Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 98 nászra oka. Azt hiszem, hogy e törekvésünkben t. képviselőtársam egyetértésével fogunk találkozni. _ A címet elfogadom. (Helyeslés a középen és a jobboldalon.) Elnök: Szólásra^ következik? Brandt Vilmos jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház A mezőgazdasági és kereskedelmi világot napról-napra élénken foglalkoztatják azok a hírek, amelyek a kereskedelmi és gazdasági szerződések körül forgalomban vannak. Itt a Házban is szóvátették ezeket a kereskedelmi és gazdasági szerződéseket. Hivatalos helyről ezeknek cáfolata ezideig nem történt meg, sőt a mai délutáni lapokban olyan hírek jelentek meg, hogy még nincsenek perfektuálva ezek a szerződések A sorok között világosan kiolvasható, hogy tárgyalások folynak ebben az irányban. Bennünket, magyar mezőgazdákat, elsősorban érdekel az Olaszországgal kötendő kereskedelmi és gazdasági szerződés kérdése. Az elterjedt hírek szerint ugyanis, amelyek, mint mondottam, nincsenek megcáfolva, Olaszország négyszeresére akarja felemelni az élőállat beviteli vámját, azonfelül a beviteli mennyiséget kontingentálni akarjaMi a kormány részéről állandóan azt hallottuk, (Zaj.) hogy Olaszország a legnagyobb jóindulattal van irántunk. Azt hiszem, hogy ha gazdasági vagy kereskedelmi szerződést kötünk valamelyik államinál, azt nem lehet szerelmi alapon elintézni és szerelmi alapon megkötni. Tudni kell, hogy mit adunk és mit kapunk. Remélem és elvárom a kormánytól, hogy ezeket a híreket a legerélyesebben meg fogja cáfolni és elvárom azt is, hogy meg fogja akadályozni, hogy ilyen szerződés egyáltalában megköttessék. Azt mondja a magyar példaszó, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Az egyik ilyen haraszt a gazdasági és kereskedelmi szerződések dolga, a másik pedig, amiről szintén beszélnek, a szén kérdése. Most jöttünk ki a télből, a következő tél még messze van és már is hallatszanak hangok, hogy a szénkartell ismét szervezkedik, sőt horribile dictu (Erdélyi Aladár: Nem adnak, csak megjelölt kereskedőknek!) — éppen erre akarok rátérni — a kereskedőket magukat is kartellizálni akarják és meg akarják szabni, kik azok a kereskedők, akik ebben a kartellben benn lesznek, szervezkednek, hogy így dupla sápot vegyenek be a fogyasztókon. Nemcsak a magyar nemzet egyetemes érdeke kívánja meg azt, hogy a keresekedelemügyi minisztérium ezt a tervet megakadályozza, •hanem valamennyien kívánjuk és követeljük, hogy a kartelleknek ezen a téren mutatkozó, ismételten megnyilvánuló diktatúráját a kereskedelmi kormányzat csirájában fojtsa el. (Altalános helyeslés.) Nem tűrhetjük tovább ezt a diktatúrát, amelyet különösen a szénkartell gyakorolt a múltban. (Dinich Ödön: Nem is kartelluralom, hanem egyeduralom van!) Nagyon várom és bizton remélem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr erre a kérdésre választ fog adni és meg fogja nyugtatni a közvéleményt. Ez a legkevesebb, amit elvárhatunk a kormánytól és a kereskedelemügyi miniszter úrtól. A költségvetés áttanulmányozásánál fantasztikus számokat látunk, különösen szemünkbe ötlik a Mftr. dolga. Itt van egy magánvállalat. (Erdélyi Aladár: Magánvállalat?) Amikor mindent lefaragnak, amikor az állami közutak fenntartásánál 2 millió pengőt lefaragKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 223 tak, azt látjuk, hogy a Mftr. 2 millió pengő dotációban részesül. (Erdélyi Aladár: Egészen biztosan éheznek az igazgatók!) A Mftr. tarifapolitikájáról a mai napon is hallottunk beszélni. Ez okozza, hogy Csikágóból olcsóbban jön a búza Budapestre, mint Dunapenteléröl. Nem tudom megérteni, mi van evvel a Mftr.-rel, milyen üzleti politikát csinál, miért ad az állam 2 millió dotációt részére? (Zaj. — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Szombaton elmagyaráztam!) Ugyanakkor azt t látjuk, hogy az állami utak karbantartására a dotáció nagyon kevés, pedig valamennyien tudjuk, hogy az utak mit jelentenek egy ország, egy nemzet életében. Az erek szerepét töltik be a gazdasági életben, és amely országnak jó útai vannak, ott a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem minden téren előbbre van. Ezzel szemben azt lát juk, hogy a már meglevő útaink karbantartásának költségei nagymértékben lecsökkentek. Tisztelettel kérdem, miféle politika ez, hogyan és mint méltóztatik elgondolni a kereskedelem ügyi miniszter úrnak azt, hogy meglevő útain kat karbantartsuk, nem beszélek a topeka-utakról, mert ezeknek a fenntartási költsége mini malis, hanem kérdem, hogy az úgynevezett makadám-útainkra vonatkozólag hogyan méltóztatik gondolni, hogy azokat karban tudják tartani? Itt elsősorban hivatkozom egy olyan fontos útra, mint a budápest—szegedi út. Mint méltóztatnak tudni az Automobile Association, egy angol autóegyesület elhatározta, — az egész angol nemzet magáévá tette ezt a kérdést, — hogy Londonból kiindulólag egészen Cap Town-ig egy transzkontinentális utat fog meg valósítani. Budapestig ez már megvan és Bu dapest természeti fekvésénél fogva mindenkép pen e transzkontinentális út elosztó pontjának lett kijelölve. Itt kétirányú elgondolást tervez tek, egyet Debrecen felé, a másikat pedig Sze geden keresztül a Balkánra. Nem tudom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak volt-e alkalma ezzel a kérdéssel foglalkozni, de nem hiszem, hogy lett volna alkalma megnézni azokat a siralmas útviszonyokat, amelyek nálunk vannak. Bennünket már tíz esztendő óta mindig hitegetnek; amikor a hangulat már nagyon követeli, hogy esi náljanak valamit az utakkal, akkor 3—i póznával megjelennek, kitűzési gyakorlatokat folytatnak és arra a kérdésre, hogy mikor lesz meg az út, azt mondják, hogy tavasszal meglesz. Vártunk tavaszig, hogy mi lesz. Az az út tele van kátyúval, ott a kocsik és autók egymásután tengelytörést kapnak, oly rettenetes út az. Minden 10—20 kilométerre lehet csak látni útkaparót. Ez egy főútvonalon van, már pedig Budapest székesfőváros egyetemes érdeke is azt kívánja, hogy ezzel az úttal méltóztassék valamit csinálni. Én elsősorban arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ha már nem tudnak utat építeni és nincs pénz arra, hogy utat csináljanak, legalább a meglevők karbantartását méltóztassék elrendelni. Mondom, ez nem csupán a mi kerületünknek és a mi járásunknak az érdeke, hanem érdeke Budapestnek is. Ott lenn azon az. úton a külföldi autók tömege jár, az az út van kijelölve és nemhogy javítást, nemhogy újraépítést látnánk, hanem még titkaparót is nagyon, de nagyon ritkán látunk. A kereskedelemügyi minisztérium 1928-ban egy kimutatást állítatott össze, amely kimutatásbór kiviláglik az, hogy az állami utak for31