Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

206 Az országgyűlés képviselőházának létére vonni, nem pedig az 52 altisztet, egy ilyen nyugdíj megvonásával sokkal több megtakarítás volna elérhető. A tisztviselőelbocsátások helytelenségét még az is bizonyítja, hogy ugyanakkor, amikor elbocsátások történnek, 19 új gyakornok beállítását tartották szükségesnék. A személyi kiadások 8,209.820 pengős öszszegéből tiszteletdíj, segély, egyéb pótlék, jutalék, juttatás és egyéb kifizetés címen 1,158.244 pengő került kifizetésre akkor, amikor általános a fizetésleszállítás! s így én ezeket a külön juttatásokat destriuáló hatásúaknak tartom. Destruáló hatásúaknak tartom pedig azért, mert minden ilyen esetben eszembe jut egy régi kép, amikor még a nagybankok és a nagyvállalatok tantiémeket osztogattak kedvelt igazgatósági tagjaik számára, ugyanakkor azonban már készen voltak a tisztviselők B.-listái, és készen volt a börze is a kisrészvényesek számára, amikor még egyesek dúskálhattak, de a nagytömegek már teljesen ki voltak uzsorázva, teljesen ki voltak játszva. A gazdasági helyzet óta természetesen megváltozott, és már a nagybankoknál sem osztogatnak tantiémeket, ma már a legnagyobb bankok is válsággal küzdenek, ha ez kifelé még nem is kerül nyilvánosságra. Ezért felhívom a miniszter úr figyelmét arra, méltóztassék odahatni, hogy a bankok, területén — ahol el kell ismerni, hogy több a nagybank ma Magyarországon, mint amennyit ennek az országnak teherbíróképessége elbír — méltóztassék a kényszerfúzió gondolatával is foglalkozni és nem megvárni azt az időszakot, amely Ausztriában és Németországban is bekövetkezett, amikor ezáltal maga az, államgazdaság és az egész magángazdaság nagyon súlyos helyzetbe került. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: A pénzügyi tárcánál kérem majd elmondani!) A dologi kiadások területén nem akarok hosszasabban időzni, mert a Magyar Folyam-' és Tengerhajózási Készvénytársaság kérdéséről a miniszter úr expozéjában már előre megemlékezett és válaszolt, mielőtt azt még szóvátehettük volna és ezáltal megakadályozott bennünket abban, hogy erről a kérdésről hosszasabban beszélhessünk. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Azt hiszem, ezt csak helyeselni tetszik, mert így többet beszélhet másról a képviselő úr! — Derültség.) T. Ház! Én a légügyi hivatal kérdésénél szerettem volna a dologi kiadások területén hosszasabban időzni, sajnos, a rövidre szabott felszólalási idő nem ad nekem alkalmat arra, hogy most erről a kérdésről hosszasabban szóljak és ezért más alkalmat fogok felhasználni arra, hogy kizárólag a légügyi hivatal ügyeivel foglalkozzam. Csak meg kívánom állapítani azt, hogy a légügyi hivatal 6,712.300 pengőjébe kerül az államnak. Ez összeg nagyságának indokolását semmiképpen sem tudom racionálisnak elfogadni Ugyancsak kifogásolnom kell a dologi kiadásoknál a kiküldetési és át* költözködési költségek címén elszámolt magas összegeket. Az iparfejlesztés címén felvett öszr szegekről ez alkalommal szintén nem szólok, mert még az előző kormányoknál és az előző költségvetéseknél erről igen sokat lehetett volna beszélni, addig a miniszter urnái igenis bízom abban, hogy ami iparfejlesztés címén vétetik fel, az ténylegesen is iparfejlesztésre fog fordíttatni. Méltóztassék megengedni, hogy a beruházások kérdésére szintén csak egy mondattal térjek rá. Mielőtt azonban magának a beruházásnak költségvetési számairól szólnék, méltóztas98. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. sék megengedni, hogy felhívjam a miniszter úr figyelmét egy kérdésre. Azt méltóztatott mondani a szombati ülésen, hogy az óbudai híd megépítésére nincs meg a fedezet, csak a Boráros-téri híd, a Boráros-tér—Lágymányos közti híd felépítése lesz először aktuális. Itt csak meg kell, hogy állapítsam egész tárgyilagossággal azt, hogy a Boráros-téri híd is szükséges és az óbudai híd is szükséges. (Kenéz Béla kereskedelmügyi miniszter: Sőt szükségesebb aiz óbudai!) A Boráros-téri híd felépítésének gondolata csak az utóbbi esztendőkben merült fel, (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Igaza van!) a» óbudai hídra vonatkozólag azonban 30 esztendő óta már törvény intézkedik, hogy felépíttessék. Az Öbudát és Angyalföldet összekötő hídra azért van feltétlenül szükség, mert ez két perifériális része Budapestnek, és ezáltal faluból várossá fejlődhetnek, — mert tényleg ma még Angyalföld és Öbuda is a falu életét éli —• és a Margithidat ezáltal mentesíteni lehetne attól a nagy teherforgalomtól, amely Újpestről és Pestkörnyékről a budai részekre tolul, s amely jelenleg csak ezzel az egy a híddal nyer lebonyolítást. Azért kell az Öbuda—Hungáriaúti hidat követelnünk, mert törvény alapján állunk, törvény intézkedik róla. S ha a Boráros-téri híd azt megelőzné, nagyon szeretném, ha minden gyanúnak kerülése végett méltóztatnának a Képviselőház előtt bemutatni, hogy az egyes hídfőknél, úgy a Boráros-téri, mint az óbudai híd hídfőjénél elterülő telkeknek itelekkönyvileg kik a tulajdonosai? A beruházások területén csak egyetlen egy kérdést említek meg. 15'5 millió az összes beruházások költsége, amelyből 61.500 pengő levonásba kerül. 50.000 pengő a légügyi hivatalra, 11-500 pengő pedig egy el nem számolt építkezési díjra ( fordíttatik. Az így fennmaradó összegről a kormány kimutatja, hogy 7,742.960 pengő többletet jelent a múlt évihez képest. Ezt közutak javítására preliminálják, azonban ez az összeg most 2,692.400 pengővel csökkent, és így ténylegesen- csak 5,050.560 pengő fordíttatik az utakra. Itt csak egyetlen egy dolog nyugtat meg, aminek pedig az ellenzéki padokról is kötelességemnek tartom kifejezést adni, a jelenlegi kereskedelmügyi miniszter úrnak teljes és tökéletes jóindulata a kereskedelem és a kisipar minden kérdésével szemben. Csak azt kérem az igen t. miniszter úrtól, hogy amikor mindennapi imádságában odáig ér, hogy: «szabadíts meg bennünket a gonosztól», akkor gondoljon mindig a bürokráciára is. {Derültség balfelöl. — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Ezt bebizonyítottam!) El kell ismernem, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban a bürokrácia gondolata nem uralkodik és ott átérzik, hogy ai hivatal mindenkor a közönség kiszolgálására való és nem megfordítva, de szeretném, ha ez a gondolat végig vonulna az egész, magyar közigazgatás rendszerén. Hogy ez ott mennyire nem vonul végig, erre nézve méltóztassanak megengedni, hogy egy nem teljesen a kereskedelemügyi miniszter úr tárcájába vágó kérdést itt mégis szóvátegyek, mert a kereskedelemmel függ össze. A textilfázisrendelet előírja', hogy minden gyár, amely nyersfonalak feldolgozásával foglalkozik, legyen az akár pamut, nyersselyem, vagy gyapjéfonal, és a cég megbízható, tehát úgy a forgalmi adóra, mint a kereskedelemre vonatkozólag megbízható könyvelést vezet, a fonalakat előváltságmentesen kaphatja meg. A