Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június U-én, szombaton. 183 százalékát veszik el. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: A hatósági kőbányák öszszesen?) Igen, a hatósági kőbányák összesen. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nem áll! Majd felelek rá!) Például a dunabogdányi bányánál a megrendelés 30 ezer köbméter és ebből 5 ezer köbmétert kért a magánipar s ezt sem voltak hajlandók számára biztosítaniDe most, az idő rövidsége folytán csak két érdekes példával kívánom illusztrálni ennek az egész visszás helyzetnek a képét. Az egyik a Borsod-Hevesi Kőbánya rt. Miskolcon. Ez kényszeregyességbe ment az elmúlt időkben és 25%-os kvótát ajánlott fel. 163 ezer pengő adóssága van, 46 ezer pengő vagyona, 8000 pengő követelése, 38 ezer pengő ingatlana. A 163 ezer pengő adósságból teljes összegben ki kell fizetni, az Oti. betegségi és baleseti járulékát, 21 ezer pengőt, a 163 ezer pengőből ekként 21 ezer pengőt levonva, marad 142 ezer pengő. Ennek a 25%-os kvótája 36 ezer pengő. 57 ezer pengőt kellene tehát 25%-os kényszeregyességi alapon fizetni. A vállalat ezen számadatok szerint is teljesen tönkrement. Borsod vármegye a részvénytársaság részvényeinek 51%-át megvásárolta, és annak fejében annakidején kifizetett 113 ezer pengőt, amely javarészben így elveszett és ezenkívül — ez a legszomorúbb — kiderült, hogy a közúti alapnak ez a tönkrement vállalat 78 ezer pengővel adós. Így dolgozik egy közüzem állami fennhatóság, állami ellenőrzés alatt. De egy példát kell felhoznom még rikítóbb illusztrálásául f

e közüzemek működésének. A Heves és^ Békés vármegye területén működő apci kőbánya esetét, amely miután anyagilag gyenge és versenytárgyalás esetén nem bírná megállni a sarat, versenytárgyalás nélkül, az előbb idézett miniszteri rendelet utasítása ellenére, valószínűleg a kereskedelemügyi miniszter úrnak, mert végül is őhozzá tartozik, intenciója ellenére, átnyúl idegen vármegyékbe is, de úgy látszik kevés sikerrel, mert miután nem tudta a kitermelt követ seholsem elhelyezni, Békés vármegye egyszerűen előírta a vállalkozónak, hogy köteles nyilvános árlejtés mellőzésével az alapkövet 3*80 pengős alapáron venni, tehát olyan alapáron, amely lényegesen drágább a magánvállalkozók ajánlatánál. A legkirívóbb ebben az ügyben az, hogy ennek az üzemnek vezetésénél csodálatos inkompatibilitási esetek észlelhetők. Az ügyvezető igazgatója tudniillik ennek a vállalkozásnak az államépítészeti hivatal főnöke, akinek hivatalból a legmegfelelőbb ajánlatot kell elfogadnia, de aki viszont mint ennek a bányavállalatnak ügyvezető igazgatója, szállítója önmagának. Előáll tehát az a különös eset, hogy az árlejtést kiírta ugyanaz a férfi, mint állami főtisztviselő, egy fontos hivatal vezetője, aki önmagánál pályázik és aki eldönti egyszersmind ennek a pályázatnak sorsát és szállíttat magának, sőt átveszi, mint megrendelést átvevő azt, amit mint szállító, szállít. (Petrovácz Gyula: A miniszter úr nem fogja tűrni!) Az, hogy a bánya elnöke Heves megye alispánja, hogy egy másik elnöke a főjegyző és a békési alispán, az nem tartozik ide. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Ide tartozik és én köszönöm, hogy idehozta! Majd megteszem a megfelelő intézkedést!) Ezek után be is fejezem felszólalásomat. Az állami és közüzemek kérdésében hivatkozom a Carta di lavoro 9-ik fejezetére, amely azt mondja: «az államnak az ipari termelés terén való beavatkozása csakis elegendő 'magánvállalkozás híján engedhető meg» és hivatkozom Balfour Brown angol író idevonatkozó klaszszikus megállapítására (olvassa): «A tisztességes verseny a kereskedelem levegője, de nem tisztességes verseny az, amikor valamely testület, amely mögött az adózó pénze áll, versenyre kel a magánvállalkozással. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és a közepett.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Igen t. Képviselőház! A miniszter úr nagyszabású expozéja, amelyet az egész Ház élénk figyelemmel hallgatott s amely jobb- és baloldalról egyaránt teljes elismerésre talált, letarolta előttünk a kereskedelmi tárcának rendkívül széleskörű anyagát, viszont a szombat délután letarolta előttünk a nyilvánosságot, úgyhogy csak mi nyolcan őrködünk itt a kereszténypártból a parlament nyilvánossága felett s úgyszólván négyszemközt vagyunk kénytelenek a miniszter úrral beszélni. (Egy hang a balközépen: Van egy egységes is! —Beck Lajos: Teljesen egységes az egységespárt!) Ez az oka annak, hogy tervezett beszédem legnagyobb részét mellőzöm és kizárólag két oly kérdéssel akarok foglalkozni, — ezt is röviden — amely kérdésekre a miniszter úr az ő nagyszabású expozéjában nem terjeszkedett ki; nem terjeszkedett ki pedig éppen azért, mert az ő expozéja tárcája legnagyobb szabású dolgait hozta a nyilvánosság elé és ezekben elfoglalt álláspontját ismertette meg a Képviselőházzal. Vannak azonban tárcája mélyén olyan kisebb jelentőségű, de egyes szempontokból mégis figyelemreméltó címek, amelyekkel magam részéről azért is kötelességemnek tartom itt foglalkozni, mert más a Képviselőházban úgy sem foglalkoznék vele. A miniszter úr azt mondotta és helyesen mondotta, hogy Magyarországot nem szabad teljesen agrárországgá degradálni, Magyarországon az iparnak, az agrárizmussal párhuzamosan, azzal karöltve, megvan a maga nagy jelentősége. Én Széchenyire hivatkozom, a nagy Széchenyi mondására, aki azt mondotta, hogy ipar nélkül egy nemzet félkarú óriás. Ebben a mondásban benne van annak szükségessége, hogy bármennyire hangsúlyozzuk is ennek az országnak agrár voltát, azt ipar nélkül hagyni nem lehet. Ipar nélkül ez az ország csak félkarú óriás és nem tud megküzdeni azzal a hivatással, amely erre a nemzetre vár. Ennek következtében mi a magunk részéről nemcsak mint városi képviselők, de mint az ország képviselői is, az iparfejlesztés, az iparpártolás és ipar előmozdítás minden ágában a miniszter úr mögött állunk (Ügy van! Úgy van! a középen.) és ott állunk annak a mozgalomnak is az élén, amely — mégegyszer hangsúlyozzuk — az iparpártolás széles rétegekben való propagálására alakult meg s amelyre a mi elzárkózottságunkban rendkívül nagy szükség van, s amely ha be tudja szervezni a magyar fogyasztópiacot a magyar ipar számára, akkor az egész nemzetnek teljesített hasznos és megbecsülhetetlen szolgálatot. (Ügy van! balfelöl.) Mélyen t. Képviselőház! Arról az iparról szeretnék néhány szót szólni, amelyet a legjobban ismerek és amelynek egyik szerény munkása vagyok, az építőiparról. Szeretném, ha az építőipar előmozdításánál lendület, amelyet most az ittrekedt külföldi pénzek, a valutaváltozástól való félelem és különösen a transzferpénzeknek itt felhasználható része behozott az építőiparba, lehetőleg kihasználható lenne. Ma rendkívül sok építkezés van, kiilö-