Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

180 Az országgyűlés képviselőházának 9' szüntette az automatikus előléptetést. Kérem az igen t. miniszter urat, aki ebben a kérdésben az én álláspontomat teljesen is­meri, nyilatkozzék abban az irányban, hogy mi az ő álláspontja az 1907. évi L. tcikkre, vagyis a pragmatikára ' vonatkozóan. Mert akkor ez a pragmatika kimondotta, hogy nehe­zebb, veszélyesebb és felelősséggel teljesebb szolgálatnak minősíti a vasúti szolgálatot min­den más szolgálati ágnál- (Zsindely Ferenc: Nagyon helyesen!) Másodszor megkérdezem a miniszter urat, hogy a nyugdíjasok korláto­zásának felfüggesztését szükségesnek tartja-e, igen 3 vagy nem. Szeretném, h il il miniszter úr ebben a kérdésben igenis arra az útra lépne, hogy az Államvasutaknál a 291 kiszolgált tisztviselő és körülbelül 1540 kiszolgált segéd­tiszt nyugdíjba küldessék. Elismerem, hogy vannak kivételes esetek, bár fenntartom elvi álláspontomat, hogy nines nélkülözhetetlen ember. (Ügy van! jobb felől.) Elismerem an­nak szükségét, hogy akár a legfelsőbb vezető, akinek nagy tapasztalata van, visszatartas­sék, de veszedelmesnek tartanám, ha ebben a kérdésben a protekcionizmus kapna lábra. Ha a miniszter úr ebben a kérdésben arra ha­tározza el magát, amit kérek, akkor több, mint 1,350.000 pengő megtakarítást eszközölhet csak a vasútnál, és ezt az összeget a szolgá­latban levő alkalmazottak előléptetésére és kinevezésére ^ fordítsa. 4094 tisztviselő közül 2279 vár előléptetésre. Ezek közül a legalacso­nyabb fizetési fokozatban levők 15—20—25 esz­tendő óta várnak 150—200 pengő ihavi fizetés­sel előléptetésre. Különösen kérem a minisz­ter úr figyelmét a fiatalság elhelyezésére. A miniszter úr javaslatomat annakidején elfo­gadta és megígérte, hogy a gyakornoki intéz­ményt vissza fogja állítani- Ebben meg is nyugszom. (Helyeslés jobbfelől.) Kérem a kor­mányt, hogy az új nyugdíjtörvény 'megalko­tását vegye le a napirendről, (Helyeslés.) mert amint helytelennek tartom, hogy a leg­kedvezőbb konjunktúra idején hozzanak nyug­díjtörvényt, éppen olyan helytelen volna a gazdasági helyzet mélypontján hozni nyugdíj­törvényt, amikor sok-sok ezer és ezer tisztvi­selőt — kedvezőtlenebb viszonyok mellett nyug­díjaznának. (Ügy van! Ügy van! — Kóródi Katona János: Szolgálati» pragmatikát első­sorban!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Homonnay Tivadar: Kérem a miniszter urat, — nem tudok már a részletekbe bocsát­kozni — hogy a cím és jelleg adományozá­sát vezesse be az államvasutaktnál, ez nem kerül pénzbe. Kérem, hogy a; Duna—Száva—Adria vasút július 1-én való átvétele után, amit magam is helyeslek, nyomban az átvétel után ne csapja össze a két státust, hanem mind a két személyzet érdekében és meg­nyugtatására méltóztassék még egy ideig várni ezzel a kérdéssel. Arra is^ kérem az igen t. miniszter urat, hogy a Máy. és a nyugdíjintézet házaiban, ahol a lakbérek magasak azért, mert a leg­utóbbi időben az alkalmazottak lakpénzeit csökkentették, méltóztassék leszállítani a lak­béreket, mint ahogy megtette ezt az egyesek által itt oly sokat ócsárolt székesfőváros, — amelyeit mi a faluhoz akarunk és fogunk is kö­zelebb vinni, (Helyeslés a baloldalon.) de nem szóval, hanem tettel — s mint ahogy a magán­gazdaságok is leszállították a lakbéreket, ami- | ről méltóztatik tudni sok vonatkozásban. Ké­'. ülése 1932 június U-én,. szombaton. rem a kereskedelemügyi kormányzatot, hogy a lakbéreket a lakpénzek csökkenése arányában, különösen a kirívó esetekben, méltóztassék le­szállítani. Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét be­fejezni ! Homonnay Tivadar: Ha fájt valamikor, hogy be kell fejeznem beszédemet, akkor most fáj és érzékenyen érint. Az elnöki parancsnak^ azonban eleget teszik. (Szeder Ferenc: Annak­idején, amikor a házszabályokat megcsinálták, nem gondoltak errej) Az ipar, az autóforgalom, a Mavart. kér­déseivel és egyéb fontos kérdéssel, amelyekben nekem is megvan a magam álláspontja, majd más alkalommal fogok foglalkozni. A miniszter úr személye iránt a legtelje­sebb bizalommal viseltetem, különösen expozéja után s a kereskedelemügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadom. (Helyeslés jobb­>lől és a középen*} Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr nagyérdekű ex­pozéja újból megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a kereskedelemügyi tárca élén tényleg olyan férfiú áll, aki meleg szívvel érdeklődik az ipar és a kereskedelem ügyei iránt. Fontos ez különösképpen ma, mert olyan időket élünk, amikor a mezőgazda­ság megsegítésének parancsoló szükségessége homlokterében áll egész gazdasági életünknek és az egész állami életünknek. A mezőgazdaság megsegítése pedig sokak szerint másként, mint az ipar súlyos megterheléséveL nem képzelhető el. Éppen 1 ezért, amikor a kereskedelemügyi miniszter úrnak meleg és megértő szavait hal­lottuk, bizalom kell, hogy ébredjen bennünk aziránt, hogy a kereskedelemügyi kormányzat; teljes mértékben átérti és átérzi a magyar ipar súlyát és jelentőségét. Nem kell külön rámutatnom cl 1*1* ci* t- Kép­viselőház, hogyha a mi népsűrűségünk mellett az ipar pártolását elejtenők, akkor lehetőségét vetnők el annak, hogy a mind erősebben sza­porodó mezőgazdasági lakosság más termelési ágakban is elhelyezést találjon, lehetetlenné tennők, hogy az ipar felvehesse azokat az ele­meket, amelyek a mezőgazdasági termelésnek mind erősebb külterjes irányzata folytán a mezőgazdaságból mind nagyobb számban ki­esnek. Az ipar erőteljes szerepe és támogatása annál szükségesebb most, mert a tárgyalás alatt levő preferenciális megállapodások küszö­bén a magyar iparnak a mezőgazdaság érdeké­ben kétségtelenül nagy áldozatokat kell majd hoznia. Ezeknek a nagy áldozatoknak meghoza­talánál keresni kell a módokat és a lehetősé­geket arra, hogy a magyar ipar más úton vi­szont kielégíttessék és^ kárpótoltassék. A ki­elégítésnek és kárpótlásnak egyik igen helyes módját jelölte meg a t. kereskedelemügyi mi­niszter úr expozéjában akkor, amikor az állami üzemeknek EL magániparral és a gazdasági élet­tel való egészségtelen versenyét kiirtandóna'k ítélte. Ismerjük az igen t. kereskedelemügyi mi­niszter úrnak idevonatkozó több nyilatkoza­tát, sőt hallottuk mai exjozéjából, hogy átvizs­gáltatta a száznál is többre rúgó állami üze­meknek gesztióját s a közeljövőben módja és alkalma lesz ezek felett ítélőszék et ülni. De talán éppen ezért szükséges most foglalkozni nem azokkal az apró üezemekkel, amelyek ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom