Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

Az országgyűlés képviselőházának 97. magyar állampolgárnak joga van bizony ois feltételek mellett ennek a szabadalomnak gyártását (megkezdeni. Ezt ia törvényt már várja az iparunk, mert ez egy csomó munkaalkalmat fog nyújtani nagyiparnak és kisiparnak egyaránt. (Élénk helyeslés bal felől-) Miután most már a kisipart említettem, arról is kell néhány szót szólnom. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Itt talán rövidebb lehetek, mert az ipartestületek reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalása során bővebben foglalkoztam a kisipar helyzetével. Csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy mindaz, amit a kisiparosság javára teszünk, az egész nemzet érdekét szolgálja, (Igaz! Ügy van! balfelöl) mert a kisiparosság a magyar társadalomnak egyik legértékesebb pillére. És ha társadalmunk gyöngeségének egyik főoka az önálló exisztenciák hiánya, úgy annál inkább kell a kisiparosságot pártolni, hiszen az; önálló, független exisztenciák legfőbb hordozója mindig a kisipar volt. (Fábián Béla: «Zajos éljenzés».) Arról, hogy a kisipar milyen súlyos, válságos helyzetben van, az általános háttérről, általában a gyárak, a gépipar versenyéről, ma már antikvált dolog beszélnünk. Mindenesetre nagy része van ebben — mint már kifejtettem — a tőkében való szegénységnek, a társadalmi és gazdasági szervezkedés hiányának és a szakmabeli és általános képzettség ki nem elégítő voltának. Ez a hármas baj az, amelyet a gazdasági válság természetesen még jobban kiélesített. Ami a tőkében való hiányt illeti, igyekeztünk azt orvosolni megfelelő hitelkeret rendelkezésre bocsátása által. Méltóztatnak tudni, hogy a Pesti Első Hazai Takarékpénztár, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, a Magyar-Olasz Bank és a Pénzintézeti Központ útján az Iparosok Országos Központi Hitelszövetkezete — amelyet köznyelven IOKSZnak szokás nevezni — és a Budapesti Kisipari Hitelintézet közvetítésével több mint 30 milliós hitelkeret állott rendelkezésre, amelyből az elmúlt év folyamán több mint 9 millió pengő jutott a kis- és középiparnak, fennállása óta pedig ez a hitelszervezet több mint 20 millió pengőt helyezett ki 3000 kisiparosnál a bankrátát 2%-kai meghaladó kamat mellett két és fél évi időtartamra, ami azonban most meg van hosszabbítva 1936 végéig. Háromezer iparos kapott hitelt, de, sajnos, 1500 kérelmezőt el kellett utasítani. Mit mutat ez? Azt, hogy az iparosok sanyarú helyzetben vannak, hogy bonitásuk nem jó s" ez egyúttal intőjel az összefogás, a szervezkedés szükségességére. Éppen a szervezkedésben rejlő erőt akartuk biztosítani az iparosságnak azzal a törvényjavaslattal, melyet már az országgyűlés mindkét háza elfogadott, amely kimondta a kény szertársulás elvét, kibővítette s pontosan meghatározta az ipartestületek feladatkörét és országos érdekeik képviseletére és szolgálatára egy központi szervet állított fel. Ennek a központi szervnek a felállításával kapcsolatban erről a helyről is kérnem kell az iparosságot, hogy azt az autonómiát, melyet ezzel a törvénnyel meg fog kapni, ne torzsalkodásra és ne sokszor nagyon jogosulatlan egyéni ambíciók érvényesítésére használja fel, hanem vigyen ebbe erkölcsi, anyagi, gazdasági tartalmat, mert hiszen minden autonómia csak keret, amelyet az érdekelteknek kell megfelelő tartalommal kitölteni. Az ipartestületi központ költségeire 50.000 pengő van tárcám költségvetésében előirányozva. Ugyancsak 50.000 pengő szolgál arra a célra, hogy az ipartestületi székházakat terhelő ' ülése 1932 június A-én, szombaton. 