Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-98
2o2 Az országgyűlés képviselőházának elbocsátásoknál, illetve a megmaradásnál a protekció irányítja az illető urakat, akik ebben intézkednek. Bevezették a műhelyekben az úgynevezett időakkordot, amely burkolt Bedeaux-rendszert jelent és ez iaia államvasutakhoz, ehhez az első és legnagyobb állami üzemhez igazán nem illő dolog. Nem szabad a munkásságot annyira kizsákmányolni technikai eszközökkel és módszerekkel. Hiszen a munkát azelőtt is megkívánták, azelőtt is igényt tartottak a munkásság produktív erejére és megköveteltek bizonyos munkamennyiséget. Azelőtt azonban az volt a helyzet, hogy az akkordtételeket a munkássággal, illetve munkáscsoportokkal együtt megértés, megbeszélés alapján állapították meg, míg ma az idő-akkordban az akkord-mennyiségeket teljesem egyoldalúan állapítják meg. Szóvá kell tennem, hogy a hierarchia a műhelyekben túlteng, aminek a termelésben nem sok értelme van. Nincs szükség arra, igen t. miniszter úr, hogy pl. egy munkás munkáját három-négy felügyelő ellenőrizze. Semmi szükség sincs erre, mert ez azt jelenti, hogy a produktív munka mindig szűkebb és szűkebb területre szorul és ezzel természeteseni szűkebb lesz a munkáslétszám is, viszont a felette álló 'adminisztráló réteg pedig állandóan növekedőben van. Ezenkívül azt panaszolják a munkások, hogy velük szemben és ellenük kijátsszák, az 1914 : XVII. törvénycikknek azt a rendelkezését, amely háromévi szolgálat után véglegesíti a műhelyei vasúti munkást is, ami azzal jár, hogy az illető a nyugbérpénztár tagjává válik, alkalmaztatása állandóvá lesz és csak fegyelmi úton lehet elbocsátani. Ez nem újkeletű dolog, de most sokkal szélesebb mederben gyakorolják, kijátsszák a törvényt, visszaélnek vele olyképpen, hogy külön szerződések alapján vesznek fel munkásokat munkára, akikkel azután vagy a szerződés alapján bánnak el, vagy pedig megteszik, hogy három év letelte előtt elbocsátják és másnap újra felveszik, újrai kezdetik vele a három esztendő várakozási időt, úgyhogy sokan saha életükben nem érik el azt a bizonyos várt, remélt, óhajtott három esztendőt, szemben az 1914 : XVII. törvénycikk rendelkezésével, amely három év után véglegesíteni rendeli a műhelymunkásokat. A vasúti munka» nem kap családi pótlékot és lakbért, ami szintén igen nagy sérelem, mert hiszen ezek is úgy rendezkednek be, mint a vasúti munkásalkalmazottak más rétegei, bizonyos állandóságra törekszenek, úgyhogy meg lehet állapítani, hogy a magyar vasúti személyzet Európa legrosszabbul fizetett vasutassága. A német vasutak személyzetének kereseti viszonyai körülbelül 50%-kai állanak i'a magyar vasúti munkásság kereseti viszonyai felett. Sőt, a kis Ausztria is 25—40%-kai többet fizet a maga vasutasainak, mint Magyarország. A bánásmódról is igen sok szót hallottam és igen sok a panasiz ebben a tekintetben- Az újabb Időkben, a kurzus uralma óta felülről lefelé gorombáskodnak az alkalmazottakkal, alulról felfelé pedig a hízelgés módszere járja, amely egyáltalában nem méltó az emberhez, de legkevésbbé méltó a vasúti munkássághoz. A vasúti munkások végre is igazán a kultúra munkásai, a szárnyaskerék katonáit nem lehet beletörni sem a jogtalanság Prokrustes-ágyába, sem pedig éhbérekbe ési abba a tengődésbe, amely ezt jelenti. A forgalmi személyzet panasza az, hogy az utazási illetményeket annyira megcsonkították, lecsökkentették, hogy a