Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

232 Az országgyűlés képviselőházának 98. illése 1982 június 6-án, hétfőn. akkor Magyarország nyomorgó népét ennek az összegnek — majdnem azt kell mondanom — tizedrészével meg lehetett volna segíteni és az embereket a végső kétségbeeséstől lehetett volna megmenteni. A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Téglássy Béla. Téglássy Béla: T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter úr többízben nyilatkozott már a kis­ipar szomorú gazdasági helyzetéről s arról a nagyfontosságú szerepről, amelyet ez a művelt s minden tekintetben európai színvonalon álló társadalmi osztály a magyar közéletben ját­szik. Igen hálás vagyok a miniszter úrnak azért a kimerítő válaszért is, amelyet a kisipa­rosság érdekében folyó év április havában el­mondott interpellációmra adni szíves volt. En­nek a válasznak a jelentőségét az adja meg, hogy a szokásos udvarias kijelentések helyett konkrét intézkedéseket tartalmaz, felsorolva az egyes minisztériumokat, amelyek a kisipart foglalkoztatják s a jövőben is foglalkoztatni akarják. Mindenesetre tény és le kell szegeznünk, hogy az egyes hatóságokat a miniszter úr át­iratban megkereste, hogy a rendelkezésükre álló fedezetek szerint a munka kiirását mielőbb eszközöljék. Kétségtelen, hogy ez jótékony ha­tású volt, ez iránt már több helyről kaptam igen hálás leveleket. A Társadalombiztosító kérdésében is némi javulás állott be, mert hi­szen eddig a ihathavi hátralékosok a közmun­kákra nem pályázhattak és a hat havi hátra­lékosokat egyszerűen kizárták a pályázatból. Most ez akként változott meg és el ell ismer­nem, a miniszter úr^ intézkedésére, hogy a hat hónapi határt kitolták és mindazokban az ese­tekben, amikor az adós legalább fizetési kész­ségét iparkodott megmutatni, elálltak attól, hogy a pályázatban részt ne vehessen. Bár a kisiparosságra ez is hátrányos, de minden­esetre^ a múlttal szemben óriási javulás érezhető és ezért nagy elismeréssel kell adóznom. Elismeréssel kell adóznom a miniszter úr­nak azért a — mondhatom egészen bátran és őszintén — szinte páratlan igazságáért, amely­lyel az egészségtelen verseny által leszorított árakat felül vizsgálta és ahol azokat túlala­csonyaknak találta, a tisztességes polgári hasz­not biztosító határig a maga hatáskörében fel­emelte. Hogy ez mit jelent a kisiparosságra nézve, azt hiszem, talán mondanom és boncol­gatnom sem kell. Mert amikor a minisztériu­mokban és közhatóságokban az az egészséges f elfogás r kezdett uralkodni, hogy minden köz­munkánál^ részvétel joga a kisipart is meg­illeti és támogatják a kisipart az eddig be­cézett és kartelizált nagyiparral szemben, a nagyipar olyan árakon pályázott, amelyek már tiszta veszteséget jelentettek. Évtizedes pia­cok megmentéséről lévén szó, a nagyipar áldo­zatot hozhatott és hozott is, hogy saját mono­polizált helyzetét megvédje. Ez a játék végze­tes lett a kisiparra- Hiszen minden munka vál­lalása csak még jobban siettette a pusztulását, mert hiszen tudvalévő, hogy a haszonnélküli, ráfizetéses munka a legbiztosabb útja az elke­rülhetetlen csődnek. A konfekciós munkák te­rén is igen nagy újításokat végzett a miniszter úr. Elvégre, ha a közmunka nem lehet szabály­talanságok és indokolatlan nyereségek lehető­sége, nem lehet viszont a vállalkozó sírásója sem. A kisiparosság nevében kérem az igen t. miniszter urat, hogy e tekintetből vegye vizs­gálat alá az egész vonalat, az ipar minden ágát s ne engedje, hogy a