157 kölcsönöket konszolidáljuk. Erre azért van szükség, mert ha ezek a kölcsönök nem konszolidáltatnának, akkor egyes jóravaló iparosok, akik annakidején a közért való túlbuzgóságból a maguk vagyonával álltak jót ezekért a költségekért, tönkremennének és ezzel egyúttal az ipartestületi intézmény is diszkreditáltatnék. Ez az 50.000 pengő arra lesz alkalmas, hogy a konszolidálandó kölcsön kamatlábából 2%-ot az állam vesz magára. A műszaki haladás, a mesterség fejlődésével lépést tartani tudás és a szakmabeli és általános műveltség terjesztése végett is az iparfelügyelőket — akikről később részletesebben fogok szólni —, valamint az ipari szakoktatási intézeteket az eddiginél intenzívebb módon akarom az ifjúság szolgálatába állítani. Az ipari szakoktatási intézetek nemcsak a jövő iparosnemzedék kiképzését szolgálják, hanem külön speciális tanfolyamaikon a mester és legényképzést is, azonfelül anyagiakban is segítségére sietnek a kisiparosságnak azáltal, hogy a gépeiket és az elektromosáramot önköltségen kötelesek az ezzel nem. rendelkező kisiparos rendelkezésére bocsátani. A közüzemek megszüntetése is javára válik a kisiparosságnak. Addig is, amíg ez megtörténhetik, rendeletet adtam ki, amellyel megtiltottam a közüzemeknek, hogy szakmabeli iparigazolvánnyal biró művezetőket alkalmazzanak, mert az a tapasztalás, hogy ezeknek a művezetőknek a segítségével a legitim kisiparos érdekeit olykor kijátsszák. A kisiparosság érdekeit fogja szolgálni az az intézkedés is, amely a kereskedelmi és iparkamarákban nagyobb, erősebb képviselethez kívánja őket juttatni. A vásárjog, a kiállítási ügy, a házi- és vándoripar, a kéményseprő ipar gyakorlásának rendezésére vonatkozó törvényjavaslatok a minisztériumban már készen állnak. A jövő iparosnemzedék alaposabb kiképzése céljából rendeletben szabályoztam ^ az alkalmazható tanoncok maximális számát. Törekedni fogok arra, hogy az ipart a maga jogos területén megvédjem az ipar kalózainak: a kontároknak a versenyétől. (Egy hang a jobboldalon: Országos" határozat van erre!) Van egy törvényen alapuló rendelet, amely szerintem megfelelő, csak szigorúan kellene végrehajtani. Itt azonban egy kérést intézek az iparossághoz. Bizonyos munkák tekintetében, különösen a háznál végzett szerelési munkálatok tekintetében számos panasz érkezik f hozzám, hogy az iparosok túldrága árat számítanak. Ez az, ami a közönséget arra ösztönzi, hogy olcsóbb, azaz sokszor csak olcsóbbnak látszó kontárhoz forduljon a képesített iparos helyett. Szóbakerült a közszállítások kérdése. A közr szállítások kérdésében a kisipar javára számos intézkedés történt. Mint már -bátor voltam említeni, megszűnt a generál-vállalkozónak kevésbbé népszerű intézménye. A megbízhatósági igazolványok megszerzése ma sokkal könnyebb. A Társadalombiztosító Intézettel szemben fennálló hátralék ma nem akadálya a közszállításokban való részvételnek. A honvédelmi minisztérium a ruházati cikkeknek 50%-át, a lábbeli szükségletnek 40%-át kisiparosoknál rendeli meg. Tárcám keretében a postaegyenruházati cikkek mind a kisipartól kerülnek ki és nagyobbrészt így van ez az államvasútná! is A napokban fog a kisipar 1,200.000 pengő értékű közmunkához jutni. Természetesen elmegyek a kisipar érdekében a legszélsőbb határig és azokat a gondolatokat, amelyeket itt Scheuer t. képviselőtársam