Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-98
Az országgyűlés képviselőházának 98. Biztosító Intézete igenis, hajlandónak mutatkozik meghatározott összeget, úgy tudom, négy millió pengőt, a Máv. rendelkezésére bocsátani. Ilyen nagy munkahiány idején ezt az alkalmat a lehető legsürgősebben meg kellene ragadni, mert tényleg az Államvasutak súlyos helyzetben van és az Államvasutak üzletpolitikája is megkövetelné, hogy azokat a hiányokat, amelyek mutatkoznak, pótolják. De reklamálni kell, hogy az is, amivel itt a közvéleményt áltatják, valójában nem úgy kerül megvalósításra, ahogyan beígérték. Evekkel ezelőtt az elektrifikálás kérdése elég erősen foglalkoztatta a Házat, s az úgynevezett híres Talbot-kölesön is, amely 3*5 millió font sterling, azaz kereken 99 millió pengő volt, amelylyel a budapest—hegyeshalmi vasút elektrifikálási munkálatait tervezték elvégezni. Aki ezen a vonalon jár, tudja nagyon jól, hogy csak Komáromig van ez a munka elvégezve és régen itt volna már az ideje, hogy Komáromtól Hegyeshalomig is elvégezzék a munkát. Kölcsönt vettek fel erre a célra. A költségvetésben két millió pengő van a vasútel ektrifikálás sal kapcsolatos munkára felvéve, s valójában az elektrifikálás munkája, amelyet a Talbot-kölcsönből akartak lebonyolítani, a lehető legkezdetlegesebb állapotban van, mert a villamosvasúti mozdonyok alig állanak valahogy, hiszen csak négy mozdony van megrendelve legjobb tudomásom szerint a 36 helyett. Ez mind, mind komoly munkaalkalomszaporodást jelenA Boráros-téri híd munkáját beígérték és törvényt hoztak annak anyagi fedezetére. Legjobb tudomásom szerint ez a hídmunka sem készül. A diósgyőri vasgyárban összesen 30 vágón hídalkatrész készült el. Azóta ezt a munkát megállították. Nem tudjuk, mi a terve a miniszter úrnak? (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Folytatni fogjuk!) Ügy hírlik, hogy talán Ózdon akarja csináltatni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nem!) A lényeges az, hogy a disgyőri munkásokat állandóan szabadságolják, a hídmunka nem folyik, pedig ez is olyan munka, amely a közvélemény előtt úgy van beállítva, hogy komoly munkaalkalomszaporodást fog eredményezni. (Peyer Károly: Pedig erre van fedezet, az illetékátírási összeg erre a célra szolgál! — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Szombaton megmondottam mindent, nincs semmi titkolni való! — Peyer Károly: Nem az ország hoz áldozatot, hanem a főváros! — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Mi is; mi adjuk a vasat!) Ezt itt azért tettem szóvá, mert tudom, hogy a miniszter úr megemlítette ezt a kérdést, valójában azonban nem úgy végzik ezt a beígért munkálatot, miint aíilogy azt annakidején hallottuk. Tavasszal ígérték már a szabadtéri munkálatok megindítását. A szabadtéri munkálatok, hacsak a lágymányosi tó feltöltésére nem gondolunk, már régebb idő óta folynak, azonkívül egyéb aligha van. Végül sajnálom, hogy csak ilyen kevés idő állott rendelkezésemre, hiszen a kereskedelmi tárca tág teret ad arra, hogy kereskedelmi és pénzügyi politikánkat bírálni lehessen. Tekintettel azonban arra, hogy az időm lejárt, az előadottak alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy a címet elfogadhassam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Tankovits Jánosi Elnök: A képviselő tv nincs itt, jelentkezése töröltetik. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 221 Következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Takách Géza! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Frey Vilmos jegyző: Scheuer Róbert! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Frey Vilmos jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Csak pár szóval kívánok arra a támadásra reflektálni, amelyet a túlsó oldalról Gáspárdy Elemér t. képviselőtársam a főváros gazdálkodása és a főváros üzemei tekintetében itt elmondott. A főváros gazdálkodását, azt hiszem, objektív kritikusok előtt nem kell megvédenem, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy e Képviselőház tagjainak nágyrésze a főváros törvényhatósági tanácsában t helyet foglal s legyen az baloldali vagy szélsőbaloldali, legyen az jobboldali vagy középen álló, egyet mindenkinek el kell ismernie: hogy a főváros gazdálkodásában semmi olyan tényező nem mutatható fel, amely azt a gazdálkodást ne tüntethetné fel a légkorrektebbeknek, legtakarékosabbnak, az adózó polgárok pénzével való gazdálkodásban a legtisztakezűbbnek. E tekintetben közöttünk különbség nincs és nagyon kérem a mélyen t. képviselő urat, hogy ha netán volnának erre vonatkozólag ellenkező adatai, legyen kegyes azokat rendezésünkre bocsátani és biztosítom róla, hogy ha van ilyesmi, részünkről annak megtorlása, vagy annak az esetleges panasznak megszüntetése a legerélyesebben fog végrehajtatni. A mélyen t. képviselő úr a székesfővárosi üzemek támadásának politikájában egy kis tévedésben van, abban a tévedésben, amelyben Chante-clair kakasa volt, amely észrevette, hogy a nap mindig akkor kelt fel, amikor ő kukorékolt és azt hitte, hogy azért kelt fel a nap, mert ő kukorélkolt. (Derültség. —- Gáspárdy Elemér: Tévedés, mert én előbb kukorékoltam! — Derültség. — Dinnyés Lajos: Sőt a levelet is megírta!) A képviselő úr is azt hiszi, hogy a főváros üzemi politikájának rendezése azóta kezdődött, amióta a képviselő úr ezekkel a kérdésekkel a Ház előtt foglalkozott. (Zaj. — Peyer Károly: Ha sokat kukorékol, a nap egyáltalán nem fog feljönni! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Öriási tévedésben van. (Gáspárdy Elemér: Nem tévedés!) A dolog lényege az, hogy a törvényhatósági tanácsnak megalakulása előtt nem volt módjában az üzemi gazdálkodás teljes rendszerét ismernie, mert a hivatalnoktanács idejében a fővárosi bizottsági tagoknak erre semmi ingerenciájuk nem volt. Most, hogy az új fővárosi törvény az üzemi tanácsokat és a törvényhatósági tanácsot létesítette, már alkalmunk van az autonómia akaratát ott olyan mértékben érvényesíteni, hogy az üzemek esetleges eddigi hibáinak kiküszöbölésével azokat a székesfőváros hasznothajtó vállalataivá alakíthassa át. De a mélyen t. képviselő úr Rip van Winkle sorsára is jutott, amikor hosszú álomból felébredve olyan tényeket konstatált és olyan tényeket akart most elintézni, amelyeket már régen el is intéztek. (Gáspárdy Elemér: Elhiszem, hogy ha a Pénzintézeti Központ megvizsgálja! — Peyer Károly: Jobb volna* hogy ha mi vizsgálnánk meg az állami gazdálkodást! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz Gyula: A képviselő úr most be-
