Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-98
Az országgyűlés képviselőházának 98. és a kereskedelmien. A miniszter úr fel is sorolja az indokolásban, hogy milyen célokat óhajt megvalósítani ebből a felemelt összegből, többek között oliviastaim, hogy a kisiparosokat gépekkel és szerszámokkal akarja segélyezni. T. Ház! Ezért az akcióért csak hálával és köszönettel tartozom a miniszter úrnak. Emlékszünk még rá, a múltban, Szterényi minisztersége alatt honosították meg, hogy gépeket adtak ki az iparosoknak. Ma is, akik az országot járjuk, látjuk, hogy hány iparost éppen ez erősített meg és segített meg, hogy az állam ilyen famegmunkáló és egyéb gépeket adott segítségére. Nemcsak annak az egy iparosnak volt az jó, hanemaz abban a városban tömörült többi iparostársainak is segítségére lehetett azzal, hogy azt a durva ipari munkát, amelyet a gép könnyen és olcsón tud elvégezni, géppel tudta végezni és így konkurrenciaképes tudott lenni a nagyiparral szemben. Ugyancsak kilátásba helyezte a miniszter úr, hogy ebből az összegből a kisiparosok részére ingyenes tanfolyamok rendezésére, rajzok, tervek ingyenes rendelkezésre juttatására bizonyos részt fordít. Ezek mind szép elgondolások. Ma, amikor az ipar az általános műveltséggel kell, hogy lépést tartson, általában a fejlődéssel, a nyugati államok iparával kell, hogy a versenyt állja, akkor igenis kell, hogy a mi kisiparosainkat is állandóan képeztessük tanfolyamok révén az ipar modernizálására, az ipar fejlesztésére, úgyhogy alkalmuk és módjuk legyen az országban ilyen tanfolyamok rendezése kapcsán elsajátítani mindazt, amit a haladó idő tőlük joggal megkíván. Nagyon helyes elgondolás az, hogy ebből az összegből, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr most iparfejlesztésre kíván fordítani, iparkodik kiküszöbölni, csökkenteni azt az importot, amelyet kész iparcikkek alakjában hoztunk be az országba. Ennek az elgondolásnak nagy szociális jelentősége is van, mert mindazt a munkát, amit idehaza meg lehet csinálni, halálos vétek és a nemzet ellen elkövetett vétek külföldről engedni behozni. Éppen ezért az import csökkentésére fordított Összeg nagyon jó befektetés, mert ezzel a munkanélküliséget is csökkentjük. Ugyanígy áll a helyzet az export fejlesztésére kiadott összegnél is. Kisipari szempontból az export fejlesztése szintén nagyon fontos. Szombati beszédemben foglalkoztam a magyar külkereskedelmi intézetnek, az exportintézetnek működésével és ezt ma azért említem meg, mert úgy érzem, hogy módosítani kell egy kijelentésemet. Tényleg tévesen voltam szombaton informálva. Most megkaptam az intézet mérlegét, jelentését és azt látom, hogy 1929-ben és 1930;ban összesen 7,788.000 pengő értékű árut exportált. Tehát nem egymilliót, mint ahogy én jeleztem, hanem hét és félmilliót. Igaz, hogy ez az összeg is kevés ahhoz, amit mi reméltünk és a szerződésben ki volt kötve, hogy az első évben legalább tízmilliót, a következő években legalább 12 milliót kell exportálni, itt azonban közbejöhetett a súlyos gazdasági válság, amit a miniszter úrnak fs méltányolnia kell... (Erdélyi Aladár: Befizették a kötelezett összegeket!) Nem fizették be, egymillió pengő alaptőke helyett 300.000 pengőt fizettek be. (Erdélyi Aladár: És az állam?) Az állam minden évben 300.000 pengő hozzájárulást befizetett. (Erdélyi Aladár: Itt van, az állam fizet, a többi nem fizet!) ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 225 Amikor tehát ilyen exportintézetünk van, akkor ismétlem, amint szombaton is mondottam, nagyon helyénvalónak találnám, hogy a kisipari exportot is karolja fel, támogassa,' segítse. Az elmúlt években pl. az asztalos szakmában igazán olyan szép és tekintélyes bútorexportunk volt, hogy ezt az exportot minden szakmára ki kellene terjesztenünk. Nagyon fontos, hogy a miniszter úr a jelentésében éppen a cikkek szabványosítását határozta el. Exportszempontból is és közszállítási szempontból is fontos, hogy lehetőleg tipus-termelésre rendezkedjünk be a nagyiparban és akisiparban egyaránt, mert akkor a közszál utasoknál is és az exportnál is kedvezőbb árakkal tudunk dolgozni. Legyen szabad röviden megemlítenem nekem is, — amit előttem szólott Malasits képviselőtársam már megemlített — hogy a M. Xir. Technológiai Intézet nyilvános könyvtára részére a múltban mindig 20.000 pengő állami segély volt a költségvetésbe beállítva s ezt most, azt hiszem, 6400 pengőre redukálták. Minthogy ez egyetlen ilyen szakirodalmi könyvtárunk, amelyet igazán nagyban igénybevesznek,— akik ott megfordulnak, láthatják, milyen éhesen dolgozzák fel és mennyire magnkba szívják az érdekeltek azt, amit ebben a szakkönyvtárban találhatnak — ez a kiadás, szerintem jó befektetés és így nem hogy a 20.000 pengőt csökkenteni, hanem a beállított iparfejlesztési Összegek révén még inkább fejleszteni és támogatni kellene az intézetet. Legyen szabad röviden felhívnom a miniszter úr figyelmét a közlekedési iparosok sérelmére. Az utóbbi időben a fővárosi taxiiparosok a miniszter úrhoz fordultak a viteldíjnak, azt hiszem, 15%-kai való felemelését kérve. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter; Nem járultam hozzá! — Lázár Miklós: Nagyon helyesen, nem járult hozzá!) Tessék megvárni, mit mondok. Az emeléshez a törvényhatósági tanács hozzájárult, de bizonyos kikötéseket tett. Én már a tanácsülésen is felszólaltam és azt mondottam: az iparosok nem a viteldíj felemelését akarják, hanem éppen ellenkezőleg, a leromlott gazdasági viszonyok következtében a mai viteldíjak leszállítását szeretnék, mert hiszen most is az a bajuk, hogy azért nem tudnak megélni, mert a közönség nem tudja igénybevenni a közlekedési eszközöket. Nagyon helyes volt a miniszter úr állásfoglalása, hogy leiratában nem járult hozzá a viteldíjak felemeléséhez, azonban azt sem lehet kívánni, hogy ezek az iparosok viseljék az áremelkedések terhét. Amikor a viteldíjakat megállapították, akkor a szesznek, a motalkónak ára sokkal alatta volt a mai áraknak, a gummi és egyéb üzemi cikkek cil cl sokkal alacsonyabb volt. Az iparosok a miniszter úrhoz felterjesztett beadványukban kimutatják, mennyire emelkedett az önköltség. 20%-os emelkedés van, amely kizárólag a hatósági illetékek emelése folytán állt elő. Mélyen tisztelt Ház és tisztelt miniszter úr, én azt szeretném, hogy tegye lehetővé, hogy még alacsonyabb viteldíj mellett fuvarozhassanak a közlekedési vállalatok. Ennek első feltétele azonban az, hogy a motajkó felemelt hagy kincstári haszonrészesedését mérsékelje a kormány és valahogy tegye lehetővé az olcsóbb közlekedést. Egyik oldalon felemelni az üzemanyagok árait, a másik oldalon maximálni, szerintem is helyesen, a viteldíjakat: ez mégsem összeférhető. Valamiképpen a józan ész is azt magyarázza, hogy ha 31*