Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

220 Az országgyűlés képviselőházának 98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. tanom, hogy itt sincs komoly munkaalkalmat teremtő intézkedés, nincs előirányozva olyan összeg, amely a mérhetetlen nagy nyomorúságon, amely szerte az egész országban minden téren található, csak némiképpen is segítene. Sokszor szóvátettük már ezt a kérdést és a költségvetés általános vitájánál meg is jelöltem a módszereket, miként lehetne igen tekintélyes összegeket felhasználni a közmunkaalkalmak szaporítására, úgylátszik azonban, sem az illetékes miniszter urakat, sem a törvényhozást nem hatja át megfelelő módon ez a fontos közgazdasági probléma. Pedig bátran merem állítani, hogy ettől függ gazdasági talpraállásunk, mert mondhatom, hogy márólholnapra, hétről-hétre mind több és több keresetnélkülit kiemelni: ez közgazdasági életünk összezsugorodásához vezet, ami azután veszélyezteti magát a költségvetést is. Hiába irányoznak elő milliókat és milliókat bevétel címén, ha nincs keresőképes tömeg az országban, ez az összeg semilyen címen nem fog befolyni és itt lesz egy hatalmas nagy baj, amely bajon majd egyáltalán nem lehet ] segíteni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) En e tárca keretében s főképpen az üzemeknél keresem azokat az Összegeket, amely összegek a közmunkaalkalmakat szaporítják. A posta, távírda és távbeszélő üzemei mindig jelentős mértékben szolgáltattak közmunkaalkalmakat és maga ez az üzem is olyan természetű volt, hogy esztendőről-esztendőre jelentős összegeket kellett fordítani beruházásra, mert az üzem fejlesztése, fenntartása és a modern korral való haladása ezt minden körülmények között szükségessé tette. Most meglepődéssel kell tapasztalni, hogy a budapesti automatikus központ beruházási céljaira összesen 2,240-000 pengő, a távbeszélő, táviró és rádió fejlesztésére 2,000.000 pengő fordíttatik. Mivel pedig az utóbbiból az egész összeg a rádió fejlesztésére, a tervezett relaisállomás megépítésére szolgál, a távbeszélő és táviró fejlesztésére komoly összeg egyáltalán nem marad. A postaházak építésére 200.000 pengő szerepel, úgyhogy ez a fontos nagy üzem összesen 4,400.000 pengőt fordít beruházási célokra. Hogyan lehet ettől remélni valamelyes mértékben is a közmunkaalkalmak szaporodását, amikor azt sem árulja el egészen határozottan a költségvetés, hogy vájjon ez nem a már elvégzett munkákért járó számlák kifizetésére beállított összeg-e, mert legjobb tudomásom szerint azok az üzemek, ^ahol ezeknek a megrendeléseknek el kellene készülniök, teljesen megrendelés nélkül állanak, munkásaik hónapról-hónapra szabadságoltatnak a már amúgy is nagyon erős mértékben végrehajtott létszámcsökkentés után. Azt (hiszem tehát, nem túlzok, ha azt mondom, hogy ezek az összegek csak azt a célt szolgálják, hogy a már korábban megrendelt munkák számláit fizessék ki belőle. Ez alól kivétel talán a rádió-relaisállomás, amelynek felállítása most folyamatban van és amit természetesen nem fizettek ki előre. Nem látom tehát azt a szükséges és köteles segítséget a munkaalkalmak szaporítására vonatkozólag, pedig máj itt vagyunk az utolsóelőtti tárca tárgyalásánál. Az előző^ tárcák ismerete alapján állíthatom, hogy más módon sem gondoskodik a kormányzat, illetve a törvényhozás a munkanélküliekről. A munkanélküliek támogatására semmiféle összeg nincs beállítva, (Kertész Miklós: Sem munka, sem segély!) holott bátran lehet állítani, hogy még ennek a tárcának a keretében