Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

214 Az országgyűlés képviselőházának volna segíteni. S ha a miniszter úr most erre­nézve ünnepélyes nyilatkozatot tesz, mi a mul­tak szkepsziséből kiindulva nem tudunk teljes megnyugvással nézni az elkövetkező tények felé, annál inkább nem, mert a miniszter úr, aki ezt a tárcát igen nagy elokvenciával kép­viseli, oly ügyek védelmére is vállalkozott, amely ügyek a közvélemény előtt a maguk tiszta valóságában pontosan ellenkápét mu­tatják annak a beállításnak, amelyben itt sze­repeltek. Az idő rövidsége miatt nem terjeszkedhe­tem ki az egész gesztióra, pár tételt ragadok csak ki. Itt van például a közlekedésügyi poli­tika, a Máv. politikája. Baross Gábor óta a magyar közlekedésügy terén semmiféle egész­séges és jó gondolat nem .született meg. Az idők tempója már régen követelte volna és a gazdasági élet fejlődése sok minden más szem­pontból követelte volna, hogy a közlekedés­ügyi politikában valami újszerű, az idők szel­leméhez hozzáilleszkedő reform alkottassák meg. Ez eddig nem történt meg és nem is mu­tatkozik annak a lehetősége, hogy a mai rend­szer és szellem mellett valami olyan egészsé­ges reform születnék meg, amely mellett éz az egész állami és gazdasági életre messze kiható kérdés, a közlekedés kérdése kellő formában niegindíttatnék. Kétségtelen t. Ház, hogy a magyar közle­kedésügy nagyon széttagolt és azok a közle­kedési szervek, amelyek az általános közleke­désügyi politika szolgálatában állanak, nincse­nek összhangban, nem dolgoznak harmóniá­ban együtt. A Máv. teljesen öncélú és egyol­dalú működést fejt ki. Se a hajózás, se a légi forgalom, se az országúti autófuvarozás, mint fontos részlete a nagy közlekedésügyi politiká­nak, nincs olyan egységbe foglalva, amely mellett ki lehetne építeni a gazdasági élet szempontjából rendkívül fontos egyöntetű irányzatot, egyöntetű koncepciót. Azt mondja az igen t. miniszter úr, hogy a Máv.-val szem­ben elhangzott kifogások nem helytállók és hogy nem a Máv. hibás üzletpolitikája okozta azokat a súlyos terheket és deficiteket, ame­lyekkel dolgozik ez az üzem. (Fábián Béla: Ha rosszul dolgoznék a Máv.. nem adnának karácsonyi segélyeket!) A dolog úgy áll, hogy nem egészen őszinte a Máv. kimutatása és nem egészen tisztán lát­szanak a számadatokból azok a súlyos hibák, amelyek a Máv. üzletvezetésénél fennforognak. A bevételi előirányzat a mostani 1932/33. évre 242,755.000 pengőben van kontemplálva, ami az előző évivel szemben 51 millióval kevesebb. A kiadási előirányzat az 1932/33. évre 195,733.000 pengő, tehát az idei előirányzat a kiadá­soknál 40,922.000 pengővel kevesebb. De jel­lemziöl a Máv. költségvetésének realitására, hogy az 1931/32. évben 3,350.000 pengő bevételi felesleg volt beállítva, ezzel szemben ténylege­sen 28,568.000 pengő volt a hiány. Az előirány zott 293.600.000 pengő helyett ugyanis a bevétel csak 246,930.000 pengős tételt ért el, tehát 47 millió pengővel kevesebb volt az előirányzat­nál, úgyhogy ha a kiadásokat évközben nem csökkentik, már az 1931'32. évben 43,000.p00 tényleges deficit lett volna. Ha már a Máv. 1931/32. évi költségvetése reálisan lett volna előirányozva és a hevételek visszaesésének az 1929/30. és az 1930/31. években tapasztalt 13-6%-os visszaesést kulcsát vették volna alapul, már az 1931/32. évi bevételi előirányzatot legfeljebb 213,000.000 pengőben kellett volna megállapí­tani. A közhejiött gazdiasági katasztrófa, a bel­és külföldi forgalom csökkenése az eddigi 98. ülése 19S2 június 6-án, hétfőn. tényleges eredmények alapján a folyó évre még sokkal kedvezőtLeuebb bevételi lehetősége­ket mutat, úgylhogy a Máv. folyó évi hiányát szakértők 60—70 millió pengőre értékelik. Honnan veszi a Máv. azt az optimizmusát, hogy az 1932/33. évben 242,755.000 pengő bevó telt irányoz elő, tehát majdnem ugyanannyit, mint amennyit az 1931/32. évi tényleges bevétel tett ki. Hiszen azóta olyan leromlás állott be, maga a miniszter úr is megállapítja úgy a költségvetés előirányzatában, mint az indoko' lásában, hogy a gazdasági helyzet leromlása, a külsia és belső forgalmi viszonyok leromlása következte bein csakugyan számítani kell a be vételek állandó csökkenésére. Egészen különös tehát, hogy a Máv. mégis ugyanannyit állít 'be bevételi előirányzatnak, mint amennyi befolyt az 1931/32. évi költségvetésben. Mármost, mélyen t. Ház, rá kell mutatnom egy különös dologra. A fejlődő forgalmi viszo­nyok természetessé tették az egész világon, hogy a síneken vezetett közlekedéssel sziecmben meglehetősen erős versenyt támaszt ma az autófuvarozás, az autóközlekedés. Ennek a fej lődésnek iránya elől kitérni nem lehet. Termé' szetszerűen ez mindenütt az egész világon meg­mutatkozik. Nálunk a Máv. már azzal védeke­zik az autófuvarozással szemben, amely neki erős konkurrenciát csinál, hogy megtörténik a» a különös és a kisexisztenciákat súlyosan érintő gyakorlat, hogy például a kis autófuva­rozóvállalatoknak csak 30 kilométeres körzeten belül adnak fuvarozási engedélyt, azzal, hogy a szélesebb körben való engedélyezés esetén súlyos konkurrenciát csinálnának a Máv.-nak. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: A nemietek se adnak, csak 50 kilométerre!) Vi­szont legyen szabad rámutatnom aärra., hogy milyen felesleges volt a Helyi Érdekű Vasutak : megváltása, amellyel óriási — 18 millió pen gőnyi — terhet vállalt magára a Máv., Iholott lehetett volna pótolni ezeket a helyiérdekű vasutakat az autófuvarozás kifejlesztésével. Mert hiszen mi történt! A nagybankok ke­zében teljesen improduktív vagyontárgytömeg volt a helyiérdekű vasutak tulajdona és most ezt igen jól hasznosítható kütntleyőségekké vál­toztatták át. Nem tartom érthetőnek és indo­kolhatónak, hogyan lehet az, hogy egy ilyen nagy üzem, mint a Máv.. konkurrenciát lásson az ilyen kis autófuvarozók tevékenységéhen és hogy ez olyan borzasztó veszedelemmel járjon. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Tes­sék megkérdezni a legnagyobb angol vasúttár­saságokat, hogy mit csináltak az autófuvaro­zókkal szemben!) Itt egypár száz kisexiszten­ciáról, egészen jelentéktelen kisexisztenciákról van szó, akik sokkal olcsóbban és gyorsabban szállítanának, mint a Máv. Legyen szabad még egy szempontra rávilá­gítanom, az agrártársadalom érdekére, hogy tudniillik az agrártermékek felhozatala autó­fuvarral sokkal gyorsabban történik, (Dinnyés Lajos: Olcsóbban!) aminek éppen kereskedelmi szempontból hallatlan nagy jelentősége volna. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: A benzint honnan veszik hozzá?) Engedelmet ké­rek, (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Külföldről! De a szenet a vasút itthonról veszi! Ez a különbség!) itthonról veszik. (Kenéz Béla; kereskedelemügyi miniszter: A benzint?) A mo­talkót, (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Es a motalkó'bian mi van? Nyolcvan százalék ben­zin és húsz százalék szesz!) Tisztelt miniszter úr, éppen úgy, ahogy az olajat külföldről kell venni,... (Kenéz Béla kereskedelemügyi mi­niszter: Ez a baj!) épúgy kell a benzint is venni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom