Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
164 Az országgyűlés képviselőházának : előirányzatot 12 és fél imillió pengőre. Időközben azonban a forgalom olyan katasztrofálisan megromlott, hogy a deficit az év végén nemcsak a 12 és fél milliót, (hanem, sajnos, a 20 millió pengőt is lényegesen meg fogja haladni. Arra a kérdésre,vajjon az Államvasutaknál a kereskedelmi szellem hiánya okozta-e ezt a deficitet, legyen szabad általánosságban megjegyeznem, hogy a vasút nem üzleti célú és nem öncélú intézmény. A vasút arra szolgál, hogy a forgalom lebonyolításával és élénkítésével a gazdasági élet magasabb rendű érdekeit szolgálja még áldozatok árán is. (Homonnay Tivadar: Csekély 40 millió pengő erejéig!) Természetes, hogy ezeknek az áldozatoknak gyümölcsözőknek kell lenniök és a lex minimi elvét keresztül kell vinni, hogy minél kisebb befektetéssel, minél nagyobb eredményeket tudjunk elérni. Csakhogy az áldozatok mindig visszatükröződnek a vasút mérlegében, de azok az eredmények, hasznok, amelyeket az áldozatokkal produkálunk, nem látszanak meg a mérlegben, hanem künn a gazdasági életben éreztetik hatásukat. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ebben a tekintetben hivatkozhatom egy nagyon kitűnő, Európaszerte ismert vasúti szakértőnek, a svájci szövetségi vasutak igazgatójának, dr. Schraflnak nyilatkozatára, aki pár évvel ezelőtt itt járt az Államvasutak helyzetének megvizsgálására és aki a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott az Államvasutak ügyes, erélyes és célszerű vezetéséről. (Homonnay Tivadar: Ezért fölösleges az újabban sokak által kívánt felülvizsgálat is!) Pedig azóta is sok lényeges egyszerűsítést eszközöltünk és mindent elkövettünk, nemcsak abban a negatív irányban, amelyet a beruházások egyrészének törlésével, a nekem személyesen is rendkívül fájó ismételt illetménycsökkentésekkel érhettünk el, hanem abban a pozitív formában is, hogy a forgalmat növeljük és ezzel a bevételeket emeljük. Ezen intézkedések közé tartozik és egyúttal a mezőgazdaság érdekét is kívánja szolgálni a helyiérdekű vasutak államosítása. Ezzel az intézkedésssel körülbelül 4000 kilométer hosszú vasúti vonal jutott az állam birtokába minden tartozékával együtt, alig nagyobb öszszcgért annál, amit csupán bérbevételért, illetőleg ezeknek a vasutaknak használatáért fizettünk. A sok hasznos következmény közül az egyik leghasznosabb á tört tarifák megszüntetése, vagyis megszüntetése annak, hogy valahányszor egy áru a helyiérdekű vasút vonaláról a fővonalra ment át és viszont, á tarifaszámítást újra kezdték, ami, — mert a vasúti tarifa viszonylag annál nagyobb, mentől rövidebb a távolság — végeredményben a tarifa rendkívüli megdrágítására vezet. Egy konkrét példával legyen szabad ezt megvilágítanom. Ha egy vagon cukor helyiérdekű vasiiton megtett 50 kilométert, utána a fővonalra ment át, ahol 90 kilométert haladt, azután megint 60 kilométeren át helyiérdekű vasúti vonalra került, ezért az összesen 200 kilométernyi útért 390 pengő fuvart kellett fizetni, míg ma az egységesen számított 200 kilométernyi útért fizet az illető 290 pengőt, vagyis az előbbi esetben 34"5%-kai többe került a szállítás. A helyiérdekű vasutak megváltása minden tekintetben kedvező eredménnyel járt. A tonnakilométerenkinti bevétel 9%-kai emelkedett és az utasonkinti bevétel 7'5%-kai lett nagyobb, nem is beszélve arról, hogy a fuvardíjszabási statisztika, azután a