Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 9 Nem értem ezt a kifogást, mert ha ezek a vállalatok berendezkednek erre, akkor megszerzik maguknak a benzint is és a szükséges anyagokat is. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az állam kereskedelmi mérlegének és fizetési mérlegének rovására! Hová vezet ez?) De ezzel ezeknek a lehetetlenségeknek a felsorakoztatásával, hogy e miatt, meg a miatt nem lehet, megbénítjuk az itteni gazdasági exisztenciák megteremthetését. Legközelebb már mindenki le fog autójával állni, mert a gumibehozatalt teljesen eltiltják, és még azok is, akik ma autón járnak, le fognak állni. Itt nem lesz géperejű jármű, amely forgalombahozható lenne, ennélfogva megint teljesen tönkreteszünk egy ipart. Bátor vagyok a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy amikor állami közutak építésére felvesz a költségvetésbe egy jelentős összeget és pedig 7,310.000 pengőt, amely összegnek a rendeltetése az, hogy éppen ezeket a közutakat arra a célra alakítsák át, hogy azok autók részére járhatók legyenek, ugyanakkor szükségesnek tartják megbénítani az autófuvarözást, s csendőrrel és rendőrrel akadályozzák meg az autófuvarozókat abban, hogy a maguk munkáját az országutakon lebonyolítsák. Ezek a dolgok bizonyos aggodalommal töltenek el a közlekedésügyi politika rendszere iránt és bár meg vagyok győződve, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a legjobb szándékkal van eltelve, kénytelen vagyok rámutatni ezekre a jelenségekre, mert eeek nem fogják elősegíteni a kisipar támogatását, amiről pedig olyan szép szavakat hallottunk a kereskedelemügyi miniszter expozéjában. A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kóródi Katona János! Kóródi Katona János: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi miniszter úr nagyhatású expozéjában beszélt a dunai nemzetközi kereskedelmi hajózás^ szabadságáról, őszinte sajnálattal kell megállapítani, hogy éppen a tegnapi lapokban jelent meg egy hír, amelyet kénytelen vagyok a t. kereskedelemügyi miniszter úr elé hozni, kérve annak megvizsgálását. Ügylátszik ugyanis, hogy a jugoszláv hatóságok részéről történő visszaéléseknek már egészen külön specialistájává kell lenni, mert állandó bajok és visszaélések vannak. Abszurdum az, ami megtörténhetett, hogy egy szegedi hajósfőkapitányt, aki egy vontatógőzössel és három uszályhajójával búzát szállított le Belgrád felé, lovag Molnár József szegedi hajósfőkapitányt a jugoszlávok Üjkanizsán egyszerűen letartóztatták és féléven keresztül — a mi szuverenitásunk dicsőségére — fogva tartották. Ezt a hajósfőkapitányt azzal az indokolással tartóztatták le, hogy a gőzös személyzete előtt állítólag azt a kijelentést tette volna, hogy Bácskát és Bánátot a magyarság vissza fogja szerezni az olaszok segítségével. Ez a kijelentés 1931 nyarán történt volna, de ezt az egész hamis vádat megcáfolja az a körülmény, hogy a hajó 1931 egész nyarán a Ganz-gyár javítóműhelyében volt és a kapitány 1931 október 1-én vette át hajóját, tîgye a nagykikindai törvényszék elé került, de vád hiányában még februárban felmentették. Ennek dacára fogvatartották, amíg a másodfokú ítélet meg nem történt most június elsején. December hó 29 óta mostanáig egy a mi kereskedelmi hajónk egyikén lévő főkapitányt fogva tartanig abszurdum, ami a jugoszláv hatóságok részéről történik. En a határmenti dolgokat is állandóan kénytelen vagyok idehozni, de kérem a keresKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. , ülése Í9S2 június 6-án, hétfőn. 2Í5 kedelemügyi miniszter urat, legyen kegyes erélyes vizsgálatot indítani ebben az ügyben a külügyminisztérium útján is, hogy ezek a szuverenitásunkat állandóan arculcsapó állapotok megszűnjenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Egy speciális ipari ügyet vagyok bátor itt a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmébe hozni. Ez pedig az a körülmény, hogy a házaló kereskedelmünket szabályozó rendelet nem más, mint egy császári pátens, (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Bégen elavult!) amelyet 1852-ben adtak ki, amely rendelet még koronaországokról beszél, amely sok részében elavult. Tisztelettel bátor vagyok felhívni a miniszter úr figyelmét arra: ideje volna, hogy a házalási rendtartás törvényileg szabályoztassék és kívánatos lenne, hogy ez a törvényjavaslat minél előbb idekerüljön a Ház elé. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Szombaton bejelentettem, hogy a törvényjavaslat készen van és idehozom a Ház elé!) Tisztelettel tudomásul veszem. Azután egy másik kérdést vagyok bátor a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani. Ez pedig az az ügy, amelyben nála már nagyon sokszor alkalmatlankodtam, de kénytelen vagyok vele. Ez a jugoszláviai optait vasutasok ügye. Lehetetlenség, hogy azok az emberek, akik szabályszerű időben, 1922-ben optáltak a magyar állam javára, akiket azután a két kormány megegyezése folytán ott tartottak egészen 1930-ig, ez a körülbelül 60 család, itt álljon kenyér nélkül, köztük 5—6 gyermekes családapák, akik 20-y25 éven keresztül fizették a Máv. nyugdíjjárulékait. Roppantul sajnálom, hogy az adminisztráció késedelmessége folytán máig sem került megoldásra ez a probléma. Ügy tudom, hogy a Máv. részéről megvolt a jóindulat és már is elkészült egy egyszakaszos törvényjavaslat tervezete, amelynek következtében az illetők elvesztették volna ugyan a mai napig, illetőleg addig a napig illetékes nyugdíjukat, ameddig a végelbánás el nem következik, azonban mégis végelbánás alá vétetnének. NagyoQ sajnálom, hogy az ügy referense ebben a tekintetben meglehetősen helytelen álláspontot foglal el, amennyiben arra az álláspontra helyezkedik, hogy nemcsak ezeknek, hanem a többi aem oiptált vasutasok ügye is, szóval körülbelül 250 vasutas ügye ebbe a kategóriába tartozik. Erre vonatkozólag a kereskedelemügyi miniszter úrnak előadtam argumentumaimat Mindenesetre más elbánás alá tartozik az a magyar vasutas, aki 1922-ben magára vette az ódiumát annak, hogy Jugoszláviában nyíltan magyar állampolgárnak vallotta magát, viszont azonban fennáll a magyar államnak az a 'becsületbeli kötelessége, hogy ezeket az embereket ne tegye most már ki hónapokon keresztül az éhenhalás veszedelmének, haaem vonja őket szabályszerűen végelbánás alá, vagy azokat, akik még fiatalemberek és használhatók, alkalmazza a Máv., hiszen ez kötelessége. Azonkívül még egy kérdést vagyok bátor röviden a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani, ez pedig egy bennünket, vidéki képviselőket különösen érdeklő kérdés, a kéményseprések ügyének rendezése. Furcsa dolog, hogy ez az ügy ide tartozik, de lehetetlenség az a helyzet, amely ezen a téren van. Én be tudom ugyanis mutatni a kereskedelemügyi miniszter úrnak egypár szerencsétlen választóm adóívét, amely szerint az illető fizet 4*90 pengő f házadót, evvel szemben fizet $*M pengő kéményseprési adót. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Helyi szabályrendelet!) 30