Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. váltképpen a főváros háztartásában szerepel­nek és innen az ellenzéki padokról többízben igen helyesen ecseteitettek, de szükséges fog­lalkozni azokkal az állami és közüzemekkel, amelyek nagy méreteiknél és súlyos vesztesé­geiknél fogva legnagyobb tehertételeit képezik az amúgy is megtámadott államháztartási egyensúlynak és amelyeknek orvoslására az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr ismert elvei alapján elsősorban törekedni kell. (Elénk helyeslés half elől.) Foglalkozni kívánok itt elsősorban a Mávag. néven ismert nagy állami üzemmel, a Magyar Állami Vas- és Gépgyárral, amelyről az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr is hosszasabban szólt. Elöljáróban ki kell jelen­tenem, hogy teljes mértékben osztom azokat az elismerő szavakat, amelyekkel a t. kereske­delemügyi miniszter úr ennek a nagy állami intézménynek régebbi működését illette. Olyan időkben és olyan évtizedekben, amikor a ma­gyar nehézipar még nem állott azon a magas­laton, amelyen ma áll, a Mávag. szinte pótol­hatalan ürt töltött ki és rendkívül hasznos szerepet töltött be. Termékei'egész Európában, sőt Európán túl is dicsőséget szereztek az ak­kor fejlődésnek indult magyar iparnak. Ez azonban még mindig nem jelentheti azt, hogy ez a Mávag. a imagyar ipar mai helyzetében pótolhatatlan volna- Sőt a Mávag. az állam­háztartás mai állapotában és a súlyos verseny közepette már csak tehertételt jelent az or­szágra, és így joggal kérdezhetjük, nem kell-e leépíteni vagy megszüntetni? Tisztelt Képviselőház! Az állami, illetőleg a közüzemekre vonatkozólag az én néhai nagy professzorom, Wagner Adolf, Berlinben azt mondotta, hogy állami üzemnek csak három esetben van jogosultsága: akkor, ha egyedül az állam által használt javak termeléséről van szó; ha kísérleti munkákról van szó, vagy ha olyan tárgyak gyártásáról van szó, amelyek­nek gyártására a magánvállalkozás nem vál­lalkozik. Ma a Mávag. úgy az államháztartás, mint a magángazdálkodás szempontjából egyaránt sú­lyosan káros az országra és a magánvállalko­zásra. Az államháztartás szempontjából azért, mert — amint arra rögtön rátérek — óriási adósságokat halmozott fel, mert állandó vesz­teséggel dolgozik ma is és mert a magánipar­nak és magánvállalkozásnak adózóképességét jelentékeny mértékben csorbítja. A magángazdálkodásra pedig különösen ká­ros azért, mert sokszor a kikötött feltételek elle­nére illojális és meg nem engedett konkurren­ciát támaszt neki és a nemzeti vagyon jelenté­keny részét megbénítja, termelésében megaka­dályozza. Nézzük már most, hogy ha a Mávag. budapesti gyárát leállítják, a termelés csorbát szenvedne-e? Az igen t. kereskedelemügyi mi­niszter úr is utalt a lqkomotívgyártásra, amely­ről elöljáróban már én is megjegyeztem, hogy egyik fő üzem ágát képezte és képezi a Mávag.­nak és dicsőséget szerzett nemcsak Európában, hanem Európán túl is. Ma azonban úgy áll a helyzet, hogy a lokomotívok gyártása csak ak­kor rentábilis, — ez nem szorul bővebb indoko­lásra — amikor seriesekben történik, de amikor évente 5—6 lokomotívot gyártunk, akkor ennek már ebből az egyetlen indokból kifolyólag is veszteséggel kell járnia, ennélfogva a gyártás egyáltalában nem lehet rentábilis. Itt megval­lom, hogy bizonyos koncesszióra feltétlenül haj­landó vagyok. Dacára annak, hogy a Szerbiá­nak juttatandó jóvátételnél kiderült, hogy a ülése 1932 június í-én, szombaton. Í8l magánipar a teljesen tönkretett magyar moz­donyok helyreállítására és üzem-behelyezésére is teljesen alkalmas és nagyszerű példáit szol­gáltatta ekkor teljesítőképességének, dacára ennek hangsúlyozni kívánom, hogy egy egész­séges pénzügyi megoldással a lokomotívgyártás valamiképpen való átmentését, például a Ma­vart.