Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
166 Az országgyűlés képviselőházának í lamvasutak egész személyzetének, kezdve az elnöktől, a mozdonyvezetők és vonatkísérők önfeláldozó és hűséges személyzetén át a legszerényebb pályamunkásig őszinte köszönetemet és elismerésemet fejezzem ki. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Homonnay Tivadar: Miniszter úr, hagyjon valamit a képviselő uraknak is, akik még fel akarnak szólalni! Jó taktika! Nagyszerűen bevált! — Derültség.) A dicséret nem fogyatkozik meg, sőt szaporodik, ha megismételjük. (Homonnay Tivadar: Nem a dicséretről beszélek, az külön tétel! Mindaz, amit az előbb méltóztatott mondani!) Most még arra a kérdésre felelek, vájjon nem felesleges költséget okozó és elkerülendő kettős igazgatást jelent-e az, ha az államvasúti igazgatóságon kívül a minisztérium kebelében még egy vasúti szakosztály is működik. Erre feleletem a következő. A minisztérium kebelében külön állam vasúti szakosztály nincs is. Van egy vasúti szakosztály, ahova tartoznak az Államvasutak, a helyiérdekű vasutak, a közúti vasutak, az autóügyek és a rokontermészetű ügyek. Természetes, hogy ennek a vasúti szakosztálynak ki kell terjeszkednie nemcsak az egyéb vasutakra, hanem az Államvasutakra is bizonyos ügyek tekintetében. Az Államvasutak forgalmi ügyeiket teljesen autonóm módon intéző önálló jogi személyiség, annyira, hogy bizonyos kötelmi viszonyok tekintetében az állammal szemben is önálló fél gyanánt állanak. Vannak azonban olyan magasabb közgazdasági, közigazgatási és honvédelmi szempontok, amelyeket az Államvasutak nem láthatnak át, mindig a maguk egész jelentőségében es nem is tudnak mindig méltányolni annál kevésbbé, mert ezeknek az érdekeknek kielégítése sokszor az Államvasutak üzleti érdekeit sérti. (Ügy van! jobbfelől.) De a politikai felelősség szempontjából is fenn kell tartani ezekben az ügyekben a minisztériumi döntést, ugyebár, különösen olyan esetekben, amikor harmadik személyek is érdekelve vannak. (Gáspárdy Elemér: Kisajátítások!) Itt vannak a kisajátítási ügyek, a felüljárók ügyei, a tűztávlati ügyek, iparvágánybekapcsolási ügyek, ahol ha az Államvasutakra bíznák a döntést, akkor az Államvasutak a sajátmaguk ügyében bíró gyanánt is szerepelnének. Hiszen nem egyszer megtörténik, hogy az Államvasutak döntését a minisztérium a fél javára változtatja meg. Már most az a kérdés, miért nem olvasztjuk hát be az igazgatóságot a minisztérium kebelébe szakosztály gyanánt? Mit jelentene ez? Elbürokratizálódását az intézménynek, holott nekünk éppen az ellenkezőre kell törekednünk, amint a t. képviselő urak egy része nagyon helyesen figyelmeztetett is erre. 1918-ban megpróbálkoztak ezzel és a kísérlet olyan kudarccal végződött, hogy néhány hónap múlva vissza kellett állítani az eredeti állapotot. A közlekedés kérdésének gondolatkörében foglalkoznom kell a víziutak kérdésével is. Nem jelentéktelen kérdés ez — méltóztassék elhinni — még Trianon után sem, sőt sokkal fontosabb, mint ahogy talán hinni méltóztatnak. Hiszen a bennünket körülfogó vasgyűrűn keresztül az egyetlen nyitott kapu a Duna nemzetközi útja és nem csekély államérdek fűződik ahhoz, hogy ezen az úton magyar állami vagy állami érdekeltségben levő hajóstársaság viselje a nemzet lobogóját. Minden dunamenti államban ugyanezt látjuk, kivételével az egy Bulgáriának, ahol azonban az erre irányuló törekvések állandóan napirenden vannak. . ülése 1932 június U-én, szombaton. De az idegenforgalomnak politikai és gazdasági szempontjai is kívánatossá teszik, hogy ezt a hajóstársaságot —• a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Készvénytársaságról beszélünk — továbbra is fenntartsuk magyar lobogó alatt. Tagadhatatlan —• és ez a vele szemben itt-ott megnyilvánuló, hogy úgy mondjam, kevésbbé barátságos; érzésnek magyarázata — hogy ez a társaság nagyon súlyos helyzetben van, legnagyobbrészt nem saját hibájából- A háborús zsákmányolás és a trianoni diktátum által kiküldött arbiter ítélete következtében hajóterének jelentékeny részét 20 millió • svájci frank értékben elveszítette. Az elveszített hajótér nyomán új hajóstársaságok is jelentek meg a Dunán. A háború előtt Szerbiának alig volt dunai hajózása; ma Jugoszláviának van a Dunán a legnagyobb hajóparkja. Megjelent a cseh hajózás, megjelent a francia hajózás és ezektől függetlenül egyéb hajóstársaságok is. Az új Duna-akta a jugoszláv vizeket a jugoszláv hajózás számára belterületnek nyilvánította és az úgynevezett ealbotage-ból, a partmenti hajózásiból kizárta a magyar hajókat, ami annyit jelent, hogy magyar hajó például szerb és román kikötő közt nem fuvarozhat Ez sok milliós értékű szubvenciót jelent a másik két állam hajóstársaságainak és jelentékeny forgalmat von el a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvény társaságtól. A trianoni diktátum következtében a határállomások száma megnövekedett. Annakidején Regensburgtól egészen Szulináig csak két határállomás volt, ma pedig hét van, megfelelő veszteglésekkel és — ha szabad ezt a kifejezést használnom, magunk közt legyen mondva — sikanériákkal is. Az 'az államsegély, amelyet 1914-ben az államszerződés 1800 imillió aranykoronában állapított meg, depreciálódott, úgy, hogy 1926-ban 144 pengőt jelentett. Szerződéses kötelezettségeinek a teljesítésére és, versenyképességének fenntartására jelentékeny összegeket kellett áldoznia- A Duna magyair vonala 1732 kilométerről leszállott 713 kilométerre, a forgalom a mezőgazdasági válság következtében, mert hiszen főleg az agrártermények foglalják el a hajótereket, nagymértékben megcsappant, íme, nagyjában a főokai a Magyar Folyam- és Tengerhajózási R. T. mai szoimorú helyzetének. Minthogy azonban közérdek fűződik ahhoz, hogy ez a társaság fennálljon s ( minthogy ma eladására egyáltalában nincs remény és minthogy likvidálása legalább 5—6 millió pengő teher beállítását jelentené a költségvetésben, a kormány arra határozta el magát, hogy szubvencióját 2 millió pengővel felemeli, hogy ilymódon rendezhesse körülbelül 34 millió pengőre rúgó adósságát. Természetes, hogy ennek ellenében a legerélyesebben beavatkoztunk és a legszigorúbb takarékossági intézkedéseket hajtottunk végre. A nagy fizetések korszaka ott is lejárt. (Gáspárdy Elemér: Hála Istennek!) December elseje óta senkisem kaphat magasabb fizetést, mint az Államvasutak megfelelő rangosztályú tisztviselői. (Zsindely Ferenc: Nagyon helyes!) Az alkalmazottak számát leszállítottuk 1928hoz képest 23%-kai, a maximális létszámhoz képest majdnem 44%-kai. (Gáspárdy Elemér: Nem is lehet, az állami szubvenciót odaadni! — Kabók Lajos: A béreket is leszállították!) Ezzel és erélyes takarékossági és racionalizáló intézkedésekkel a kiadások összegét 5"6 millió pengővel, az 1928. évinek 33%-ával szállítottuk le