vasutas ha a lelkét ki98. ülése 19B2 június 6-án, hétfőn. utazza is, akkor sem tud annyit keresni, mint amennyit költ az útjára. Ez ie méltatlan dolog, ezen is változtatni kellene. Tudjuk, hogy a békeidőben minél többet utazott a forgalmi személyzet, annál többet keresett, az utazás sok fáradsággal jár, de legalább keresett is a személyzet. Ma akármennyit utazik is, nem keres többet, vagy még annyit sem keres, mint amennyi személyes eltartására szükséges az utazás ideje alatt. Ezeket a kérdéseket azért teszem szóvá, hogy kérjem a miniszter urat, legyen szíves ezekkel a dolgokkal törődni, legyen szíves ,a vasúti személyzet ügyeit magáévá tenni és sürgősen intézkedni minden olyan sérelem tárgyában, amelyet én itt felhoztam. Rövid az idő, de azért szóvá kell tennem a tarifakérdést is. A hivatalos álláspont a Máv. tarifákérdésben az, hogy a magyar vasúti tarifa a legolcsóbbak közé tartozik Európában. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: A személyvonati!) En ezt nem osztom. Lehet, hogy egyes relációkban olcsóbb, mint Európában általában, de én nem abszolúte bírálom a dolgokat, hanem relatíve, mégpedig ha a magyar tarifaviszonyokat összehasonlítom a magyar jövedelmi és megélhetési viszonyokkal, azt kell mondanom, hogy a magyar vasúti tarifa, a személytarifa es az árutarifa egyaránt, egész Európában viszonylag a legmagasabb. Relatíve! 1 Ha figyelembe veszem azt, hogy Magyarországon évi 240 pengő az átlagos jövedelem fejenkint és ha ehhez viszonyítom a magyar vasúti tarifát, akkor azt kell mondanom, hogy a magyar vasút Európa legdrágább vasútja, úgy a teher-, mint a személyszállítás relációjában. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr szíves volna megnyugtató kijelentést tenni abban a kérdésben, amelyet Pintér képviselőtársam tett szóvá beszédében, nevezetesen az úgynevezett filléres gyors megszüntetése vagy fenntartása kérdésében. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ezt az utóbbi időben egyetlen bevált intézkedést ne hagyja elgáncsolni. Magam is mentem néhányszor ilyen filléres gyorson (Fábián Béla: A legnépszerűbb intézmény!) és mondhatom, ha volt valami népszerű intézmény, akkor ez a filléres gyors az. Magam is úgy vagyok, hogy zsebemben az 1. osztályú vasúti képviselői szabadjeggyel, megfizettem a tarifát a filléres gyorson. Sokan vannak így! Ez nemcsak népszerűsíti a vasútat, nemcsak életet visz a mostani holt viszonyok közepette a forgalomba, (Fábián Béla: Megismerik. Magyarországot!) hanem azt a várost, ahova a filléres gyors megy, legalább egy napra fellendíti. Legalább reményt keltenek abban a városban azon az egy-két napon, amikor a filléres gyors odamegy. Ne járuljon tehát hozzá a miniszter úr ezeknek a vonatoknak megszüntetéséhez. Nem tudom, mennyire rentábilis, mennyire nem ezeknek fenntartása. Amennyire kalkulálni tudok, azt mondhatom, hogy ez rentábilis vállalat, mert hiszen ezek a vonatok mindig zsúfolva mennek, s ez mindenesetre sokkal rentábilisabb lehet, mint a drága tarifájú, de üres vonatok járatása. Én tehát arra kérem a miniszter urat, legyen szíves, ne engedje elgáncsolni, 'hanem futtassa tovább ezeket a filléres vonatokat (Fábián Béla: Tizenkét év óta a kormány egyetlen népszerű cselekedete!) egyrészt gazdasági szempontból, másrészt pedig a közlekedés népszerűsége szempontjából. (Fábián Béla: Ezt is be akarják szüntetni! — Buchinger Manó: Rájöttek, hogy jó! — Zaj.)
