Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 230 Az országgyűlés képviselőházának Peyer Károly: T. Képviselőház! A jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok közepette nem szabad elhaladnunk amellett az igen sajnálatos körülmény mellett, hogy Magyarországnak alig van ma valamelyes érvényben lévő kereskedelmi szerződése. Hiányolnunk kell ezt főképpen a szomszédos államokra vonatkozóan. .Bárhogyan gondolkozzunk is a kérdésről, elképzelhetetlen az, hogy Magyarország ne elsősorban azokkal az államokkal igyekezzék a gazdasági érintkezést felvenni, amely államokkal területileg is összeköttetésben van és amely államok azelőtt egy gazdasági egységet képeztek. Az a gondolat, amely itt felvetődött, akár a dunai konföderáció, akár Páneurópa szellemében, mind a gazdasági nyomorúságnak egyik megnyilatkozása és Közép-Európa nem is tud addig nyugvópontra jutni, amíg azok az államok, amelyek ma mesterséges vámfalakkal elzárják egymástól az érintkezés lehetőségét, nem jutnak ismét olyan helyzetbe, hogy az árukicserélés minden korlátozás nélkül történhessék, sőt tovább megyek, amíg ezek az államok nem jutnak egy egységes valutapolitikára, amely megkönnyíti az árukicserélés lehetőségét is. A kereskedelemügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik ennek a problémának egy része, mert hiszen külpolitikai vonatkozása van a kérdésnek és én tisztában vagyok azzal, hogy a külpolitikai irányításnak sokszor káros kö* vetkezményei jelentkeznek a belföldi kereskedelemben. Az az ár, amelyet a magyar nép már eddig fizetett az olasz barátságért, túlnagy és egyáltalában nincsen arányban azokkal az áldozatokkal, amelyeket mi politikailag hoztunk. De nincs arányban azzal sem, amit gazdasági téren hoztunk. Rámutatok arra, hogy nem egyszer, hanem számtalanszor előfordult az,, hogy akkor, amikor itt volt a magyar búza, az olaszok a szovjettől vásároltak búzát és a génuai kikötő tele volt az oroszok által rendelt és a monfaleonei hajógyárban az oroszok céljaira elkészített hadihajókkal. Tehát az olaszok nem szimpátiából vásárolnak az oroszoktól, hanem jól felfogott érdekük az, hogy onnan vásároljanak, éppúgy, mint Németország sem azért nem vásárol tőlünk, mintha a németek nem szívesen vásárolnának tőlünk mezőgazdasági terményeket, hanem azért, mert Amerikából olcsóbban kapják, hosszabb hitelre kapják és Amerika egyúttal nyersanyagot is szolgáltat nekik, ami lehetővé teszi, hogy iparuk foglalkoztatást találjon s Amerika viszont egyúttal felvevő piaca a német iparnak, amit mi nem tudnánk etekintetben biztosítani. Magyarország egész ipari politikáját revízió alá kell venni és az a nagyarányú munkanélküliség, amely ma az országban van, kétszeres feladat elé állítja a kereskedelmi kormányzatot. Revízió alá kell venni azt az egészen különleges helyzetet, amely Magyarországon van, amikor azt látjuk, hogy a helytelen gazdasági politika következtében nem sikerült nekünk az iparban nagyobb arányú foglalkoztatást létrehoznunk, de ennek ellenére a vállalatok olyan magas jövedelemre tettek szert, ami sok mérleg elbírálásánál feltűnő. Azt kell mondanom, hogy Magyarország az alacsony munkabérek és a magas osztalékok h (Malasits Géza: Magas igazgatói fizetések, jutalékok!) Szó volt itt már ma egyik-másik bányavállalatról. En ehhez csak csatlakozhatom és rámutatok arra, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya — amely a munkabéreket a legalacsonyabbra szorította le, amely munkásainak semmiféle különös kedvezményt nem ad azokra a napokra, amikor szünetelni kénytelen — osztalékában alig állott be valamelyes lényeges változás, nem is szólva arról, hogyha e bánya terményeinek árát hasonlítjuk össze a békebeli árakkal, akkor azt látjuk, hogy a szén-, cementes mészárak, valamint az egyéb cikkek árai, amelyeket ott gyártanak, lényegesen felülhaladják a békebeli árakat. Kérdem, hát mi az, ami drágább lett? Talán a hegy, amely ott volt békeidőben is és ott van ma is? A hegyben a szikla nem lett semmivel sem drágább, a munkabér alatta van a békebeli munkabérnek. (Malasits Géza: 85%-aí) Mivel indokolják ezek a vállalatok azokat a horribilis magas árakat, amely magas árak ma vannak és amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy az ipar nagyobb arányú foglalkoztatást tudjon találni. Az általánosságban felmerült panaszokra a kormány megcsinálta a kartelitörvényt, megcsinálta a kartellbizottságot és az egész ország sok reményt fűzött ehhez a kartellbizottsághoz. Mindenki azt hitte, hogy végre lesz egy hely, ahol ebbe- a darázsfészekbe bele lehet nyúlniMindazokat, akik e tekintetben reménykedtek, fel kell világosítanom, hogy itt aligha fog valami történni. En nem vonom kétségbe sem a miniszter úrnak, sem pedig az előadó tisztviselő uraknak jóindulatát. En magam is tagja vagyok a kartellbizottságnak és így alkalmam volt látni, hogy az előadó urakban megvan a jószándék, hogy valami rendet teremtsenek, hogy valami hatáskört tudjanak a maguk részére szerezni, de részben a törvény helytelen és hiányos rendelkezése, részben pedig az a politikai befolyás, amelyet egyes bankokon keresztül a kormányzatra kifejtenek, lefogja a kezét mindazoknak, akik valamit akarnak csinálni, úgyhogy én magam is úgy látom, hogy ebben a bizottságban valami sok tevékenységre nem igen van lehetőség és azon gondolkozom, nem volna-e helyesebb azt az időt, amit ott töltök délutánonként, máshol hasznosabban felhasználni. Foglalkozni kell, nem azért, mert hangulat ez én nem azért, mert a mezőgazdaságnak roszszul megy, hanem azért, mert a tények itt vanna'k, azzal az ipari politikával, amely ma va>n. Nem lehet meghagyni azokat az egyoldalú protekciós vámokat, amelyeket egyes ipari vállalatok egyes iparcikkek számára maguknak kijártak, — hogy ezt a szót használjam — amelyekkel lehetetlenné teszik azt, hogy külföldről hasonló minőségű áru bejöjjön, vagy Magyarországon hasoaló cikket lehessen gyártani. Bennünket igazán nem lehet azzal vádolni, hogy mi a magyar ipar védelmében nem menaénk el a legmesszebre, mert mi mindent elkövetünk ezen a téren, viszont azonban a magyar ipar védelmének címe alatt nem lehet olyan jogosulatlan jövedelemre szert teani, mint amilyent az egyes ipari vállalatok a mostani lökben elérnek. Rá kell mutatnom arra is, hogy ennek az íl talános elszegényedésiek egyik tünete az is, ogy a közszállítási szabályzat nem felel meg a mai kor követelményeinek. A Közszállítási Szabályzatot revízió alá kell venni és szakítani kell azzal az elvvel, hogy a legolcsóbb ajánlatot tevőnek kell odaadni a munkákat. Nekem nem egyszer volt alkalmam a fővárosnál, az Oti.-nál s más intézményeknél látni azt, hogy ha ilyen Pályázatokat, amelyek bizonyos munkákra beérkeztek, felhoatanak, szakemberek kiszámítják, hogy az ajánlatban feltüntetett árak meltt a munkabér és^ anyagár sem térül meg, tehát aki ezt az ajnálatot teszi, az már irreális