Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-98
Az országgyűlés képviselőházának 98. lem és az ipar minden követelése ellenére, nemcsak tagjainak árusítanak, hanem bárkinek, aki az utcáról bemegy. Az utóbbi időben már moziba sem tudok menni anélkül, hogy ne látnám valamely szövetkezet hirdetését, amelyben ez van: ha családi boldogságod meg akarod védelmezni, akkor vásárolj ennél vagy ennél a szövetkezetnél, mert ez nagyon jól és nagyon olcsón árusít neked. Igen a szövetkezetek vezetői saját családi boldogságukat akarják megvédelmezni, ellenben tönkreteszik a mások családi boldogságát. (Kun Béla: Ügy van!) A szövetkezetek, a közüzemek ellen nemcsak beszélni kell, hanem tényleges harcot kell folytatni ellenük. (Müller Antal: Nem lehet általánosítani a szövetkezeteknél!) En nem általánosítok, (Müller Antal: Vannak szakipari szövetkezetek, amelyre nagy szükség van!) én azokról a szövetkezetekről beszélek, amelyeknek az iparhoz és a kereskedelemhez semmi közük nincs, azokról az elárusító szövetkezetekről beszélek, amelyek Magyarországon a kisipart és a kiskereskedelmet a végromlás útjára segítették. (Kun Béla: Termelő szövetkezetekre van szükség!) Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek azokra a külkereskedelmi kérdésekre, amelyek az én meggyőződésem szerint végtelen nagy fontossággal bírnak azért is, mert hiszen ezek a külkereskedelmi kérdések teszik lehetővé terményeink eladását. T. Képviselőház! Legelsősorban meg kell jegyeznem, hogy az a világháború, amely 1914ben kezdődött és amely állítólag 1919-ben és 1920-ban a békeszerződésekkel befejeztetett, még ma is tart. A különbség az, hogy akkor gépfegyverekkel és hajóágyúkkal verekedtek a népek egymás ellen, 1920 óta pedig gazdasági szerződésekkel, r kereskedelmi szerződésekkel, azoknak megkötésével, vagy meg nem kötésével verekszenek. Es ha a világháborúnak soksok sebesültjén kívül tízmillió halottja volt, akkor meggyőződésem, hogy ennek a gazdasági háborúnak, amely 1920 óta szakadatlanul folyik, mind véresebb és véresebb eszközökkel, még több halottja van, mint volt a világháborúnak, azért, mert ennek a gazdasági háborúnak halottjai mindazok a polgári exisztenciák, becsukó gyárak, gazdák, akik nem tudják eladni termékeit. Ének a gazdasági háborúnak áldozata mindaz a kereskedő, mindaz az iparos, aki itt a polgári életből és a« polgári jólétből a tönkbe sodródott. Nekünk Magyarországnak ezen a téren két aktuális kérdésünk van. Az egyik aktuális kérdés az olasz szerződés, a másik pedig a cseh szerződés. Az olasz szerződés ügyében itt már két alkalommal voltam bátor felszólalni. A legutóbbi napokbam elég precíz adatokat hoztam ide a Képviselőház elé és kifogásokat emeltem az új olasz szerződés vámtételei ellen. Meg vagyok győződve arról, hogy abban az esetben, ha az általam felihozott kifogások és vámtételek a valóságnak nem feleltek volna meg, a magyar kormány talált volna már módot arra, hogy ebben a? kérdésben, ha egyébként nem, sajtónyilatkozatai a közvéleményt tájékoztassa. Tekintettel arra, hogy a magyar kormány részéről az olasz szerződés ügyében egyetlen cáfolat sem adatott ki, kénytelen vagyok azt mondani 1 , hogy mindaz, amit a Képviselőházban elmondottam, a kormány hallgatásával bizonyítást nyert. Ha pedig ez a kormány hallgatásával bizonyítást • nyert, akkor kénytelen vagyok azt mondani, hogy itt igenis követelünk a kormánytól az olasz szerződés ülése 1932 júnitts 6-án, hétfőn. 217 ügyében tájékoztatást azért, mert az olasz szerződés megkötése, vagy meg nem kötése sem egy pártnak, sem pedig egy kormányzatnak nem magánügye, az az egész magyar gazdasági élet ügye, mert az olasz határok elzárása a magyar mezőgazdasági kivitel előtt a magyar mezőgazdaságot utolsó jpiacától fosztaná meg. (Ügy van! balfelöl.) Nekem teljesen mellékes, hogy állategészségügyi intézményekkel, kontingentálással, a vámok felemelésével vagy mindhárommal, mint^ a jelen esetben történt, zárja el egy ország határait előlünk, vagy pedig azzal, hogy nem köt velünk kereskedelmi szerződést. Itt a kereskedelmügyi miniszter urat igenis felkérem arra, adjon tájékoztatást, mert elhiszem, hogy az olasz szerződés ügye elsősorban a külügyminiszter urat, vagy amint mondják, nálunk a földmívelésügyi miniszter urat érdekli, de meggyőződésem szerint az olasz szerződés jelen esetben nem politikai szerződés, hanem kereskedelmi szerződés lévén, ahol az ország agrártermékeinek kiviteléről van szó, ez a kérdés igenis a kereskedelemügyi niiiniszter úr érdekkörébe tartozik. Nekem az már mindegy, hogy ebben a kérdésben végül a kereskedelemügyi miniszter úr, .a külügyminiszter úr, vagy a földmívelésügyi miniszter úr fog-e nyilatkozni, de ezt a kérdést hallgatással elmellőzni nem lehet. (Ügy van! balfelől.) Ez a kérdés a közvéleményt érdekli legelsősorban, érdekel mindenkit, nemcsak azt, aki ma mezőgazdasági produkcióval foglalkozik, hanem azt is, aki iparral és kereskedelemmel foglalkozik. Es amidőn itt a kereskedelemügyi miniszter urat, vagy pedig a kormánynak azt a tagját, aki magát illetékesnek tartja arra, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzék, felkérem, hogy a nemzeti közvéleményt ebben a fontos nemzetgazdasági és politikai kérdésben tájékoztassa, kénytelen vagyok rátérni egy másik kérdésre i% amelyről a mai reggeli sajtóból értesültem. Az egész ország a legnagyobb izgalommal lesi hónapok, sőt mondhatnám, sajnos, évek óta, hogy mi lesz a csehekkel. Csehország közvetlen szomszédunk, Cseíhország mezőgazdasági termékeinknek piaca volt, Csehországba mi bort, állatot, búzát, lisztet vittünk ki, ennélfogva nem mondhatjuk azt, — sajnos, mezőgazdasági termékeinket nem tudtuk és nem tudjuk elhelyezni — hogy reánk nézve annyira érdektelen volna, hogyan végződnek azok a szerződési tárgyalások, amelyek Csehországgal megindultak. Ezeknek a tárgyalásoknak alkalmával mi mindig oTyan tájékoztatást kaptunk a kormányzat részéről a sajtóban, hogy ezek a tárgyalások kedvezően folynak. Remélem, nem én tőlem származtak azok a sajtóközlemények, amelyek a közvéleményt állandóan arról tájéíkoztatták, hogy ,a cseh szerződésnek lekötése csak rövid idő kérdése és ihogy a cseh szeíződést le fogják kötni. Hiszen itt már a télen kompenzációs előszerződést csináltak, amelyről azt mondották, hogy mint a tavasz hírnöke a mocsári gólyahír, éppúgy a cseh szerződésnek előhírnöke az az ideiglenes 'kontingentálási szerződés. Most mi történik? A magyar nemzeti közvélemény és az egész gazdasági élet joggal várja a kormánytól, hogy azt a bújósdit, amelyet az olasz szerződés ügyében folytat, nem fogja megcsinálni itt is. Gazdasági kérdésekben az országnak joga van kívánni kormányától, hogy ne dolgozzék titkos diplomáciával. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Jogunk van tudni ezeket a dolgokat, annál is inkább, mert' 30»