nagyipar szinte börzejátékszerűen játssza ki a kisipar verseny­képességét. Időközben a kontárrendelet is megjelent, amelyet annakidején interpellációmban bátor voltam szóba hozni. Ez a kontárkodás főleg a villanyszerelési munkákra vonatkozik, mert hi­szen előfordultak bizonyos szabálytalanságok, hogy közintézeteknél nem szakember, hanem a liftes végezte a villanyszerelési munkálato­kat. Interpellációm elmondása óta szigorú ren­deletet bocsátott ki a miniszter úr olyan érte­lemben, hogy a legszigorúbb revízió alá veszi ezeket a kontármunkákat és elrendeli, hogy csakis szakember végezhet szakmunkákat. JJe ez még csak a kezdet kezdete, ha itt megállunk, csak annyit jelentene az eddigi segitség, hogy a halódást meghosszabbítják, de a betegséget nem orvosoljuk. Az ipartestületek országos szövetségének átirata is kezemben van. Azt hiszem, ezt az át­iratot minden képviselőtársam megkapta és mi sem természetesebb, mint hogy a miniszter úr­nak is teljes és biztos tudomása van erről. Ennek az átiratnak hangja teljesen nyugodt, méltóságteljes, mint a kisiparosságnak minden ténye, amely még a régi céhrendszerből maradt vissza és amelyet magukkal hoztak: a testületi szellemnek, a józan becsületességnek, a vallá­sosságnak és hazafiságnak ösztönös, szinte ki­irthatatlan hagyományai. Ebben az. átiratban röviden és világosan fel vannak sorolva azok a kívánságok, amelyek teljesítése sem az állam ,< sem a társadalom anyagi érdekeit nem érinti és nem sérti, ellenkezőleg, hatásosan szolgálja­Arra kérem az igen t. miniszter urat és egyben a t. Házat, méltóztassék ebben a tekin­tetben és ebben a kérdésben a nagyiparral, a nagykartelekkel szemben minden körülmények között a kisipar mellé állni, vagyis nekünk erkölcsi kötelességünk mindenkor és mindig a gyengébbeket védelmünkbe venni. Talán fejte­getnem is felesleges, hogy ez nemcsak gazda­sági kérdés, hanem társadalmi, igen elsőren­dűen társadalmi kérdés, mert addig, amíg ön­álló, független kisiparosságunk van, amíg a műhelyekben folyhat az alkotó munka, addig a nemzetközi eszme, a kommunista métely nem tud győzedelmeskedni ebben az országban. Nem a középosztályban kell ezen veszélyek ellen a védőgátat keresni, hanem két társadalmi osz­tályban: a földmíves-társadalomban és a kis­iparosságban. Ez a két osztály az, amely védő­bástyája volt évszázadokon keresztül és még ma is védőbástyája a magyar nemzeti gondo­latnak. Ezért kérem ez úton is a miniszter úr jóindulatát a kisipar számára, mert ez minden támogatást és segítséget megérdemel. Ha a kis­iparosságon segítünk, egyúttal segítettünk a gazdatársadalmon is, mert a kisiparosság hitel­nyújtásra képes lesz és ezáltal levezetjük azt a nagy elkeseredést, amely napjainkban gazda­sági téren országszerte mutatkozik. Én még csak tisztelettel kérném a minisz­ter urat, méltóztassék odahatni, amit interpel­lációm alkalmával is bátor voltam kérni, hogy a kisiparosság hitelkérdése minél sürgősebben a kisiparosok javára intéztessék el. Főleg a kisiparoskölcsön gyors folyósítását kérem még. Bízva az igen t. miniszter úr nemes jószívű­ségében és bízva abban a nagy szeretetben, amellyel a miniszter úr mindenkor a kisiparos­ság érdekeit szolgálta és minden egyes alka­lommal, amikor a kisiparosság érdekéről volt szó, a miniszter úr, azt mondhatnám, száz szá­zalékig megnyilatkozott a kisiparosság mellett, kérném a miniszter urat, hogy méltóztassék a jövőben is olyan szeretettel felkarolni a kis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom