Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. hitelt engedélyeztek, holott annak a tisztelt gróf úrnak, akit egyénileg, személyileg nagyrabecsülök, nem volt annyi búzavetése, hogy nem félmillió pengőt, hanem csak 50.000 pengőt is lehetett volna rá adni. (Sándor Pál: A Futurának mindent szabad! — Ügy van! Ügy van! balfelől. — Szabóky Jenő: Beperelték! — Zaj.) Hát a Futura banküzletekkel is foglalkozik? Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy az a Futura, amely mészporos búzát szállított Hódmezővásárhelyre a hivatalos jelentés szerint (Szabóky Jenő: Pro futuro nem fog!) szegény ínségesek támogatására, vétessék nagyobb miniszteri felügyelet alá és ha mezőgazdasági terményeinknek és termékeinknek külföldön való értékesítésére pármillió pengőt méltóztatott felvenni a költségvetésbe, akkor ennek a Futurának, amely legfőlblb ellenőrző és eszközlö szerv lesz ez üzlet lebonyolításában, méltóztassék a körmére nézni és ha kell, a körmére is koppintani. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Az előadó úr, — évek óta tapasztaltam, tanúja vagyok, elismerem,— amikor itt a földmívelésügyi költségvetést képviselte, mint az Országos Mezőgazdasági Kamarának is az igazgatója és mint az agrárérdekek istápolása érdekében becsületes magyar lélekkel érző (Ügy van! balfelől.) és becsületes magyar ésszel gondolkozó ember, mindenkor szót emelt annak érdekében, hogy a mezőgazdasági többtermelést ne csak papíron hirdessük, hanem a legintenzívebb alakban a gyakorlati életben is megvalósítsuk. Az export tekintetében napirendelőtti felszólalásaiban és szakelőadásaiban mindenkor megmondta a t. előadó úr, hogy nincs megelégedve azzal a kormányirányzattal, amelyet elvégre ő, mint az egységespártnak tisztelt tagja képvisel itt a Házban s akinek mint előadónak is le kell vonnia beszédéből a következtetést. (Lázár Miklós: Nem hallgatnak reá!) ö sokszor várt és sokszor csalatkozott- Sokszor előadja a mondanivalóit szívvel-lélekkel és otthon meghitt körében, családi fészikêben sokszor elkeseredik — tudom, hogy így van — hogy mégsem jól mennek a dolgok, de a fórumon kitart egy irányzat mellett, amely a t- túloldalnak is a politikai irányzatát képezi. Kitart egy levitézlett, önmagát kiélt és sokban kompromittált rendszer támogatása mellett. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Nagy zaj a jobboldalon. — Sándor Pál: Nem lehet tagadni!) így vannak t. túloldali képviselőtársaim tízen, húszan, százan ebben a Képviselőházban és sajnos, vannak az agrár társadalmi rétegek hangoztatói sorában még a Felsőházban is igen nagyon sokan, akik közül az ellenzéki oldalon mindössze 28-an tudtak összesorakozni a múlt héten, a felsőházi tagok többi része megfélemlítve, agyondisputálva a kormány exponensei által, szavazott a kormány politikájának dicsőítése mellett, amely politika minden volt a lefolyt tíz esztendőben, csak agrárpolitika nem. (Ügy van!

