Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. gyón fontos volna, hogy a kismotorok üzemére is lehetővé tegyék a szívógáz használatát. Azért azt javaslom, — miután nagyképzettségű és tehetséges jó technikusaink vannak — méltóztassék pályadíjat kitűzni olyan találmányra, amely lehetővé teszi, hogy ezeket a kis motorokat is szívógázzal lehessen üzemben tartani. (Kenéz Béla: Folynak a kísérletek régen!) Ez főleg a mezőgazdasági kismotorokra és a malommotorokra vonatkozik, amelyek ma nyersolajjal és benzinnel kénytelenek dolgozni és mely utóbbiak az alacsony gabonaárak mellett ennek folytán rettenetesen ráfizetnek az üzemre. Allatkivitelünk kedvezőtlen és be nem tartott kereskedelmi szerződéseink miatt majdnem teljesen megakadt. Sajnos, nem látom a földmívelésügyi, kereskedelemügyi és pénzügyi kormány együttműködését és ebből az okból kifolyólag nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kereskedelemügyi tárca költségvetését elfogadhassam. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kóródi Katona János ! Kóródi Katona János: T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter úr nagyszabású expozéja után úgyszólván nem is foglalkozhatok senki a tárca általános kérdéseivel, azért méltóztassék megengedni, hogy három részletkérdésre hívjam fel a miniszter úr és a t. Ház figyelmét. Vannak az országnak egyes vidékei, amelyek a trianoni békeszerződés következtében vasútvonal tekintetében egészen holt vidékekké váltak és ott mind a gazdasági, mind a személyforgalmi élet teljesen megszűnt. Itt bátor vagyok a miniszter úr figyelmét arra a körülményre felhívni, hogy egy régebben nagyon életképes vasúti vonalunk, a Pécs—Baja—Szabadka—Szeged—íbékésesabai vasúti vonal ma a trianoni békeszerződés következtében meg van szakítva, és azzal a tiszteletteljes kéréssel járulok a miniszter úrhoz, szíveskedjék lépéseket tenni a külügyminiszter úrral egyetértőleg a jugoszláv kormánynál abban az irányban, hogy ez a vasútvonal megnyittassék, olyanformán, hogy Csikéria állomástól Horgosig Szabadkán keresztül zárt kocsikkal való közlekedés létesüljön, ami lehetővé teszi, hogy ennek a vidéknek nemcsak személyforgalma, hanem teherforgalma is Szeged irányában meginduljon. Ez nemcsak az illető községek érdeke, hanem magának Szegednek is érdeke, amelynek hiányzik a megfelelő gazdasági Hinterlandja. Jugoszlávia eddig ezt az ügyet meglehetősen ridegen kezelte. Tudok rá esetet, hogy például az elmúlt esztendőben a cukorrépa-szezon megindulása alkalmával lépések tétettek abban az irányban, hogy legalább a cukorrépaszállítmányokat engedje keresztül a jugoszláv kormány. Azt lehet mondani, rosszindulatúan addig húzták és halasztották az ügyet, amíg végül decemberben került sor arra, hogy ezt az egyezményt sikerült jóváhagyatni. Tisztelettel kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, kegyeskedjék ebben az irányban megfelelő lépéseket tenni., Egy másik dolog ugyancsak egy vidéknek az ügye, mégpedig útépítési ügye. Megindult a Baja—szegedi rendkívül fontos összekötő állami út építése, sajnos azonban, ennek a körülbelül 70 kilométer hosszú útnak építése megállt, úgyhogy ma körülbelül 7*2 kilométer hiányzik ahhoz, hogy ez a rendkívül fontos utunk elkészüljön. Ugyancsak ebbe a vonalba esik az úgynevezett kelebiai becsatlakozó út is, amely 6 kilométer hosszú és amelynél már a földmunka is teljesen készen van. Ennek a két útnak elké- ' ülése 1932 június U-én, szombaton. 173 , szítése körülbelül 300.000 pengő kiadást jelentene. Szomorúan konstatálom, ennek a vidéknek lakossága nevében, hogy a gazdasági élet szempontjából fontos ezen utak kiépítésére szükséges tételek a költségvetésből hiányzanak. Tisztelettel bátor vagyok felkérni a kereskedelemügyi miniszter urat, kegyeskedjék odahatni hogy ősszel a mindenesetre meginduló ínségmunkák alkalmával elsősorban ez a rendkívül fontos kettős út, ez a körülbelül 15 kilométer hosszú útvonal építtessék ki, mert hiszen egy 70 kilométeres útnak használata, ha abból 7 kilométer kiépítetlen, teljes lehetetlenség és az az út a gazdasági életre és a személyforgalomra nézve teljesen elveszett. Annál könnyebb lesz ezt a dolgot megvalósítani, mert hiszen Kelebia község, amely érdekelve van ebben, felajánlotta a szállítást. Még egy dologra vagyok bátor felhívni a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét, itt az általános vitában, egy inkább általános jelentőségű dologra, amely szociális jellegű törvényalkotás lenne. Ez a különböző szervezetek, társadalmi, egyházi és munkásszervezetek, sőt munkaadó szervezetek által is régóta óhajtott vasárnapi és ünnepi munkaszünet rendezésének kérdése Ebben a kérdésben a magyar törvényhozás elsősorban az 1868 : LUI. tc-ben intézkedett, meglehetősen hiányosan, amennyiben azt mondta, hogy vasárnapokon minden nyilvános és nem elkerülhetetlenül szükséges munka felfüggesztendő. Büntető szankciót azonban ez a törvény nem tartalmazott. Később az 1891:X111. te rendezte a vasárnapi munkaszünet kérdését, amennyiben ezt mondja (olvassa): «Vasárnapokon, valamint Szent István király napján, mint nemzeti ünnepen, a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell. Kivételt képez az üzleti helyiségek és; berendezések tisztántartásához és helyreállításához szükséges munka.» Ezt a két törvényt azonban hamarosan áttörték, mert hiszen maga a törvény a kereskedelemügyi, illetőleg pénzügyminiszter rendelkezése alá bocsátotta, hogy milyen esetekben óhajtanak kivételt tenni. A kereskedelemügyi miniszternek 1903-ban kibocsátott rendelete összesen 63 iparágat máris kivesz a törvény kötelező hatálya alól, közöttük olyan iparágakat is, amelyekben igazán teljesen felesleges a vasárnapi munkaszünet felfüg gesztése, pl. megengedi a zálogházak nyitvatartását, a szalámigyártást, a sörfőző ipart, a tésztagyártást stb., úgy hogy teljesen antiszo-éiáHs módon ezekben az iparágakban is felfüggeszti a vasárnapi munkaszünetet. Sőt a biztosítási ügynökségek nyitvatartását is engedélyezte ez a meglehetősen liberálisan kezelt rendelet. Jött azután a háború és a háborús precedensek még inkább tágították ezeket a munkaszünet-felfüggesztéseket. A háború után elkövetkezett végre az az idő, amikor a fővárosban szigorúan vették a vasárnapi munkaszünet betartását, ezzel szemben azonban vidéken ma is a leglehetetlenebb állapotok vannak. Feltétlenül kívánatos mindenféle szempontból, — nemcsak vallási, nemcsak keresztény etikai, hanem szociális szempontból is — hogy a vasárnapi munkaszünetről teljesen új törvény, alkottassék, amely sokkal rigorózusabb s amely megszünteti azt a lehetetlen állapotot, hogy egyes községekben és városokban vasárnapi nagyvásárok is tartassanak és más hansonló intézkedésekkel biztosítsa ennek a törvénynek teljes betartását. Anglia közgazdasági életének semmiesetre sem ártott az a körülmény, hogy Angliában vasárnap és ünnepnapokon az Ür napjának