Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-98
224 Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1982 június 6-án, hétfőn. galmából 73% a kocsi, 27% az autó, a törvényhatósági utaknál pedig 87% a kocsi és 13% az autó. Ezek a számok azt mutatják, hogy Magyarországon a kocsifuvar, a tengelyesfuvar az, amely mindenképpen dominál az országban, különösen azokon a vidékeken, ahol a baromfitenyésztés ós a kertgazdaság inkább ki van fejlődve, valamint nagyobb ipari városokban, ahol nagy, mondhatni sokkal nagyobb a forgalom, mint azon a sokat emlegetett bécsi úton. Azok a kofák napról-napra jönnek fel a városba, kocsi kocsi hátán van és ezeken az utakon azt látjuk, hogy nagy torlódások vannak és ezek az utak romlanak napról-napra. Büszkeséggel állapíthatom meg azt, hogy Pest vármegyében a törvényhatóság kezelése alatt álló utak sokkal jobb és kifogástalanabb állapotban vannak, mint az állami utak. Azokon az utakon lehet szépen menni, a célnak megfelelőleg, azok rendesen vannak gondozva, ezzel szemben azon a nevezetes, már világviszonylatban is ismert úton, a szeged—budapesti úton, a transzkontinentális útnak ezen a részén igazán nem is merem azt mondani, hogy «ázsiai» állapot uralkodik. Itt ebbe belekapcsolódva, még^ pár szóval meg szeretnék emlékezni az autófuvarozásról is. A miniszter úr Pakots igen t. képviselőtársamnak válaszolva, azt a megjegyzést tette, hogy az autó benzinnel jár, benzint pedig külföldről hozunk és hogy az autóforgalom gátlása bizonyos mértékben nemzeti érdek is, illetve a Máv.-nak érdeke. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Kiegészítenie kell egymást a kettőnek!) Én mély tisztelettel azt kérdem a mélyen t. miniszter úrtól, hogy a Mavartautófuvarozási vállalat ezek szerint minek kell? Mert a Mavacrt. volt az, amelyet akkor, amikor ezek a magán autófuvarozási vállalatok hatalmas konkurrenciát csináltak a Máv.-nak — hangsúlyozom, jogosan — az állam beállított, már pedig a M avart, szintén éppúgy benzinnel dolgozik, mint a magánautófuvarozók. (Kenéz Béla ke reskedelemügyi miniszter: Szombaton bőven beszéltem erről!) Elismerem, akceptálni fogom a miniszter úr kijelentését akkor, ha lehetővé teszi a r zt, különösen tekintve Pest környékét... (Gáspárdy Elemér: Miért nem volt itt szombaton a képviselő úr?) Kérem, nem voltam itt. Mondom, ha minél előbb iehetővé teszi azt, hogy ugyanolyan költséggel, ugyanolyan kényelemmel a Máv. is el fogja tudja szállítani ezeket a munkásokat, elsősorban pedig ezeket a kiskereskedőket, az úgynevezett kofákat... A Máv. jelenlegi vasúti tarifája nagyoa magas és belátom, hogy a Máv. nem tud olyan sűrű vonatokat indítani, hogy a vidék igényeit kielégítené. Ezzel szemben az autófuvarozó odamegy az illető kofa háza^ elé reggel 2 órakor, felteszi a portékát az autóra, métermázsánként 2 pengőért viszi, behozza Budapestre, itt leteszi, innen hazaviszi és leteszi a kofa lakásába. Budapestnek szükségletei vannak és miután nekünk az a célunk, hogy a piaci árakat befolyásoljuk, ezt azáltal is lehetővé tebetjük, ha -törekszünk arra, hogy a fuvarköltség minél kevesebb legyen. Ezzel szemben, ha vasúton akar ugyanaz a kofa felmenni, akkor fantasztikus az, amit végig kell neki, jó magyarsággal mondva, leistolni. (Fábián Béla: Úgy van!) Fel kell neki kelnie szintén 2 órakor, ki kell mennie kocsin az állomásra, azután Pesten még villamospénz kell. Ez a 48 fillér villamospénz olyan tétel egy ilyen szerencsétlen kiskofánál, amely mindenkép indokolttá teszi azt, hogy ha már az állam, a Máv. nem tud többet nyújtani, akkor igenis ne méltóztassék ezeket a teherfuvarzsi engedélyeket olyan rigorózusan kezelni, olyan sok kikötést tenni ezeknél és rákényszeríteni az embereket arra, hogy ponyvák alá bujjaoiak be és úgy szökjenek be ide, Budapest székesfőváros területére, mint a betörők. Ha majd a kereskedelemügyi miniszter úr gondoskodni fog arról, hogy a forgalom és a közérdek ilyen szempontból ki legyen elégítve, akkor magamévá fogom tenni és akceptálni tudom azt a felfogást, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr képvisel, addig azonban ezt a felfogását nem tehetem magamévá. Itt van a Máv. tarifapolitikája. Elismerem és kijelentem! azt, hogy ha visszaadnák a kellő autonómiát a Máv.-nak, annak a kiváló szakértő testületnek, amely a Máv. élén áll, akkor a tarifákat mindenképpen csökkenteni lehetne. Azonban a Máv. felett ma titokzatos kezek működnek és ezek a titokzatos kezek megkötik a Máv. vezetőségémek intencióit és elgondolásait. (Fábián Béla: Hol laknak ezek*?) Ez teljesen lehetetlen állapot. Méltóztassék a békebeli forgalmat megnézni, akkor sem volt a forgalom sokkal nagyobb, mint ma és magára arra az autóra mein lehet mindent ráfogni. Lehet, hogy ez nagyon szép és tetszetős kifogás, de lényegében teljesen más okokban keresendő a tarifák magasságánlak az oka. Keresendő azokban a megkötésekben, amelyeket különböző kedvezményes- és szabaldljegyek formájában kénytelen a Máv- magára vállalni. Méltóztassék a kimutatásokat megnézni és meg méltóztatnak látni, hogy ha tíz utas van azon a vonaton, a közül a tíz utas közül 7—8 valami úton-módon kedvezményes áron utazik. Ha ezeket a ked'vezményies jegyeket visszavonnák és, a Máv.-on mindenkinek rendesen kellene fizetni, akkor talán le tudnának szállani a tarifával is. Ezáltal a forgalmat is növelni tudnák, sőt azok, akik ma kedvezményeket élveznek, valószínűleg, sőt meggyőződésem szerint biztosan olcsóbban olcsóbban 1 tudnának utazni, (Ügy van! Ügy van!) mint eddig utaztak. A filléres gyorsvonatokra nézve még csak az a megjegyzésem, hogy igenis a filléres gyorsvonatokat mindenképpen meg kell tartani, (Fábián Béla: El akarják törölni! — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Tévedés!) sőt tisztelettel arra kéremi a miniszter urat, hogy a filléres gyorsvonatok mellett filléres tehervonatokat is méltóztassék beállítani. (Fábián Béla-: Az újságok azt írják, hogy beszüntetik a filléres gyorsvonatokat! — Müller Antal: Az ellenkezője igaz!) A kereskedelemügyi miniszter úr egész politikájával és elgondolásával nem értek egyet és ezért a címet nem fogadom el- (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! Amikor a kereskedelemügyi tárca költségvetését szétosztották, azt hiszem mindannyiunkat egy megnyugvás töltött el, midőn átolvasva azt láttuk, hogy a kormány mérlegelte és méltányolta az ipar és kereskedlelem mai súlyos helyzetét és a költségvetésben 3 és fél millió pengővel többet állított be iparfejlesztési célokra, mint az elmúlt esztenldlőbenl A mi lecsökkent költségvetésünkben, ahol mindenütt takarékosság van, ez a 3 és fél millió igen jelentős összeg és ennek helyes felhasználásával tényleg nagyon erősen és hatékonyan tudunk segíteni az iparon
