknak találta, a tisztességes polgári hasznot biztosító határig a maga hatáskörében felemelte. Hogy ez mit jelent a kisiparosságra nézve, azt hiszem, talán mondanom és boncolgatnom sem kell. Mert amikor a minisztériumokban és közhatóságokban az az egészséges f

elfogás r kezdett uralkodni, hogy minden közmunkánál^ részvétel joga a kisipart is megilleti és támogatják a kisipart az eddig becézett és kartelizált nagyiparral szemben, a nagyipar olyan árakon pályázott, amelyek már tiszta veszteséget jelentettek. Évtizedes piacok megmentéséről lévén szó, a nagyipar áldozatot hozhatott és hozott is, hogy saját monopolizált helyzetét megvédje. Ez a játék végzetes lett a kisiparra- Hiszen minden munka vállalása csak még jobban siettette a pusztulását, mert hiszen tudvalévő, hogy a haszonnélküli, ráfizetéses munka a legbiztosabb útja az elkerülhetetlen csődnek. A konfekciós munkák terén is igen nagy újításokat végzett a miniszter úr. Elvégre, ha a közmunka nem lehet szabálytalanságok és indokolatlan nyereségek lehetősége, nem lehet viszont a vállalkozó sírásója sem. A kisiparosság nevében kérem az igen t. miniszter urat, hogy e tekintetből vegye vizsgálat alá az egész vonalat, az ipar minden ágát s ne engedje, hogy a nagyipar szinte börzejátékszerűen játssza ki a kisipar versenyképességét. Időközben a kontárrendelet is megjelent, amelyet annakidején interpellációmban bátor voltam szóba hozni. Ez a kontárkodás főleg a villanyszerelési munkákra vonatkozik, mert hiszen előfordultak bizonyos szabálytalanságok, hogy közintézeteknél nem szakember, hanem a liftes végezte a villanyszerelési munkálatokat. Interpellációm elmondása óta szigorú rendeletet bocsátott ki a miniszter úr olyan értelemben, hogy a legszigorúbb revízió alá veszi ezeket a kontármunkákat és elrendeli, hogy csakis szakember végezhet szakmunkákat. JJe ez még csak a kezdet kezdete, ha itt megállunk, csak annyit jelentene az eddigi segitség, hogy a halódást meghosszabbítják, de a betegséget nem orvosoljuk. Az ipartestületek országos szövetségének átirata is kezemben van. Azt hiszem, ezt az átiratot minden képviselőtársam megkapta és mi sem természetesebb, mint hogy a miniszter úrnak is teljes és biztos tudomása van erről. Ennek az átiratnak hangja teljesen nyugodt, méltóságteljes, mint a kisiparosságnak minden ténye, amely még a régi céhrendszerből maradt vissza és amelyet magukkal hoztak: a testületi szellemnek, a józan becsületességnek, a vallásosságnak és hazafiságnak ösztönös, szinte kiirthatatlan hagyományai. Ebben az. átiratban röviden és világosan fel vannak sorolva azok a kívánságok, amelyek teljesítése sem az állam ,< sem a társadalom anyagi érdekeit nem érinti és nem sérti, ellenkezőleg, hatásosan szolgáljaArra kérem az igen t. miniszter urat és egyben a t. Házat, méltóztassék ebben a tekintetben és ebben a kérdésben a nagyiparral, a nagykartelekkel szemben minden körülmények között a kisipar mellé állni, vagyis nekünk erkölcsi kötelességünk mindenkor és mindig a gyengébbeket védelmünkbe venni. Talán fejtegetnem is felesleges, hogy ez nemcsak gazdasági kérdés, hanem társadalmi, igen elsőrendűen társadalmi kérdés, mert addig, amíg önálló, független kisiparosságunk van, amíg a műhelyekben folyhat az alkotó munka, addig a nemzetközi eszme, a kommunista métely nem tud győzedelmeskedni ebben az országban. Nem a középosztályban kell ezen veszélyek ellen a védőgátat keresni, hanem két társadalmi osztályban: a földmíves-társadalomban és a kisiparosságban. Ez a két osztály az, amely védőbástyája volt évszázadokon keresztül és még ma is védőbástyája a magyar nemzeti gondolatnak. Ezért kérem ez úton is a miniszter úr jóindulatát a kisipar számára, mert ez minden támogatást és segítséget megérdemel. Ha a kisiparosságon segítünk, egyúttal segítettünk a gazdatársadalmon is, mert a kisiparosság hitelnyújtásra képes lesz és ezáltal levezetjük azt a nagy elkeseredést, amely napjainkban gazdasági téren országszerte mutatkozik. Én még csak tisztelettel kérném a miniszter urat, méltóztassék odahatni, amit interpellációm alkalmával is bátor voltam kérni, hogy a kisiparosság hitelkérdése minél sürgősebben a kisiparosok javára intéztessék el. Főleg a kisiparoskölcsön gyors folyósítását kérem még. Bízva az igen t. miniszter úr nemes jószívűségében és bízva abban a nagy szeretetben, amellyel a miniszter úr mindenkor a kisiparosság érdekeit szolgálta és minden egyes alkalommal, amikor a kisiparosság érdekéről volt szó, a miniszter úr, azt mondhatnám, száz százalékig megnyilatkozott a kisiparosság mellett, kérném a miniszter urat, hogy méltóztassék a jövőben is olyan szeretettel felkarolni a kis-