Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

löG Az Országgyűlés képviselőházának i testére voltak szabva, ennélfogva a mai megcsökkent forgalomhoz képest a rezsiköltség aránytalanul nagy. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért, mihelyt hivatalomba léptem, jóformán az első napon, tárgyalásokat kezdtem a vállalat budanesti üzemére vonatkozólag — mert a diósgyőri üzem egészen speciális dolog s megnyugtathatom a képviselő urakat, hogy a diósgyőri üzem állami kézben való tartásához ragaszkodni fogunk (Altalános helyeslés.) — a budapesti üzemre vonatkozólag tárgyalásokat kezdtem abból a célból, hogy egy itteni nagy magánvállalattal közös érdekeltségbe hozzam. (liláin Ferenc: A Ganz-zal!) Ezek a tárgyalások gyors tempóban haladtak és kedvező eredményt is ígértek, azonban a közbejött világpénzügyi nehézségek — hiszen amerikai társaság áll, mint méltóztatnak tudni, annak a vállalatnak a háta mögött, — azután a Stillhalte és a transzfermoratórium kényszerítettek arra, hogy ennek az ügynek megoldását kedvezőbb időre halásszam. Magának a vállalatnak máról-holnapra való likvidálása nem olyan egyszerű dolog. Ha az egészet likvidálnék, be kellene állítanunk az adósságok kamatainak törlesztésére és nyugbérekre 11—12 millió pengőt az állami költségvetésbe. (Beck Lajos: így van! Nagyon őszinte beszéd!) Erre — igaz — azt lehet mondani, hogy van ott vagyon, méltóztassék azt eladni és abból kifizetni a hitelezőt. Ez valój ban így van. Nem kevesebb, mint 160 millió pengő vagyon fekszik az állami vas- és gépgyárakban. Méltóztassék elképzelni, hogy ma ogy ilyen vagyontömeget el lehet-e adni? Azt pedig, hogy áron alul elkótyavetyéljük, azt hiszem, egyikünk lelkiismerete sem engedi meg, az enyém legalább semmiesetre sem. (Ulain Ferenc: Mennyi az évi ráfizetés?) Most a deficit előirányzata 4,700.000, kereken 4 millió 690 és néhány ezer pengő. Ez onnan van tudniillik, hogy a veszteség egy részét mégis megkeresi mai állapotában a gépgyár. (Sándor Pál: Mindig veszteséges volt, soha ott nyereség nem volt.) Fel kell világosítanom a képviselő urakat, mert amit előlegnek méltóztatnak tekinteni, az tulajdonképpen a régebben fennálló tartozások törlesztése legnagyobb részben. Méltóztatnak látni, hogy felfejtek mindent, előadok mindent, mert nekem abszolúte semmiféle titkolni valóm a dologban nincs. Azt akarom inkább, hogy méltóztassanak teljesen tisztán látni. (Rassay Károly: A 33-as bizottságban láttuk az adósságok özönét!) A 33-as bizottságban nincs mindenki jelen és amikor beszélek, lehetetlen, hogy félmondatokkal próbáljam a felvilágosításokat megadni. (Rassay Károly: Keveslem a négymilliós deficitet!) A dolog úgy van, hogy nincs a világon olyan üzlet, pláne a mai időkben, ahol úgy lehet kalkulálni, hogy az a bizonyos Spannung — bocsánat az idegen szóért — esetleg magasabb ne legyen, de azt sem tartom kizártnak, hogy kevesebb lesz. Erre nézve ma már meglehetősen összeállított kimutatás van. (Rassay Károly: Mennyi volt az utóbbi két évben a deficit?- Ebből lehet következtetni, hogy ez mennyire jóhiszemű!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Fábián Béla: Az állam pénzéből fizetik ezeket a veszteségeket!) Kérem Fábián képviselő urat, ne szóljon mindig közbe.( Rassay Károly: Nem cicerói rétori beszédről van szó, hanem a dolgok tisztázásáról!) Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: 7. ülése 1932 június U-én, szombaton. Arról beszélek, ami az állami költségvetésben benne van, most arról van szó és semmiféle eltitkolás vagy szépités itt nincs. En 25 évig voltam az egyetemen professzor, megszoktam mindig, hogy az igazságot keressem és mindig előbb azt nézzem, hogy az ellenvéleménynek nincs-e igaza velem szemben? (Helyeslés a baloldalon.) Itt is teljes tárgyilagossággal beszélek, nincs is semmi értelme annak, hogy önámítással próbáljuk a dolgokat elintézni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) kénytelen vagyok azonban a dolgok mai állapotában mégis a következőket megjegyezni, hogy méltóztassanak teljesen tisztán látni az állami vas- és gépgyárak jelentőségét. Az állami ívias- és gépgyárak sok és közte igen fontos olyan cikket állítanak elő, amelyeket más gyárak Magyarországom nem produkálnak. Csak a mozdonygyártást említem itt fel, amely tekintetben ezek a gyárak Európának ma is egyik legszebben és legtökéletesebben berendezett üzemei. (Úgy van! Ügy van! — Fábián Béla: Ezen az alapon mibe kerül egy mozdony?) Elnök: Fábián képviselő urat rendreutasítom. Ne tessék közbeszólásaival állandóan zavarni a szónokot. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Csak annyit felelek erre, hogy mindenesetre kevesebbe kerül, mint ha külföldről kellene behoznunk és különösen vannak esetek, amikor rendkívül megbosszulhatná magát az, ha a mozdonyok tekintetében iái külföldre lennénk utalva. (Ügy van! Úgy van! a Ház minden oldalán.) A 24 millió pengős termelési értékbői körülbelül 10 millió pengő az, amit a miagángyárak nem tudnának ezidőszerimt előállítani. Nem mentegetőzésül, hanem <az állami vas- és gépgyárak jelentőségének teljes tisztázása végett mondom el ezeket. Ezeknek a gyatráknak rendkívül nagy szerepük volt a magyar mérnökképzésben, (Beck Lajos: Ez is igaz!) a találmányok és kísérletek önzetlen felkarolásában. Amellett végre is vani valami állaunrezon abban, hogy az ilyen vállalatok állami kézben vagy állami érdekeltségben legyenek. Ebből a szempontból méltóztassék megnézni egész Európát. Elsősorban utalok itt Németországra. Ott vannak a híres steinachi vasművek, azonkívül hét bányamű és kohómű üzem van állami kézben. A kiéli és schie'baui hajóépítő társaságok is állami érdekeltségben vannak. Csehszlovákiának azután van öt vasművé s nyolc bánya- és kohóműve. (Fábián Béla: Oroszországban minden állami!) Nem a termelési rendszer megváltoztatása alapján van ez így Közép-Európában, hanem a mai rendszernek keretében, annak a rendszernek, amelyben mi élünk és remélem, hogy élni fogunk, mert élni akarunk. Most vissza kell téirnem arra a kérdésre, hogy tettünk-e valamit az ipar érdekében. Méltóztassék megengedni, hogy itt ma csak egy kérdésre utaljak, a találmányi szabadalmakról szóló törvény reformjára. Ennek javaslata itt fekszik már a t. Ház előtt. (Mozgás balfelől.) Neam olyan jelentéktelen kérdés ez, hogy ezen mosolyogni lehetne, t. képviselő úr, mert ennek a törvénynek vam egy nagyon fontos, lényeges intézkedése, amely az úgynevezett kényszerengedélyezést honosítja meg. Ennek az az elgondolása, hogy ha valaki Magyarországon szabadalmat nyert és a szabadalomtulajdonos három éven belül be nem rendezkedik itt szabadalmának gyártására-, akkor bármely