Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. terelnök úr és a külügyminiszter úr által itt el­mondottakhoz. Az exportkérdést voltam bátor említeni. Ebben a tekintetben az utóbbi időben az ipari export jelentősége^ előtérbe nyomult. 1929-ben és 1930-ban a mezőgazdasági kivitel az egész kivitelnek 58%-át tette, az ipari pedig 42%-át. 1931-ben a mezőgazdasági kivitel már 56, az ipari kivitel pedig 44%-a volt az egész export­nak. Ipari kivitelünk fejlesztésére azért is nagy gondot kell fordítanunk, mert az ipari export­nak jelentékeny része úgynevezett neme s valu­tájú országokba irányul és csak sajnálni tu­dom, hogy az adott viszonyok , között iparunk exportképességének fokozására nagyobb gon­dot nem fordíthatok, illetőleg több anyagi esz­közzel rendelkezésére állni nem tudok. Export fejlesztésünkben jó szolgálatot tesz a Magyar Külkereskedelmi és Kiviteli Intézet, amelyről már az előadó úr volt szíves délelőtt megemlékezni, úgyhogy én csak egy-két szót toldok az ő^ fejtegetéseihez. Ez az intézet rész­vénytársaság, amely 1933-ig évi 300.000 pengő államsegélyt kap; egyébként az állam ellen­őrzése alatt álló — mondjuk — piacfelkutató és hírszerző, de üzleteket is közvetítő intézet, amely az elmúlt esztendőben 242 magyar cégnek szerzett külföldön üzletet; ebből 63 középipari és 62 kisipari vállalkozás volt. Az európai államok elzárkózási politikája következtében távolabbi és tengerentúli ál­lamok felé fordította a figyelmet. Igen szép eredményeket ért el Északafrikában, Algirban, Tuniszban és Marokkóban, Ciprus és Malta szigetén, és a mai nehéz viszonyok között is meg tudta tartani a keletindiai és az albániai piacot. Teljesen altruista alapon működik. Ju­talék címén 85.000 pengő folyt be, ebből 63.000 pengőt átutalt külföldi levelezőinek, a 22.000 pengőt pedig nem a nyereséghez csatolta, ha­nem szervezetének tökéletesítésére fordította. Kivitelünk ~ fejlesztésére természetesen igénybevesszük a kiállításokon való részvételt, sőt kiállítások és vásárok rendezését is. Az elmúlt hónapokban és illetőleg a múlt esztendő második felében résztvettünk a milá­nói árumintavásáron és párisi «Foire»-on, mind a kettőn szép erkölcsi, anyagi eredmény­nyel, magunk pedig minden nehézség leküz­désével megrendeztük a budapesti nemzetközi vásárt, amely — igazán nagy örömmel álla­píthatom meg — minden várakozást felülmúló sikerrel végződött (Ügy van! Ügy van!) s te­remtett olyan idegenforgalmat, amelyhez ha­sonló itt az utolsó esztendőkben nem volt. (Élénk helyeslés!) 65.000 vidéki és külföldi — ebből 20.000 külföldi — látogatta meg a vá­sárt; 15—20 millió pengő értékű — ma még nincs egészen tiszta képem — üzletet bonyolí­tottak le, ezenfelül a szállodákban, szórakozó­helyeken és az üzletekben itteni becslések sze­rint legalább 5 millió pengőt hagytak itt az idegenek. (Elénk éljenzés és taps.) Maga a ki­állítás pedig imponáló, de egyúttal megható bizonyítéka volt egy igazságtalanul ^ elítélt nemzet élniakarásának és élni tudásának. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.í T. Ház! Áttérve most már a kereskedelem­mel szoros összeköttetésben álló közlekedési ügyekre, (Halljuk! Halljuk!) t sajnálattal kell megállapítanom, hogy utak építésére a tár­gyalás alatt álló költségvetés nem nyújt fede­zetet. (Felkiáltások jobbfelől: Elég sajnos!) Ezt annál nagyobb fájdalommal konstatálom, mert a Budapest—'Szeged közti közutaknak bu­ülése 1932 június U-én, szombaton. 