Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

190 Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június 4-én, szombaton. nyeinek sem felel meg. Ezzel a munkálattal igazán több szakmát lehetne foglalkoztatni. Éppen ezért kértem a pénzügyminiszter urat, hogy adjon tatarozási adókedvezményeket a háztulajdonosoknak, hogy ezzel serkentsük őket a tatarozásokra és~ a szükséges berendezésekre, amely munkák elvégzésénél egyéb adók alakjában különbenis megtérül ez az összeg, amelyet adókedvezményben nyújtanak. T. Ház! Nagyon szeretném a kereskedelem« ügyi miniszter úr figyelmét ebből az alkalomból is felhívni a kisipari hitelek folytonosságának biztosítására, Alkalmam volt részletesen kifejteni, hogy a kisipari hitelek., sajnos, az utóbbi időben meglehetősen bedugultak A 30 millió pengőből eddig még nem egészen 20 milliót folyósítottak, úgyhogy több, mint 10 millió hátra van. Szeretném, ha azokat a kisiparosokat akik a mai súlyos időkben fordulnak a hitelfolyósító intézetekhez, tényleg el is tudnók látni hitellel akkor, ha ők külön kellő fedezetet is biztosítanak. Ennél is fontosabb azonban még az, hogy jövő év decemberének végén a szerződésben lefektetett kisipari hitelek likvidáltatnak. A pénzügyminiszter úr nevében Vargha államtitkár úr válaszában már előre kijelentette, hogy a pénzügyminiszter úr gondoskodik arról, hogy a határidőt meghosszabbítsa és úgy amint javasoltam, legalább öt esztendőben megállapítsa. Sajnos, eddig ezen a téren még semmi sem történt és félő, hogy éppen azért már nem is mernek kisipari hitelt igényelni, mert csak másfél év az, ami a kisipari hitelek visszafizetésének végső határidejét jelzi. Ezért is sürgősen kellene ebben a kérdésben cselekedni és publikálni azt, hogy a pénzügyminiszter úr, a kormányzat biztosította a kisipari hitelek folytonosságát. T. Ház! Ami a közszállításokat illeti, nagyon örülök annak, aminek a kereskedelmi miniszter úr többízben tanújelét adta, hogy a kisiparosság számára javította a közszállítások százalékos arányát. Szükség van erre, mert amint délelőtti beszédében is mondotta, nekünk nemzeti szempontból is fontos, hogy az önálló egyedeket megerősítsük és ezért, ha a magánfelvevőképesség nem bírja a kisipart foglalkoztatni, kell, hogy a közületek, az állam, a városok, a megyék is segítségükre siessenek és a legminimálisabb munkaalkalmat biztosítsak részükre. A legutóbb adtak ki megrendelést 30.000 pár cipőre. Itt az egész országban meglehetősen szépszámban részesültek a cipésziparosok, igaz, hogy a nagyiparnak is meglehetősen nagy kontingenst hasítottak ki. Nálam van egy felterjesztés, amelyet a miniszter úrhoz is elküldtek és amelyben kérték, hogy ezeket a kimondottan kézműipari közmunkákat a lehetőség szerint száz százalékig a kisiparossággal végeztessék el. Előttem szóló képviselőtársam annak a nézetének adott kifejezést, hogy kívánatos lenne, ha a népjóléti minisztérium megszüntetésével a társadalombiztosítási dolgok a kereskeded elem ügyi minisztérium hatáskörébe tartozzanak. Nem is tudom elképzelni, hogy egy minisztérium, amely munkásügyekkel és általában ipari ügyekkel foglalkozik, azonkívül társadalombiztosító is úgy, hogy egvrészről a munkaadók, másrészről a munkások, ügyeit kezeli, s azután ezek befizetéséből tartatik fenn, máshova soroztassék, mint a kereskedelemügyi minisztériumba. Legyen szabad azonban már most felhívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a