Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-98
218 Az országgyűlés képviselőházának ha a cseh szerződést sem kötik meg, akkor szeretnénk tudni, mit gondol a kormány, mi lesz a magyar mezőgazdasági termékekkel? (Peyer Károly: Afganisztánnal kötünk szerződést!) A kormány ezt .az elzárkózási politikát, amelyet a közvéleménnyel szemben folytat, nem folytathatja tovább. Nem lehet a magyar közvéleményt állandóan kiskorúságban tartani. Nekünk nem a befejezett tényekről kell beszámolni, vagy befejezett tényeket is a ratifikálási javaslatnak a Képviselőház elé terjesztéséig elhallgatni, hanem ez a nagykorú ország a maga nagykorú népével joggal elvárja a kormánytól, hogy ebben a kérdésben — hogy a magyar közmondással éljek — tiszta vizet öntsön a pohárba. Van a kormánynak valami rejtegetni valója az olasz kérdésben és a cseh kérdésben! Követett el itt a kormány hibákat? A kormány akadályozta meg azt, hogy jó szerződést köthessünk Olaszországgal? A kormány nem járt el elég tapintattal, vagy elég erélylyel? Vagy mi történik a cseh szerződésnél? A cseh szerződés a mi hibánkból nem köttetett meg, vagy pedig a cseh kormány hibájából? Nem óhajtjuk a cseh lapokban olvasni majd, hogy tulajdonképpen mi történt a cseh szerződés megkötése körül. Nekünk teljes mértékben jogunk van a kormánytól nyilatkozatot követelni. Ha a kereskedelemügyi miniszter úr nem érezné magát feljogosítottnak az olasz és a cseh kérdésben a magyar nemzeti közvéleményt felvilágosítani, abban az esetben kérjük az illetékes miniszter urat, vagy a miniszterelnök urat, méltóztassék a parlamenten át megtisztelni a nemzet közvéleményét azzal, hogy meg méltóztatik mondani az igazat. Hiszen elvégre nem közömbös a magyar kereskedelemre, a magyar iparra és a magyar mezőgazdaságra nézve, hogy tudjuk, lesz-e, vagy nem lesz-e cseh szerződés. Azoknak az iparágaknak, amelyek itt érdekelve vannak, tudniok kell, s az egész magyar állatkereskedelemnek és a magyar mezőgazdaságnak is tud nia kell, hogy termeljen-e olyan árucikkeket, amelyek elsősorban a cseh kivitel céljaira szolgálnak. Ma az, egész magyar közvélemény külkereskedelmi kérdésekben azoknak a lapoknak tájékoztatására van utalva, amelyek ,közgazdasági rovatukban külkereskedelmi kérdésekkel is foglalkoznak. Olvasom az újságban, - mert csak azt mondhatom, hogy olvasom — hogy Németország, amely eddig, sajnos, olyan szigorúan és olyan kegyetlenül elzárkózott nemcsak a marhabevitel, hanem a búzabevitel terén is a magyar termékek elől, (Kun Béla: Hálátlan!) egymillió métermázsa búzát fog vásárolni az 1932. esztendőben Magyarországtól szukcesszive. Elsősorban azt sem tudom, hogy fog-e vásárolni, másodsorban, ha fog vásárolni, kérdezem, mit jelent az, hogy szukcesszive? Ezzel a kifejezéssel mi' már az osztrák kereskedelmi szerződésnél gyönyörűen megjártuk, amikor a kontingentálásnak az volt a következménye, hogy az eredetileg megállapított kontingens végeredményben 10 százalékáig csökkent le. Ezek mindazok a kérdések, amelyek mellett nem mehet el a költségvetés vitájánál a t. kormány anélkül, hogy ne nyilatkoznék és nem lehetséges, hogy bennünket és velünk együtt az egész magyar közvéleményt megint el méltóztassanak küldeni nyári vakációra és az alatt méltóztassanak úgy az olasz, mint pedig a cseh kérdésben olyan döntéseket hozni> 98. ülése 193Ê június 6-án, hétfőn. amelyek esetleg a Képviselőháznak szavazatbeli, de nem egyszersmind lelki támogatásával is találkoznak. Én a miniszter úrnak és a t. kormánynak figyelmébe ajánlom, hogy mindig jobb egy tájékozott nemzeti közvélemény, amely abban a külpolitikai és külkereskedelmi kérdésben a kormány háta mögött áll és amelyet nem lehet esetleg hamis információkkal felbujtani, mint olyan közvélemény, amelyet a kormány nem tájékoztat, amely tehát joggal él a gyanúperrel, hogy a kormánynak valami rejtegetnivalója van. Ha a kormánynak nincsen rejtegetnivalója, abban az esetben méltóztassék idejönni a Képviselőház elé és nyíltan feltárni, hogy mi késztette a kormányt az olasz szerződés megkötésére és melyek voltak azok a momentumok, amelyek a. cseh szerződés megkötését megakadályozták. Azok a viszonyok, amelyek a kereskedelmi szerződések terén uralkodnak, katasztrofálisak nemcsak Magyarországra, hanem egész KözépEurópára nézve. Azt a háborús mentalitást, amely 1914 óta egész Közép-Európát átitatja, s amely benne van Közép-Európa vérében és idegeiben, lehet ugyan folytatni, de azzal csak a népek pusztulását és forradalmasítását lehet elérni, mert lehet, hogy ebben a küzdelemben olyan súlyos sebeket ejtenek a népek egymáson, amilyeneket ejtettek a háborúban a hajóágyúkkal és gépfegyverekkel. De tudjuk, hogy mi lett ennek a háborús mentalitásnak az eredmenye; az, hogy egész Európában a béke józan gondolata helyett a szélsőségek jutattak és jutnak most is érvényre. Amikor mi itt a magyar kormánytól felvilágosítást kérünk, egyszersmind azt is kérjük tőle, hogy ne helyezkedjék semmiféle szempont által vezéreltetve az elzárkózás politikájának útjaira, mert az elzárkózás politikája a kenyeret veszi el a magyar néptől. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nekünk kereskedelmi szerződésekre, békére van szükségünk, mi a mi nemzeti céljainkat, nemzeti gondolatainkat feladni nem akarjuk, de viszont azt sem akarjuk, hogy kenyér nélkül maradjon és anyagilag tönkremenjen a magyar nép, a magyar ipai\ kereskedelem, mezőgazdaság, lateinertársadnlom és a magyar tisztviselőtársadalom és a kenyérgondok által belehajtassék olyan szélsőségek karjaiba, amelyekkel őket és az országot megmenteni „nem lehet. Miniszter úr! Kereskedelmi szerződéseket, kenyeret kérünk a magyar nép részére. Ezt a kenyeret csak a kereskedelmi szerződések adhatják meg. Nem fogadom el a címet. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Báró Vay Miklós! Br. Vay Miklós: T. Ház! A költségvetés ina reggeli vitájában a Ház minden oldalán felszólalások hangzottak el a budapesti hidak megvalósítása érdekében. Különösen Vázsonyi János t. képviselőtársam vetette bole magát igen hevesen ebbe a vitába és szinte lehetett rajta látni, mennyire fáj neki, hogy az új budapesti híd még ma sem valósult meg. Én egy új budapesti hídnak mai megvalósítása ellen szólalok fel és kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, jelentse ki, hogy a budapesti hidak felállításához mindaddig nem járul hozzá, amíg a kereskedelemügyi tárca állami feladatainak nem tud megfelelni. (Kabók Lajos: Kompokon akar közlekedni, mint Tiszadobnál?) Én, mint adózó polgár is tiltakozom az ellen, hogy az állam az adófizetők