r Ügy van! a baloldalon.) A frissítő levegőt vártuk a Felsőházból, de onnan sem kapta azt meg a magyar gazdasági élet. Hiába nyitották ki a Duna felé a lezárt ablakokat, az ablakok a nemzeti közvélemény óhajai és kívánságai felé zárva maradtak. A nagy vezetők közül mindössze egy ember, Albrecht főherceg merte megemberelni magát, (Éljenzés a baloldalon. — Lázár Miklós: Es Hadik^ János!) aki a kormány mezőgazdasági politikája ellen szavazott és gróf Hadik János, gróf Somssich László, az OMGE elnökének vezetése alatt a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön, 9 kormány ellen szavaztak és még a régi függetlenségi követelésekben gróf Tisza Istvánnal is a húsz esztendővel ezelőtt lefolyt aradi képviselőválasztásnál szemben álló gróf Széchenyi Aladár vezetése mellett szavaztak azok, akik úgy gondolták, — mi is úgy gondoljuk, önök is úgy gondolják, — hogy azé a föld, akié az ország: ha a kisgazdáé a föld, övé az ország és ha csak névleg övé a föld, de a tehertételek révén, a telekkönyvvezetéssel és a bankadósságok reátáblázásával nem a kisgazdáé az ország, akkor veszendőben van nemcsak az ország, hanem a magyar jövendő is. Ezzel a nagy igazsággal szemben mégis a többség a Felsőházban, a mezei hadak, leszavazták a gonddal, búval szántott magyar mező követelését. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mert úgy, mint itt, ebben a Képviselőházban, ott is a plutokrácia uralma érvényesül az egyetemes agrárgondolattal szemben. Mit jelent az egyetemes agrárgondolat? Azt jelenti, hogy ne csak én, aki nagy agrárvidéket képviselek, ne csak a gazdaképviselők kerületei, ne csak a kisgazda- és földmívesosztály boldoguljon ebben az országban, hanem mindazok, akik ennek a kisgazdaosztálynak jobb sorsra fordulásától, jobb sorsba való vezetésétől várják a saját osztály- és társadalmi rétegeződésük érdekeinek is kielégítését. Ezzel szemben nagyon kevesen, párezren vannak ebben az országban, akik más elvet hirdetnek és mégis járszalagon, pórázon vezetik a jámbor, hiszékeny embereket (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és közben úgy ők, mint a velük összeköttetésben lévő lelkiismeretlen kufárok, akik erkölcsi megvetést és akasztófát érdemelnek, Liechtensteinba, Vaduzba (Mozgás.) síbolják és lopják ki a vagyonukat, vagy pedig ott törzskönyvezve itthon kezelik az országban, mint idegen tőkét, amelyet azonban magyar kisemberek véréből és verejtékéből sarcoltak ki. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Tessék előállani a nevekkel. (Mikecz István: Tessék!) A magyar mezőgazdaság érdekében felszólaló t. képviselőtársaimnak tudniok kell, (Holitschër Károly: Honnan tudjuk?) hogy kik azok, akik az egyetemes nagy nemzeti célokat összefoglaló magyar agrárgondolat kijátszásával és semmibevevésével megkárosítják nemcsak azt a gondolatot, hanem magát a nemzetet, magát a hazát és a nemzeti jövendőt. (Ügy van! Ügy van!) Az előadó úr nagyon szépen beszélt. Itt van egy határozati javaslat, amely még szebben beszélt. Itt van egy határozati javaslat, amely még szebben beszélt két esztendővel ezelőtt, mint ő. (Derültség.) Az Országos Mezőgazdasági Kamara 1930. évi június 26-iki közgyűlése elé terjesztették ezt a t. előadó úr gyönyörű fogalmazásában. (Mozgás ) Ebben a javaslatban benne van (olvassa) : «A takarékosság az államháztartásban minden vonalon keresztülviendő; kereskedelmi szerződéseinkkel még áldozatok árán is legelsősorban a mezőgazdasági termékeinknek kell külföldi Diacot biztosítani; tarifális intézkedésekkel kell a kivitelt elősegíteni; egységesen, állami ellenőrzés mellett kell megszervezni a kivitel értékesítését, meg kell szüntetni a mezőgazdasági termékek belföldi értékesítését nehezítő állami és helyhatósági terheket, nevezetesen a forgalmiadókat, borfogyasztási adót, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) városi kövezetvám és piaci, stb. illetékeket. A kormányzat a gazdák számára olyan kölcsönök megszerzését biztosítja, amelyekkel a hitelhiányon segíthet, a terhes adósságok előnyösebbé, hosszú lejáratúvá való átalakítását megkönynyítheti. (Szeder Ferenc: Rossz ez a szellemidéi 2