Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június 4-én, szombaton. 171 T. Ház! Én mint vidéki képviselő abból a kiindulási pontból hoztam elő ezeket a kérdéseket, hogy Budapest székesfővárost elsősorban mint hazám fővárosát szeretem, mert megtámadtak azért is, mondván, hogy én a fővárost gyűlölöm- Nem a főváros, hanem a fővárosi gazdálkodás és a fővárosi üzem ellen volna nekem kifogásom és van is, mert mint vidéki képviselő, joggal kritizálhatom a fővárost, elvégre a lakosságból egy millió él itten, azonfelül a vit dékről idejönnek szerződéseket kötni, szóra* kőzni, itt bonyolódik le a vidékiek életének nagy része is, itt használják a fővárosi közüzemeket, a közlekedést, a villanyt, á gázt, a fürdőket a vidékiek is használják, a forgalom mind ide torlódik. Csodálkozásomnak kell kifejezést adni, hogy még a megmaradó nagyobb üzemeknél is, amelyek tényleg közfunkciókat végeznek, amelyek nemcsak azért vannak, mert tisztán öncélúak, hogy a hivatalnoksereget eltartsák, illetve nem a vezérigazgatók magas fizetése miatt vannak, hanem amelyeket tényleg fenn kell tartani, ilyen nagy városban, mint Budapest, nem egy üzem intézi például a közlekedést, holott máshol mindenütt egy üzem intézi, hiszen miért kell külön üzem a vasutaknak, az autóbuszoknak? (Müller Antal: Már egyesítették.) Méltóztassék megbocsátani, hogy amit a főváros elhatároz, ami a székesfővárosi üzemek mérlegeiben van, annak megvalósítása tekintetében kétségeimet fejezzem ki. (Hornonnay Tivadar: A tegnapelőtti tanácsi határozat!) Engem ez a tanács megtámadott azért, hogy valótlan adatokat hoztam a Képviselőház elé és két hét múlva kisült, hogy adataim tényleg annyiban helytelenek, hogy a magas fizetések az általam említett összegeknél még magasabbak voltak. (Homonnay Tivadar: Ki is poroltuk az ültetőket! — Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmébe ajánljam azt is, hogy az üzemek megszüntetésére legyen figyelemmel, hiszen ezek az üzemek erőhatalom nélkül ki nem pusztíthatok. (Müller Antal: így van ez az állami üzemeknél is!) Mint közlekedési ember, méltóztassék a fővárost odaszorítani, hogy elhatározásait tartsa be és ezt a két üzemet haladéktalanul egyesítse, mert hiszen nem az az érdeke a fővárosnak és polgárságának, hogy külön autóbusz és külön villamosvasúti üzeme legyen, hanem az, hogy jó közlekedést kapjon. Ugyanez áll a vízművekre is, ahová az összes fürdőknek bele kellene tartozniok, ugyanez áll a világításra, hiszen a gáz és a villany szintén egyesítendő volna. Már csak azért is szükséges volna ez, hogy végre-valahára paralizáltassanak az árak. Ez nagyon egyszerű lenne. Nem érek rá bővebben foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, de egészen nyilvánvaló, menynyire világos ós jpgos ez a kérdés és én bővebben is foglalkoznám ezekkel a dolgokkal, ha nem kellene más kérdésekkel is foglalkoznom felszólalásomban. Most letérek az üzemek elleni harcok útjáról, mert hiszen talán meg is sokalták ezt a r mélyen t. képviselő urak, főleg a fővárosi képviselő urak, hogy én ezeket az üzemeket állandóan támadom, (Müller Antal: Mi ugyanezt tesszük a városnál!), különösen pedig, hogy az üzemeknél dívó álláshalmozásokat is támadom és bizonyára szeretnék az én működésemet éppúgy, mint a fővárosi tanácsi határozatokat, egyszerűen sutba dobni és elfelejttette tenni, én azonban ezeket a kérdéseket minduntalan a t. Ház elé fogom hozni a jövőben is. Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy a kereskedelemügyi tárca költségvetésére térjek vissza és foglalkozzam, természetesen a rendelkezésemre álló rövid idő következtében igen röviden, a közlekedési ügyekkel. Elsősorban is a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr intencióit és törekvéseit a legteljesebb mértékben helyeslem, helyeslem pedig a közúti építkezés szempontjából és csak azt tudom sajnálni, hogy azt a nagyszerű autóutat, amely Londontól egészen Stambulig transzverzálisán fog Európán keresztülvinni, vagyis Magyarországot fogja a közlekedés központjává tenni, a lehető leggyorsabban nem tudjuk kiépíteni. Azt hiszem, tévedtünk a múltban, amikor öszszes erőinket nem ilyen kérdésekre, vagyis nem produktív befektetésekre fordítottuk, hanem talán olyan célok után szaladgáltunk, amelyek kevesebb hasznot hoztak úgy akkor, mint fognak hozni a jövőben is ennek a nemzetnek. Dicséret illeti meg a kereskedelemügyi minisztérium szakosztályát is, a szakosztálv •mélyen t vezetőjét is, aki az útügyi kérdésekkel a mai nehéz viszonyok között is igazán olyképpen foglalkozik, hogy utaink mindanynyiunknaik megelégedésére kellő karba vannak Ihozva. Különösen a kereskedelemügyi miniszter urat hálás köszönet illeti azért, hogy azoknak a rég hánytorgatott Összekötő utaknak révén, amelyekre most körülbelül mintegy másfél millió pengő van a költségvetésben felvéve, végre eleget tesz a falusi lakosság óhajának azzal, hogy a falvakat beköti ezekkel az utakkal a nagy közlekedési hálózatba. A kereskedelemügyi miniszter úrnak méltóztatott beszélni a vasgyár problémájáról. En magam is folytonosan gondolkozom ezeknek a kérdéseknek megvalósítási lehetőségein, de bizony, sajnos, nwu tudok határozott álláspontot elfoglalni, — rögtön be fogom fejezni — nem tudok pedig azért, mert ez valóban súlyos probléma. Az idő rövidsége nem engedi meg azt sem, hogy a m. kir. államvasutak ügyeivel es a m. kir. posta és távírda ügyével foglalkozzam, a mélyen t. elnök úr elnézése következtében azonban még csak pár percre igénybeveszem a t. Ház figyelmét azzal, hogy Zsitvay igazságügyminiszter úr előterjesztésének, illetve az általa elkészített részvényjogi reformnak mielőbbi megvalósítását a kereskedelemügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom. En éppen úgy, mint a miniszter úr, szintén nem vagyok híve a gazdasági életbe való beavatkozásnak. Nem vagyok híve, mert én is éppen úgy vagyok, mint minden szakember, — én nem tartom magamat ugyan annak, de mint ahogyan ezt a szakemberek is hangoztatják: nem tudom, nem okozok-e nagyobb kárt, ha beavatkozom a kérdésbe, mintha hallgatólagosan megtűröm a mai helyzetet 1 ? En azonban lehetetlennek tartom, hogy ha a részvénytársaság, mint ilyen, szabályozva van, a szövetkezet maga szabályozva van, szóval jogi formák közé van szorítva, miért ne alkothassunk mi egy új törvényt, amely részvény jogi abúzus oknak végetvet? Hiszen ez nem a gazdasági életbe való belenyúlás,^ hanem kedvező atmoszféra teremtése a gazdasági élet számára. Mert hiszen mi az állam feladata? Jó törvényhozás, út, közlekedés, iskola, egészségügy... Elnök: Méltóztassék kérem befejezni. Gáspárdy Elemér: Be fogom fejezni. En tehát a mélyen t. miniszter úrnak, még 23*