mai társadalombiztosítói járulékokat a termelés nem bírja el. Az a 10 és V2%, amit ma fizet az ipari munka után a vállalkozás, ezt a mai ipari termelés igazán nem bírja el. Ezért ha mást nem, legalább az öregségi biztosítást vagy mérsékelni kellene vagy pedig egy időre fel kellene függeszteni. (Helyeslés.) Az iparfejlesztési törvénynek, melyet a múlt esztendőben hozott meg a Ház, végrehajtási utasítása még mindig késik. Azt hiszem, ha -a miniszter úr ezt szorgalmazná, az ügyet egy lépéssel ezzel is előbbre vinné, mert a végrehajtási utasításban bizonyára lesznek olyan rendelkezések, amelyek az iparfejlesztésre, az ipargyakorlásra kedvező hatást fognak hozni. Legyen szabad a kontárkérdéssel foglalkoznom. Az 1922 : XII. te. 127. §-a rendezi a kontárkérdés ügyét, azonban, sajnos, nem tudta teljesen rendezni. A csekély pénzbírság és az eljárás hosszassága mind lehetővé teszi a kontárok további jogosulatlan iparűzését. 1928-ban ki is adták a 81.161. számú rendeletet, amellyel próbálták a kontárkodásnak elejét venni és*a lehetőség szerint eliminálni, de az ipart gyakorlók tudják a legjobban és a kereskedelemügyi miniszter úrnak is tudomása van róla, hogy ma is, amikor alig van munkaalkalom, amikor a jogosult iparűzőknek sem jut kellő munkaalkalom, akkor a kontárok százaival és ezreivel kell az iparnak megküzdenie; A kontár szerintem tisztességtelen versenyt űz és cselekménye a jó erkölcsbe ütközik. Aki iparát nem tanulta, adót nem fizet, igazán jogosulatlanul űzi az ipart és ezt nem is lehet neki megengedni. Éppen ezért kérem a miniszter urat. hogy azt a beigért külön törvényt, amely' az egész kontárkérdést törvényben rendezi, szíveskedjék mielőbb a Ház elé hozni. Legyen szabad a miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy a múlt év augusztusában Sopronban tartott iparosok országos kongresszusán a miniszter úr akadályoztatása miatt a főispán úr jelent meg, aki felolvasta a miniszter úr leiratát. Ebben a leiratban, amelyet a kongresszushoz intézett, programmjába vette a .kontártörvényt is és a kongresszussal tudatta, hogy a szerinte is ismert kontárkérdést rövid időn belül iparkodik megszüntetni és erre törvényes eszközt is igénybe venni. Nagyon kérem a miniszter (

urat, hogy most, a közeljövőben ismét összeülő iparosok országos kongresszusára ez a kérdés a lehetőség szerint már rendezést nyerjen, nehogy esetleg azt mondják, — és szerintem joggal mondanák — hogy egy évvel ezelőtt megígérték és eib'ben a kérdésben még nem történt semmi. Legyen szabad egy másik kérdésre felhívni a miniszter úr figyelmét: a magyar külkereskedelmi intézetre. A miniszter úr előadta, hogy ez aa intézet igazán nagyon szép működést fejt ki. 1929-ben alakult egymillió pengő alaptőkével, 'azonban az alaptőkét nem fizették be, csak 300.000 pengőt. Itt van a kezeim között a szerződés, amely szerződés értelmében ennek a külkereskedelmi intézetnek évenként 'minimálisan 12 millió pengő értékű árut kellene kiszállítani, ennek arányában a kormány 300.000 pengő állami támogatást nyújt. Ugyancsak a szerződés megmonlcllja, hogy amennyiben ezt nem' érné el, ennél lényegesen kevesebbet szállítana, ennek arányában az állami támogatás is csökkenne, sőt azt vissza kell fizetni. Nekem az az értesüléseim, — lehet, hogy tévesen vagyok informálva — hogy ez az intézet 1929-ben alig egy-kétszázezer pengő, 1930-ban sem sokkal többet, 1931-ben pedig egymillió pengő értékű árut