leszámolás és el7. ülése 1932 június U-én, szombaton. lenőrzés egyszerűsítése, illetőleg megszűnése — mert hiszen egy sereg helyiérdekű vásottal kellett folytonos leszámolást végezni — jelentékeny megtakarítást és teljéim szabad irányító kezet jelent a forgalmi politikában. Ez a külső verseny szempontjából sem közömbös és .különösen akkor fogjuk ennek hasznát látni, ha ez év július 1-én megtörténik a Duna-Száva-Adriavasútnak állami kezelésbevétele, minthogy időközben az érdekelt idegen vasúttársasággal folytatott tárgyalások mindkét felet kielégítő módon bevégződtök. (Helyeslés a jobboldalon.) Az Államvasutak azonban nemcsak a helyiérdekű vasutak megváltásával és a törttarifák megszüntetésével siettek a mezőgazdaság segítségére, hanem alacsonyabb tarifaosztályba soroztak és alacsonyabb viteldíj mellett szállítottak számos jelentős mezőgazdasági cikket. Ez a tarifaleszállítás a gabonánál 20%-ot, a tojásnál 15%-ot tett ki. Leszállították nagyobb távolságokra a szarvasmarha viteldíját, 30% kedvezményt kapott a hazai tűzifa és a fürészelt fa; a friss hús, a leölt állat, a liszt, gyümölcs és zöldségfélék 11—49%-os tarifakedvezményben és a mezőgazdaságnak exportárúi újabb 1.1%-os viteldíjmérséklésben részesültek, úgyhogy összeszámítva ezeknek a kedvezményeknek évi értéke megközelíti a 17 millió pengőt. Ebből nyilvánvaló, hogy mennyire nem igaz az az állítás, amely szintén úgy el van terjedve a közhangulatban, — itt is felhozatott egyes képviselő urak részéről, — hogy tudniillik az Államvasutaknak magas tarifája drágítja meg Budapesten az élelmezést. (Gáspárdy Elemér: Budapest drágítja meg!) Teljesen igaza van a képviselő úrnak. Mindjárt számszerűleg is igazolni fogom, mennyire igaza van. (Ügy van! Ügy van! — Gáspárdy Elemér: Húszféle adót fizetünk! — Farkas István: Igazuk van abban, hogy Budapest is drágít! Ezt meg kellene szüntetni! Leszavaztak bennünket annakidején a közgyűlésen ezzel!) A kannatej szállítási díja például Budapestre 50 kilométer távolságról literenkint 0*8 fillér, az üres kanna visszaszállításának díjával együtt 1*1 fillér. Békében ez 1*7 fillér volt, tehát 60%-kai drágább, mint ma. 200 kilométer távolságból egy hízott sertésnek Budapestre való szállítása 7*14 pengő, tehát élősúly kilogrammonkint négy egész és egynéhánytized fillér. Csakhogy ehhez a 7*14 pengőhöz jön Budapesten a húsforgalmi adó, a fogyasztási adó, a vágó-, szúró-, hajtóés bélyegző díj, vásárpénztári illeték, szálláspénz. (Felkiáltások jobbfelől: Abszurdum! — Gáspárdy Elemér: Húszféle!) Budapest székesfővárosi közreműködési illeték és más címeken 24.80 pengő, ami több. mint háromszorosa a vasúti viteldíjnak. -(Berki Gyula: A leölt borjú után is van szúródíj, amely pedig már leszúrva érkezik! — Farkas István: A fogyasztási adókat meg kell szüntetni, mind, valamennyit!) Tehát több, mint háromszorannyi, méltóztatnak látni, mint a szállítási díj. Ezért azonban a vasutat felelősségre vonni, a vasútnak szemrehányást tenni valóban nem lehet. (Úgy van! Ügy van!) Egészen hasonló a helyzet természetesen a szarvasmarhánál. (Gál Jenő: A tejnél is! — Gáspárdy elemér: Teljesen igaza van a miniszter úrnak! — • Gál Jenő: A tejdzsungelbe is bele kell nyúlni, miniszter úr, mert ott még tűrhetetlenebb az állapot! Nincs egy nyugateurópai város, ahol olyan drága volna a tej, mint itt! — Berki Gyula: így lehet kibékülni a faluval! A fővárosnak ne tessék olyan mélyen a zsebünkbe nyúlni! — Zaj.)
