Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

174 Az országgyűlés képviselőházának , csendje borul a műhelyekre és városokra. Azt hiszem, hogy ez a közgazdasági életet semmiesetre sem veszélyezteti. De azonkívül ma, amikor munkanélküliségben élünk, amikor egyes iparvállalatok hetenkint két-három napon át nem dolgoznak, nagyon könnyű legalább vasárnapra restringálni ennek a munkaszünetnek a betartását. Kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy az érdekeltek meghallgatásával méltóztassék odahatni, hogy ez a szociális törvényalkotás a magyar parlamentben mielőbb fedél alá kerüljön, megnyugtatására úgy a munkavállalóknak, mint a munkaadóknak és az egész keresztény magyar társadalomnak, amelynek felekezeti különbség nélkül óhajtása, hogy a vasárnapi és ünnepi munkaszünet kérdése rendeztessék. Máskülönben a részleteknél fogóm elmondani egyes megjegyzéseimet. A miniszter úr eddigi működését az egész magyar közgazdasági élet különbség nélkül úgy ismerte meg, mint aki őszinte jóindulattal és jóakarattal igyekszik teljesíteni missziójátKérjük, hogy ezt a szociális érzékét, azt a jóindulatot, amellyel minden ügyet kezel, amelyben hozzáfordul a parlamentnek vagy a közgazdasági életnek bármely szerve, tartsa r meg a jövőben is. Ebben a gondolatban általánosságban elfogadom a kereskedelemügyi tárca költségvetését. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik őrgróf Pallavicini György! Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! Mél tóztassanak megengedni, hogy a Ház elnézését kérjem, hogy mint régi agrárius a kereskedelemügyi tárcánál szólalok fel és elkalandozom olyan térre, amely talán kevésbé tartozik azokhoz a kérdésekhez, amelyekkel eddig foglalkoztak. Bizonyos fokig nehezemre is esik ennél a tárcánál beszélni, mert sajnálattal láttam a mai nap folyamán, hogy amikor az igen t- kereskedelemügyi miniszter úr valóban szakszerű, érdekes megvilágítású és főleg őszinte beszédét, expozéját itt elmondotta, akkor voltak olyan pillanatok, amikor — megszámláltam — kilenc képviselő volt jelen az őt támogató párt részéről, a kereszténypárt részéről pedig négy képviselő volt jelen. (Müller Antal: Helytelen dolog! — Mihály ff y Vilmos: Minden oldalon kevesen voltak!) Mi ellenzékiek többen voltunk és valóban nagy érdeklődéssel és elismeréssel hallgattuk a kereskedelemügyi miniszter úrnak mindent felölelő érdekes elődadását. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr igen nehéz helyzetben van. Ö átvett egy örökséget, mint ahogy átvett ez az egész kormány egy nehéz, súlyos örökséget. Hiába kritizálunk itt — én is bizonyos kritikát fogok gyakorolni,ez a kritika talán nem annyira a mostanikor-, mányt fogja illetni, de illetni fogja ezt az egész rendszert, amely minket ebbe a szomorú helyzetbe hozott- De amikor azt látom, hogy a politikai érdeklődés ebben a Házban csak akkor nyilvánul meg, amikor párthatalmi kérdésekről van szó (Müller Antal: Vagy személyes kérdésről! — Homonnay Tivadar: Amikor botrány van! —Igaz! Ügy van! jobbfelől.) akkor valóban aggállyal kell gondolnom a magyar parlamentarizmus lehetőségére és jövőjének biztosítására. En, aki egy nagy vasúti centrum képviselője vagyok, kénytelen vagyok szót emelni azokkal a fizetéscsökkentésekkel szemben, amelyek ebben a költségvetésben észlelhetők. An. ülése 1932 június k-én, szombaton. naikidején a 33-as bizottságban az ellenzék részéről én voltam az, aki azt az indítványt tettem, hogy a rendőrség illetményei semmiképpen se csökkenttessenek. Őszintén sajnálom, hogy nem jutott eszembe, vagy nem gondoltam rá, — s nem tudom, elfogadtatott volna-e — hogy ugyanebbe a kategóriába sorozhassanak a vasutasok is, mert az állam rendjének épp annyira őrei a magyar vasúti alkalmazottak, mint a rendőrség (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) és ha szükségesnek mutatkozott, hogy az általános csökkentésből, amely sajnálatos szükségszerűség volt, a karhatalmi szervezetek kivétessenek, úgy azt hiszem, a magyar vasutasság is megérdemelte volna ezt. A magyar vasutasság más államok vasutasainak illetményeivel szemben amúgyis sokkal roszszabb helyzetben van, ciröa 40%-kai kisebb értékben van megállapítva az illetménye, mint a minket környező államok vasutasságának, az osztrák, német, vagy cseh vasutasoknak. Felelősségük óriási. Ma nagyjában fizetésüknek 30%-át vesztették el bizonyos kategóriákban és ez nemcsak a magasabb kategóriákban van így, hanem a nagy munkát végző segédtiszteknél és a kisebb kategóriákban, az altiszteknél is. Ott, ahol családi pótlékról van szó, világosan kimutatható, hogy az általános fizetéscsökkentés igen sokszor eléri a 30% -at. Amikor az állami tisztviselőik magasabb fokozatánál a kétszeres fizetéscsökkentés után is legfeljebb 25%-os a fizetéscsökkentés, nagyon kifogásolhatónak tartom azt, hogy az alsó fizetési osztályokban a családi pótlék csökkentésével együtt a csökkentés a 30%-ot is eléri. Nagyon kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy amint a lehetőségek megengedik, a vasutasság illetményei a régi alapra visszahelyeztessenek. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Minthogy igen kevés időm van a beszédhez és egynéhány más témát is akarok érinteni, nem akarom adatok felsorolásával az igen t. Ház számos tagját untatni, arra is rá kell azonban mutatnom, hogy amint kerületemben tapasztalom, óriási bajt okoz az, hogy a • vasutasmunkásokat tucatszámra és százszámra bocsátják el, úgyhogy^ ezeken a gócpontokon, ahol a lakosság egy része biztosan meg tudott élni a magyar államvasutaknál, hacsak időleges munkával is, ma számtalan a munkanélküli, (Dinich Ödön: Húszévi szolgálat után !) akiket számtalan évi szolgálat után végkielégítés nélkül bocsátanak el, mert nem voltak rendszeresített munkások. Ezek most munka nélkül tengődnek és a legnagyobb bajban vannak.^ Az is nagy hiba, hogy a békebeli havi 250 órás munkaidőt havi 200 órás munkaidőre csökkentették le, ami jövedelemben olyan csekély összeget jelent, hogy abból ezek a szegény emberek megélni tényleg nem tudnak. Teljesen jól ismerem az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr szociális érzékét, tudom, hogy milyen nagy nehézségekkel kell megküzdenie, de azt hiszem, ha lesz a közeljövőben javulás a magyar közgazdasági állapotok terén, akkor elsősorban a magyar vasutasságon kell segíteni. (Helyeslés.) Még csak pár szóval akarok rámutatni arra, hogy a vasutasok nyugdíjai tekintetében is teljesen lehetetlen állapotok vannak, ezek az 1925 előtt és 1927 előtt és a most nyugdíjazott emberek nyugdíjai között a különbségek oly magasak, mint a katonai nyugdíjaknák Lehetetlenség például az, hogy egy voni tatási segédtiszt, mozdonyfelvigyázó, akinek