163 dapest—kecskeméti szakasza felső burkolással még nincs ellátva, pedig ez az útvonal egyik szakasza a Londoniból Konstantinápolyba irá­nyuló nemzetközi autóútnak, amelyet eredeti­leg Magyarország megkerülésével akartak ter­vezni. Utak javítására sincs elegendő fedeze­tem. Hiszen egy kilométernyi útnak karban­tartására 1200 pengő szükséges, a költségvetés pedig csak 500 pengőt bocsát rendelkezésre kilométerenként. Hogv ezek a túlságos takaré­kossági rendszabályok meg ne bosszulják ma­gukat — aminek különösen az útjavításnál van nagy jelentősége, mert hiszen ami javí­tást az idén elmulasztok, annak szükségessége hatványozottan jelentkezik a következő Idők­ben, (Ügy van! jobbfelől) — el vagyok szánva, hogy a viszonyok javultával a legelső alka­lommal erre a célra póthitelt fogok kérni az ország érdekében. (Elénk helyeslés.) Sajnos, a törvényhatósági utak jövője sem sokkal biztatóbb, mert a törvényhatósági út­alapok jövedelme nem elegendő. Ezen a téren csak az azt az örvendetes bejelentést tehetem meg, hogy végre sikerült a közmunkaváltság kérdését a kisgazdatársadalom javára ren­dezni, (Helyeslés jobbfelől) amely, ha csök­kenti r is az útadóalap bevételét,' máshonnan mégtérül, másrészt azonban tarthatatlan álla­pot volt az, amely eddig ebben a tekintetben fennállott. (Ügy van! Ügy mm!) , A szükségadóból tárcám rendelkezésére bo­csátott Összegből 1,200.000 pengőt használtam fel utak javítására mindenütt ott, aihol a mun­kanélküliség a legnagyobb mértékben ütötte fel a fejét. Képviselőtársaim tanúságot tehet­nek róla, hogyha ilyen ügyekben hozzám for­dultak, az intézkedés gvorsan megtörtént és megfelelő eredményre is vezetett. (Homonnay Tivadar: Kicsiny az összeg!) A közutakkal összefüggésben álló hidak köízül a Boráros-téri hídról már megemlékez­tem. Az óbudai híd megépítésére természetesen és sajnosán egyelőre fedezet nincs, azonban a költségvetés megterhelése nélkül, a székesfővá­ros által ia törvény értelmében rendelkezésre bocsátandó összegekből szándékozom! elkészít­tetni az óbudai híd részletterveit. (Helyeslés.) Ezzel azt a célt akarom elérni, hogy a kiváló képzettségű, de sajnos, súlyos nyomorban ten­gődő magyar mérnökök segítségére siessek. (Helyeslés jobbfelől és a középenJ Egyéb esz­közöket is fogok keresőii arrai, hogy az ő pana­szaikat és bajaikat, amennyire csak lehet, or­vosoljam. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) A vásárosnaményi ihíd ivalósággal életveszélyes állapotban van és annak rekonstrukciója elke­rülhetetlen. Az algyői híd tekintetében leg­utóbb az az elgondolás merült fel, -hogy azt a vasúti híd kiszélesítésével létesítsük, ami min­denesetre jelentékeny megtakarítást jelentene és éppen azért megfontolást érdemlő gondolat (Andaházi-Kasnya Béla: De rá kerül a sor? Már évek óta várjuk!) Azt hiszem», 'hogy a dol­got meg lehet csinálni. Áttérek most már arra a kérdésre, amely a közvéleményt sokkal erősebben foglalkoz­tatja, az Államvasutak kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Főleg arra a kérdésre kívánok felel­ni, igaz-e az a hangulatba ugyancsak erősen átment felfogás, hogy az Államvasutak deficit­ját az ott hiányzó üzleti szellem okozta. (Ho­monnay Tivadar: Nem igaz!) Amikor én ennek a tárcának vezetését átvettem, 54 millió pengő volt a 'várható deficit. Erélyes és sok tekintet­ben sajnálatos takarékossági intézkedésekkel, racionalizálással leszorítottuk ezt a deficit­22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom