Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-98
Az országgyűlés képviselőházának 98 tam ezt, hanem az úgynevezett hatos bizottság is, amely igazán nem valami nagy kíméletesseggel kezelte a kék ceruzát és amely ennek ellenére kimondta, hogy mivel közszükségletet teljesít, ezt a bányát megszüntetni nem szabad. Mégis alig van azonban talán olyan nap, hogj ez ellen a bánya ellen támadás ne jelenjék meg valamelyik lapban. Kötelességet vélek teljesíteni a vármegyémmel szemben, amikor védelmére kelek ennek a hatósági bányának. A támadások célja nagyon is átlátszó. Ha végignézzük a magánbányákat, hogy milyen kézben vannak, akkor rövidesen rájövünk arra, hogy először is 80%-uk kartellben van. A kartellben lévő bányaérdekeltség két bank kezében van: az egyik a Moktár., a másik a Kereskedelmi Bank. Bár kartellben vannak, a vármegyei bányánál lényegesen magasabb egységárakon szállítanak, mert hiszen vagononként körülbelül 5 pengő az a differencia, amennyivel drágábban adják a követ, mint a Pest vármegyei bányák. Az egyik tekintélyes budapesti napilap május 24-i számában nagyon éles hangú támadás jelent meg, amely azt mondja többek között (olvassa): «Ezek a közüzemek egyetlenegy reményt sem valósítottak meg azok közül, amelyekért annak idején alapíttattak. Sem az árakat nem szabályozták, sem olcsóbb vagy jobb anyaggal el nem látták a közületeket, hanem felemésztették az útalapokat, romlásba döntötték a megyék pénzügyeit.» Azután tovább így folytatja: «Születésének ugyszólván sehol sem volt indoka a gazdasági szükségesség, hanem az a többé-kevésbbé üres szólam, hogy a kartellek letörésének lesznek hatékony eszközei.» A cikk további részében pedig a munkások fölött sajnálkozik, hogy ha a bánya hatósági üzem marad, akkor a munkások tönkre mennek és kereset nélkül maradnak. En a cikkíró úrral itt az idő rövidsége miatt nem akarok vitatkozni. Aki vesz magának fáradságot, az könnyen meggyőződhetik arról, hogy mennyivel olcsóbb a hatósági bánya. Ellenben a leghatározottabban tiltakoznom kell az ellen a beállítás ellen, mintha a Pestmegyei Kőbánya felemésztette volna az útalapokat és romlásba döntötte volna a vármegye pénzügyeit. 1922-ben alakult a Pestmegyei Kőbánya és 1924-ig a Pestmegyei és az Egyesített Nógrádmegyei Kőbányába összesen 650.000 pengőt invesztált a vármegye közönsége és az útalap. A leghatározottabban kijelenthetem, hogy ez idő óta semmiféle hozzájárulás semmiféle címen nem történt, ellenben áll az, hogy, mielőtt a vármegyei bánya létesült, a magánüzemek 60— 70 pengős egységáron szállították a követ, ami vagononként — 10 pengő differenciával számítva — 9 évre másfél millió pengő pluszt jelent körülbelül a vármegyének. Azt hiszem, ez a napnál világosabban mutatja azt, hogy ez a közüzem fenntartandó, és hogy a köznek igenis nagy hasznot jelent. A cikkíró úr a munkásokért aggódik, hogy ezek nem lesznek megfelelő módon ellátva. Ha összehasonlítást teszünk a vármegyei bánya és a pestmegyei vonatkozásban leginkább szóbakerülhető egyik dunamenti magánbánya adatai között, azt látjuk, hogy a vármegyei bányában a munkások munkanemenként 36—40 fillért keresnek óránként, ezzel szemben a magánbányában csak 26—30 fillért. Az akkordban dolgozó munkásoknak az említett bányában sem reggeliző, sem ebédidejük nincsen, ellenben a megyei bánya akként osztja be termelését, hogy az egész esztendőben egyforma üzemmel dolgozhatnak a munkások, szóval, az egész évre munkával és tisztességes keresettel vannak el. ülése 1932 június 6-an, hétfőn. 229 látva. Ezzel szemben a magánbánya csak akkor termel, ha rendelése van, de ekkor azután reggel öt órától este kilencig, reggeli- és ebédszünet nélkül dolgozik és a munkások étkezésre csak azt az időt használhatják fel, amikor az üzemben valami fennakadás történik. Az ember azt hihetné, hogy ha az órabérek kisebbek is valamivel, de mivel több órát dolgoznak a munkások, többet is keresnek. Csodálatos, hogy míg a vármegyei bányánál heti 22—24 pengőt keresnek a munkások, addig a magánbányánál előfordul, hogy a munkások két hét alatt sem keresnek 14—18 pengőnél többet. Ennek az oka az, hogy magánbánya azt a rendszert hozta be, ihogy a munkások — a kőfejtők és a csille-rakók — kénytelenek 80 deka robbanóanyagból kijönni vagononként, ha pedig nem tudnak ebből kijönni, ezt keresetükből levonják és így jön létre olyan minimális kereset, amelyből még a mai helyzetben sem tudnak a munkások kijönni. Ami a hatósági bányák környékén lakó emberek sorsát illeti, a hatósági banyák környékén lakó munkások a bánya megnyitása előtt semmiféle keresethez nem jutván, a szó legszorosabb értelmében nyomorogtak, most pedig, mióta a megyei bánya üzemben van, 350 munkáscsalád tisztességes megélhetéshez^ jut, és nemcsak pénzfizetést kap, hanem a bánya vezetősége másképpen is gondoskodik jólétükről, így kedvezményes liszttel, ruházattal és tüzelővel látja el őket, úgyhogy kilenc esztendő alatt egyszer sem fordult elő sztrájk, sőt még annak a gondolata sem volt meg az emberekben. A magánbánya tehát nemcsak, hogy drágábban szállítja a követ, nemcsak, hogy a munkásait rosszabbul fizeti, hanem még a köznek sincs belőle abszolúte semmi előnye. (Zaj balfelől.) Elnök: Figyelmeztetem a baloldali újságíró karzatot, hogy ne méltóztassanak beszélgetéseket folytatni, amikor itt tárgyalás folyik, mert ez a tárgyalás rendjét és a gyorsírók munkáját zavarja. Hof fer László: A hatósági üzem ellenesek azt kívánják, hogy a bányát vagy állítsák le, vagy értékesítsék. Ha leállítják, körülbelül 2 millió pengő értéket dob el magától a vármegye közönsége, mert hiszen akkor ez az üzem pár év múlva ócskavassá válik. Ha pedig a bányát el akarják adni, a kartellben lévő érdekeltség alig fogja érte mostani értékének legfeljebb tizedrészét megadni. Én, aki a bányákat a legaprólékosabb részletekig ismerem, arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskedjék az összes közüzemeket tényleg a legalaposabban megvizsgálni (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Folyamatban van!) és a nem megfelelőket könyörtelenül megszüntetni, viszont azokat, amelyek a közzel szemben becsületesen teljesítik kötelességüket, igenis tessék védelmébe venni, hogy a magánhaszon túlságos fokozása által a közérdeket ne érje károsodás. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Hof fer László: Befejezem. Mivel meg vagyok győződve arról, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ebben a kérdésben hozzám hasonlóan vélekedik, abban a reményben, hogy az általam előadottakra, vonatkozólag úgy nekem, mint rajtam keresztül Pest vármegye közönségének megnyugtató választ fog adni, a kereskedelemügyi tárca költségvetésének ezt a címét elfogadom. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Peyer Károly!