-nak és^ a magánipar által való átvételét közösen megállapítandó feltételek mellett elfo­gadhatónak tartom. Ha azonban a mezőgazdasági gépgyártást nézem, akkor azt látom, hogy az egyik legfőbb ágában, a cséplőgépek gyártásában 7—800 darab van ma is raktáron, hogy minden idevágó gyár­vállalat foglalkozik cséplőgépek gyártásával — sajnos, az elhelyezés mind nehezebbé válik — és a magyar szükségletet a magángyár a&, a ma­gánipar kvalitatíve és kvantitatíve is teljes mértékben ki tudják elégíteni. Ami a Mávag. traktorgyártási ágát illeti, ez drágának bizonyult, ma még ki nem próbált modelekkel kísérleteznek, amely kísérletek ed­dig kielégítő eredményhez egyáltalában nem vezettek. A teherautók terén a Krupp-féle típust gyártj Mávag., ami ráfizetéssel jár, ttíber­kocsialvázakat gyárt (Egy hang a balközépen: Benz-Mercedeseket gyártanak ) és autóbuszokat. A motort a legutolsó ideig a Mág.-tól vették, amióta' azonban a Magyar Általános Gépgyár üzemét beszüntette, nem arra törekszik, ami helyes lett volna $j magyar ipar szempontjából, hogy a Magyar Általános Gépgyárat hozza abba a helyzetbe, hogy az ő részére továbbra is magyar gyártmányt gyártson, hanem egy né­met gyártmányt szerzett meg és ennek a német típusnak gyártására kíván a mai nehéz viszo­nyok között 'berendezkedni. (Egy hang a bal­középen: Csak a licenciát vette meg, a motoro­kat tulajdonképpen itten gyártják. A Mág. kapta meg a részleteket.) A vasöntödék tekintetében, amelyben a Mávag. konkurreniciát csinált a magánvállal­kozásnak, csak azt akarom kiemelni, hogy Bu­dapesten ma 25 ilyen öntöde van, amely félig áll és amelyeknek ennélfogva igen érzékeny konkurrenciát csinál a Mávag. Last not Least felemlítem, hogy ma már kályhák, sőt sparherdgyűrűk gyártására is be­rendezkedett, ami a magánüzemnél mindig di­cséretes dolog, mert ott kell keresni az érvénye­sülési lehetőséget, ahol van. (Kenéz Béla ke­reskedelemügyi miniszter: A kályhagyártás speciális szabadalom.) Ennek a kályhának, ha a Jobbágy-kályhákra méltóztatnak célozni, a propagandája óriási volt, a versenyképessége azonban nem volt olyan, mint amennyit a pro­pagandára áldoztak. (Kenéz Béla kereskedelem­ügyi miniszter: Nagyon jól ég. Nálam a mi­niszteri szobában egész télen égett!) A minisz­ter úr valószínűleg csak azért érezte a kályhát olyan melegnek, mert ott amúgy is befűtenek a miniszter úrnak a panaszkodók. (Elénk de­rültség. — Kenéz Béla kereskedelemügyi mi­niszter: Azt a képviselő urak végzik el, nem a kályhák! — Derültség.) Ha, már most rátérek arra, — és ez a legfon­tosabb és legsúlyosabb része a kérdésnek — hogy mibe kerül a Mávag. három gyárának fenntartása,, akkor elöljáróban is meg kell álla­pítanom, hogy a valódi státus pontos megálla­pítása ebben az irányban lehetetlen. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr az ő ismert pontosságával és lelkiismeretességével valószí­nűleg többször átvizsgáltatta már ezeket az üzemeket. A Pénzintézeti Központ szakértője-

Next

/
Oldalképek
Tartalom