Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Í72 Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1982 június U-én, szombaton. szíves figyelmébe ajánlom a részvényjogot is és ezzel be is fejezem beszédemet. Elgondolásaim pusztán csak hazafias érzésből fakadnak és semmiféle öncél vagy önérdek nem vezet akkor, amikor támadom az üzemeket. Ügy vélem, hogy hazámnak teszek szolgálatot, amikor tisztán szeretném látni a gazdasági életet és a közéletet. Ügy vélem, hogy akkor is hazámnak szolgálok, amikor ezt teszem, mert jegyezzük meg azt, hogy az ország csak akkor fog boldogulni, ha a köztisztesség a legmagasabb piedesztálra kerül. Ezzel a kereskedelemügyi tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés jobbfelöl-) Elnök: Szólásra következik 1 Héjj Imre jegyző: Gróf Somssich Antal! Gr. Somssich Antal: T. Ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam végig Kenéz Béla igen t. kereskedelemügyi miniszter úr beszédét, amely mély tudásáról tanúskodott és valóban sokat tanultunk az ő előadásából. Röviden akarok csak néhány tárgyra kitérni, amelyek a miniszter úr tárcája keretébe tartoznak. Legelsősorban a vasutasokról és azoknak sérelmeiről akarok megemlékezni. A vasúti pragmatika, az 1907:L. te. különleges szolgálatnak minősítette a vasúti szolgálatot és éppen azért különleges elbánást biztosítottba vasutasoknak az illetmények tekintetében is. (Gáspárdy Elemér: Automatikus előléptetést!) Jobban dotálta őket, mint más állami alkalmazottakat és kérem, hogy ennek most is méltóztassék érvényt szerezni. A vasutasok fizetését annak idején, amikor ,a többi köztisztviselők és állami alkalmazottak fizetését felemelték, nem emelték fel, a mostani fizetésleszállításban azonban szintén részt kellett venniök (Gáspárdy Elemér: Mi van az automatikus előléptetéssel?) és az .automatikus előléptetésüket is megszüntették. Homonnay Tivadar igen t. képviselőtársam annakidején felszólalásában kérte az automatikus előléptetésnek újból való bevezetését, (Gáspárdy Elemér: D.e a tanároknál megvan az automatikus előléptetés!) a kinevezések biztosítását, a nyugdíj tilalom felfüggesztését és a vasutas gyermekeknek fizetésnélküli gyakornokként való alkalmazását. A kereskedelemügyi miniszter úr annakidején Homonnay t. képviselőtársam felszólalása alkalmával ezt az indítványt elvetni kérte. Arra kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy most legalább elvben tegye magáévá ezt az előbbi indítványt és annak megvalósítását legalább helyezze kilátásba akkorra, amikor erre lehetőség mutatkozik. Sem az államrendőrség alkalmazottainak, sem pedig a katonaságnak illetményeit nem érinti ez az újabb fizetésleszállítás és ezért igazságtalannak és sérelmesnek tűnik fel, hogy a vasutaknak azok az alkalmazottai, akik éppen úgy, mint, mondjuk, az államrendőségi alkalmazottak, életükkel védik meg a közbiztonságot, a közvagyont: nem részesülnek ugyanabban az elbánásban, hogy t. i. az ő illetményeiket se szállítsák le. Ezért bátor vagyok a következő indítványt tenni, kérve annak elfogadását. (Olvassa): «Mondja ki a Ház, hogy a mozdonyszemélyzet, a vonatvezetők és a ténylegesen forgalmi szolgálatot teljesítő hivatalnokok és altisztek, mint akik a vasúti üzem legfelelősségteljesebb és legnehezebb szolgálatát viselik, még a tervbevett újabb fizetésleszállítás esetére is különleges elbánásban részesüljenek és így fizetésük újból le ne szállíttassák ez alkalommal-» A Délivasút államosítása július elsejére el van határozva. Nagyon kérném az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat: annak ellenére, hogy a Délivasút államosíttatik, ne méltóztassék a budai állomást elhanyagolni és a forgalmát, mondjuk a Keleti-pályaudvarra átterelni. Ne tegyük ezt a nemzetközi vonatoknál sem, mert nincs semmi értelme annak, hogy az a római kocsi a Keleti-pályaudvarról induljon ki, mert az északi országokból Rómába utazók Bécsen át utaznak, a déli országok-, ból, Romániából, Törökországból Rómába utazók Szerbián át ezen a vonalon a Keleti-pályaudvaron át jutnak le Steinbrüekön át Olaszországba és nekünk nagy előnyünk, ha az idegen, miután megérkezett a Keleti-pályaudvarra, legalább egy fél napig itt marad Budapesten, hadd lássa egy kicsit a várost. (Helyeslés.) Idegenforgalmi szempontból nekünk fontos, hogy az idegen egy kicsit itt tartózkodjék. Másodsorban pedig az egész budai városrész jelentőségét elvenné az a tény, ha a főbb nemzetközi vonatok forgalmát átterelnék a Keleti-pályaudvarra. Ezután az utak karbantartásáról akarnék még néhány szót szólni. A Bethlen-kormánynak határozott érdeme, hogy a közúti hálózatot nagy részben kiépítette. Sajnos azonban, a pénzhiány folytán a kellő fedanyag beszerzéséről nem gondoskodtak és ezért az a veszély fenyegeti ezt a nagy befektetett tőkét, hogy teljesen kárba fog veszni, mert a fedanyag elkopik és az alap is keresztültörik és akkor újból kezdhetjük az utak építését, így ez a befektetett összeg kidobott pénz volna. Nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter uratr legyen szíves intézkedjék, hogy legalább a legszükségesebb fedanyagokat, úgy az állami, mint a megyei utakra utalják ki. Az igen t miniszter úr a Talbot-centráléra. vonatkozó előadását nagy érdeklődéssel hallgattam és sok tekintetben más nézeten vagyok, mint voltam előbb. Azonban szakértőktől hallottam, hogy ennek az olcsó és hitvány, máshol fel nem használható palaszénnek helyben való felhasználására és villanyárammá való átdolgozására épült a centrale. Ezek a szakértők azt mondották, hogy ha idővel majd ez a Talbotcentrálé teljes üzemben lesz, ez a rossz minőségű szén el fog fogyni, nem lesz elegendő az üzem fenntartásához. Szerződés azonban a Mák.-kai csakis a palaszénre vonatkozóan van, ha tehát ez a szén elfogy, mégis csak tatai, jofobkalóriájú szenet kell majd a Talbot-eentráíéban eltüzelni és abban az esetben a Mák. megint azt teheti, amit akar, megint ki fogja használni az állam szorult helyzetét és megint Vida úr fogja diktálni az árakat, amint jelenleg is minden szénbiztos ellenére, mégis csak Vida úr diktál az országban a szénkerdésben. (JVlüller Antal! Milyen nagy hatalom!) Az iparcikkek árainak leszállítása érdekében történtek ugyan intézkedések, de sajnos, még mindig nem elegendők és az áremelés a kartelgazdálkodás, a bankok égisze alatt tovább folyik. Nagyon kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, szíveskedjék ebben a tekintetben még erélyesebben fellépni. (Helyeslés balfelőlJ Sajnos, a kormány a kereskedelmi szerződéseknek sem tud olyan érvényt szerezni szomszédainknál, hogy azok betartsák azokat, amint az ránk nézve nagyon fontos és kívánatos volna. Egy dologra kívánom még az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr ügy elmét felhívni. Tudvalévően motoraink legnagyobbrészt benzinnel és nyersolajjal dolgoznak. Ezen tüzelőanyagok behozatala devizakiadással jár és na-