Is találtak igen komoly és igen súlyos összegeket más egyéb célokra. Ha azokra be lehet állítani súlyos Összegeket, akkor teljes joggal követelhetem azt, hogy a munkanélküliem segítésére vagy a közmunkaalkalmak szaporítására is az előirányzottnál lényegesen komolyabb összegeket állítsanak be. (Kertész Miklós: Tökéletesen igaz!) A Mftr. segélyezésére 2 millió pengővel többet tudott beállítani a miniszter úr költségvetésébe az elmúlt évvel szemben. Ezt már nem perhorreszkálom, csak megjegyzem, hogy ha ilyesmire, egy magánvállalat talpraállítására van pénz ebben a súlyos helyzetben, amely magánvállalat talpraállításánál végeredményében is csak az történt, hogy a munkások amúgy is elviselhetetlenül alacsony keresetett csorbították meg, csökkentették le azon a címen, hogy csak így lehet tulajdonképpen rendbehozni az üzemet és hogy miniszteri utasítást kellett valójában követni; ha a légügyi hivatal költségeit lehet 6 millió pengővel növelni ebben az esztendőben, (Buchinger Manó: Ez az!) akkor teljes joggal követelek az éhező munkanélküliek számára anyagi segítséget, teljes joggal követelek közmunkalkalmakat, mert — tessék tudomásul venni — a munkanélküli munkát akar, mert becsületesen elvégzett munkából akar megélni, nem pedig közsegélyekből, avagy pedig holmi úgynevezett (Weltner Jakab: Ingyen levesekből!) leves akciókból. (Kertész Miklós: Dolgozni akarnak!) Egy másik nagyüzem, az Államvasutak üzeme, amelynél összesen 2 millió pengőt találok beruházási célokra. Itt folyton az a hír járja, hogy az Államvasutak deficittel dolgozik, nem lehet beruházásokat eszközölni, mert a deficit azt nem engedi. Ugyanezzel az indokkal látják el az állami vas-, gép- és acélgyár beruházási hiányait és magát az üzemfenntartást is, holott meg lehet állapítani a költségvetés vonatkozó tételeiből, hogy például az Államvasutak egyáltalán nem deficites üzem. Miért? Mert 195,773.000 pengő kiadása és 242,755.000 pengő a bevétele, vagyis kereken 47 millió feleslege van az Államvasutaknak. Mert én ismételten azt mondom, amit már mondottam erre vonatkozólag más alkalommal, hogy a csaknem 60 millió, pontosan 59,282.000 pengő nyugellátásra vonatkozó összeg igazság szerint nem volna beállítható egyedül és kizárólag az Államvasutak üzemének terhére azért, mert ez egy kormánypolitikai intézkedés következtében állott elő, miért is egyedül ezt az üzemet ezzel terhelni nem volna szabad. Ezt el kellene más módon az egész költségvetésben osztani s ebben az esetben az Államvasutak nem dolgoznának hiánnyal, mert hiszen ilyen módon, a nyugellátási összegeket is számításba véve, 12,260.000 pengő hiány állíttatik be. Ennek tudható be azután az is, hogy az Államvasutak most komolyabb munkaalkalmakat nem teremtenek, a leromlott helyzeten egyáltalán nem segítenek, holott itt van a kezeim között a népjóléti miniszter úrnak, a jelenlegi miniszterelnök úrnak a leirata, amelyet a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetéhez intéz éppen az Államvasutak leromlott helyzetére való tekintettel. Csak egy részt idézek belőle, melyben megemlíti, hogy a vasúti felépítménynek igen sok vonalon szükséges kicserélése a vasipar foglalkoztatását tenné lehetővé, megemlíti, hogy a pályaudvarok sok helyen még ma is petróleumvilágításúak, ezenkívül rámutat arra, hogy bizonyos hiányai vannak az Államvasutaknak, ezeket pótolni kellene s ezek pótlása a közmunkaalkalmak szaporodását jelentené. r Erre vonatkozólag Kertész Miklós képviselőtársam említette meg, hogy a Magánalkalmazottak