Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
Az országgyűlés képviselőházának 97 ilyen szociális problémák réme mered felénk. Lehetetlennek tartom azt, hogy ne találjunk fedezetet bizonyos fontos, halaszthatatlan beruházásokra. A fedezet kérdésével majd a pénzügyi tárcánál fogok foglalkozni, de állítom azt, hogy ha mi bizonyos beruházásokat, amelyek elsősorban közérdekűek és itt utalok az utak építésére és az. utak fenntartására, nem csinálunk meg-, ezzel olyan szociális krízist idézünk fel, amelyet megszámlálhatatlan milliókkal sem tudunk jóvátenni. Éppen ezért új'ból ajánlom a kormány figyelmébe az utak építését, két szempontból. Egyrészt az idegenforgalom szempontjából, amely iparágat nem lohet eléggé nagyra értékelni és ha ma Franciaországnak tizenöt milliárd aranyfrank értékű aranykincse és negyven milliárd aranyfrank értékű diszponáblilis pénze van, ezt Franciaország- elsősorban az ő idegenforgalmának köszönheti és meg vagyok győződve arról, hogy ez az ország is — és ezt délelőtt számos képviselőtársam igen meggyőzően fejtette ki — alkalmas az idegenforgalom megteremtésére abban az esetben, ha mi megfelelő autóutakkal gondoskodunk arról, hogy ez az idegenforgalom itt minél nagyobb méreteket Öltsön, mert ebben az_ esetben igen alaposan megtaláljuk a számításunkat, Örömmel üdvözLö'ziii ennek az akciónak sikerét, — és úgy tudom, hogy ebben a Touring Clubnak van érdeme — hogy elértük, hogy bizonyos európai transzverzális utak, amelyeknek Londonon, Doveren, Calaison, Kölnön (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Konstantinápolyig!) keresztül kell vezetniök, nem mint ahogyan tervbe volt véve, részben Csehszlovákián, részben Ausztrián és Jugoszlávián keresztül iráhyíttatnak, hanem Magyarországon keresztül és éppen azért, nehogy ez a terv kútba^ essen, nehogy itt a cseh, vagy a jugoszláv intrikáknak sikere legyen, ezt a mi akciónkat folytatni kell. De nem állhatunk meg az autóutak építésénél. Ha lent vagyok kerületemben, szomorúan kell konstatálnom, hogy a megyei és községi utak építése elsőrendű mezőgazdasági szükségesség, hogy vannak községek, amelyek hónapokra el vannak zárva a világtól és termelésük értékesítése teljesen lehetetlenné van téve. Ugyanennek az akciónak körébe sorolom azt is, hogy f ha már lehetetlen a mezőgazdaság részére az ú. n. gépakciók folytatása és belátom, hogy ez ma lehetetlen, belátom, hogy éppen az iparkodó gazdáknak ezek a beruházások sok esetben szerencsétlenségüket okozták, annál inkább gondolni kell arra, hog'y ezek a gépakciók a község*ek révén hasznosíthassanak a gazdák javára, hogy a községek kapjanak traktorokat, szelektorokat, vetőgépeket és ezeket megfelelő beosztással bocsássák a kisgazdák rendelkezésére. Ügy látom, beszédidőm lejárt. Ezt a kérdést nem folytatom, majd megpróbálom a címeknél elmondani mindazt, amit még nem mondhattam el. Végül legyen szabad a miniszter úrhoz még csak azt a felhívást intéznem, hogy a Társadalombiztosító Intézetnél mé-tóztassék vigyázni arra, hogy ez a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe utasíttassék. Idevonatkozólag a pénzügyi bizottság határozatot hozott, a pénzügyi bizottság határozatát a Ház elfogadta. Hogy ha már megszüntettük a népjóléti minisztériumot, lehetetlennek tartom, hogy ez a fontos intézmény, mely már természeténél fogva a kereskedelmi tárca körébe tartozik, ahol a munkaadó- és a munkásérdekeket ülése 1932 június A-én, szombatorl, 189 egyformán kezelik, más tárca körébe utaltassék. Lehetetlennek tartom már kifelé, Genffel szemben is, a belügyminisztériumba való beosztást, nehogy policiálls intézménynek fogják fel. Ezeket akartam csak megjegyezni, egyébként majd a részleteknél fogom, többi mondanivalóimat előadni. (Élénk helyeslés a jobbközépen.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Ház! Az iparnak és a kereskedelemnek mai súlyos helyzetében a kereskedelemügyi miniszteri'széken egy érző embernek kellett helyetfoglalnia, aki a tárcájához tartozó különböző érdekeket össze tudja egyeztetni. A mai kereskedelemügyi miniszter úrról elmondhatjuk, hogy ő nagy, átfogó programmja mellett időt szentel arra is, hogy 'n tárcájához tartozó egyes reszortokkal foglalkozzék és egyes ágazatokba belemélyedjen. Mi, akik a kisipar érdekeit képviseljük, elmondhatjuk, hogy azóta, mióta Kenéz Béla ül a kereskedelemügyi miniszteri székben, megértésre talál a magyar ipar és éppen mai súlyos, nehéz helyzetében nagy szükség van arra, hogy olyan embert érezzen a legfelső polcon, aki meg- tudja érteni a legszegényebb, a legkisebb, a legszomorúbb sorsban sínylődő iparosok helyzetét is. A kereskedelemügyi miniszter úr eddigi ténykedéseivel ezt bebizonyította. Előttem szólott Fenyő Miksa t. . képviselőtársam ugyancsak ipari érdekeket képvisel és én nem vagyok abban a helyzetben, hogy az ő fejtegetéséiben mindenben egyetértsek; különösen abban a tekintetben nem, ami az ipari árakra vonatkozik. Mi, akik a feldolgozóipart képviseljük, nagyon gyakran vagyunk abban a helyzetben, hogy bizony megállapíthatjuk, hogy olcsóbban lehetne a félkészterményeket árusítani és gyakran azt tapasztaljuk, hogy az ipari áraknál mindig az játszik szerepet, hogy egy nagy szakma mennyire van megszervezve, hogy én is ezzel a szóval éljek, mennyire tudta magát kartellirozni. Nekem alkalmam volt az általános vitánál számszerű adatokkal bizonyítani, hogy különösen az ipari anyagok árai mennyire változtak a békeidőhöz képest. Különösen azokra a cikkekre és azokra a nyersanyagokra mutattam ki ezt, amelyekhez nem is kell külföldi anyag, nem kell nagy vasúti költség, a munkadíjak ma még alacsonyabban állanak, mint békében voltak és mégis kimutattam, hogy nagyon sok ilyen ipari nyersanyag ára 100%-kai emelkedett. T. Ház! En itt különösen a magánépítkezések hathatósabb folytatása érdekében az építőanyagok ármegállapítását szorgalmazomA miniszter úr már kitért arra, hogy mióta a kartellbizottság működik, azóta igazán jelentékeny százalékkal szálltak alá az árak. Ez is igazolja azt, hogy amint megérezték, hogy van egy bizottság, amelynek hatalom van a kezében, amely bizottságnak alkalma és módja lenne megállapítani az árakat a hozzá beérkező számadatok alapján, önmaguktól is lejjebb mentek az árakkal. Szeretném, ha különösen az építkezési anyagok árait, a mész, a cement és a tégla árait, amelyeknek előállítása honi földön lehetséges, valamiképpen lejjebb tudnók szorítani, hogy így az építkezést intenzivebben tudnók folytatni. Említést tettem és javaslatot is nyújtottam be a tatarozások hathatósabb keresztülvitelére vonatkozóan. Igazoltam, hogy a főváros 22.000 háza közül legalább 70% ma is tatarozásra szorulna, hogy a higiéna elemibb követeimé-