Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-97
Az országgyűlés képviselőházának 97. ülése 19S2 június 4-én, szombaton. 151 alapjára helyezkedik és hatósági beavatkozást követel az ellen a munkás, illetőleg az ellen a csoport ellen, amely a munkabéreket akarja megóvni és a megélhetést akarja biztosítani. Le kell mondani — és ebben az esetben a kereskedelemügyi kormánynak igen nagy szerepe lehet — arról a hóbortról, hogy ott lehet folytatni a háború után megváltozott technikai, termelési és társadalmi viszonyok között, ahol a háború előtt abbahagyták. Hisz végtére el keli ismerni azt, hogy egész Európa nagyzási hóbortban szenved, abban a nagyzási hóbortban, hogy még mindig a világ ura, hogy még mindig a háború előtti aranjuezi szép napokban él egész Európa és hogy a világ az ő felfogása szerint fog igazodni noha látjuk, hogy a világ átalakult, Európa elvesztette a hegemóniát és Európa ennek a nagyzási hóbortnak a koldusa lesz maholnap, félig-meddig már ma is koldusa. Európa már nem ura a világnak és az európai nacionalizmus és a rövidlátó európai kapitalizmus — azért disztingválok az amerikai és az európai kapitalizmus között, mert az amerikai kapitalizmus, kapitalizmus ugyan a kapitalizmus minden attribútumával, de mégis valamivel okosabb, mint az európai kapitalizmus — lehetetlenné teszi ezt a felismerést és ezzel a saját maga romlását idézi elő. Nagy közgazdászok és nagy filozófusok a háború legelején, a háború közepén és a háború után felismerték ezt az új helyzetet. Friedrich Naumann «Mittel-Európa» című (könyvében már a háború elején utalt arra, hogy át kell gazdaságilag csoportosítani legalább is Közép-Európát, é«i ez az ő elmélete szólt győzelemre és vereségre egyaránt. Utána jött Eichard^ Coudenhove, aki Páneurópa című elgondolásában egész Európát egyesíteni akarta. Majd jött Briand az ő Páneurópa tervével és most utóbb Tardieu a dunai konföderációval. Közben megírta Oswald Spengler híres munkáját a nyugati kultúra és a nyugati civilizáció veszedelméről, «Der Untergang des Abendlandes» című munkájában, amelyben egész Európának gazdasági egésszé való tömörülését sürgeti, ha nem akarja Európa, hogy a nyugati kultúra teljesen elvesszen. Ezeket figyelembe venni: európai kérdés, de azt a részt, amely Magyarországra esik, itt Magyarországon kel! figyelembe venni, még pedig a legmesszebbmenő szociális szempontok szem előtt tartásával. Európa ma a világban a nagy versenytár* sakkal szemben inferioris helyzetbe került. Csudálatos, hogy ezt Európa urai nem látják és játszadoznak az apró nacionalista és háború előtti kapitalista játékokkal. Az Amerikai Egyesült Államok az ő tíz millió négyzetkilóméteres területével, 130 millió fogyasztójával benső vámhatárok nélkül önállósította magát, elszakadt teljesen és ma nem adósa, hanem hitelezője Európának. Itt van a másik nagy hatalmas új gazdasági egység a Szovjet-Unio a maga 24 millió négyzetkilométeres területén 160 millió fogyasztóval, minden nyersanyaggal bőségesen ellátva. Itt áll szemben ez a két hatalmas versenytárs zárt gazdasági egysége azzal az Európával, mely a háború után még inkább feltagolta magát, ahol ha két órát utazunk, országos vámhatárokba, ha pedig negyedórát utazunk, belső vámhatárba ütközik az ember. Ilyen európai gazdasági berendezkedés mellett Európának tulajdonképpen nincs is reménye arra, hogy szabaduljon az elől a rém elől, amelyet az előbb említett filozófusok és gazdasági szakírók elébe tárnáik. Európának ma önmagából és önmagától kell megélnie. A mai Európa azonban erre képtelen. Amint mondottam, vámhatárok tömkelege, vámháború féltékenykedések, nacionalista féltékenységek, fegyverkezési, őrületek először szociális nyomorúságba, — és ez elkerülhetetlen — azután szociális forradalmakba fogják hajtani egész Európát. Nekünk, magyaroknak is le kell tennünk arról a hóbortról, amelyet a háborúelűtti egész gazdasági struktúra fenntartásával tanúsítunk magunk ellen. Túlságosan kihangsúlyozzuk az agrár jelleget. A kereskedelemügyi kormány, kötelessége volna, hogy ne engedje elhomályosítani az ipar és a kereskedelem jelentőségét és nagy szerepét a nemzetgazdaságban. A kereskedelemügyi kormánynak kellene ingerenciát gyakorolni a külkereskedelmi szerződések megkötésére is. A kereskedelmi szerződések megkötése terén, amely téren a kereskedelmi kormánynak talán kevés befolyása volt, túlj ságosan érvényesültek a politikai és világnézeti szempontok. Ezért rosszak a mi kereskedelmi szerződéseink, ezért buktak meg Nyugat felé az összes magyar kereskedelmi elgondolások, ezért állunk most itt körülzárva nyomorúságban, annak a veszélynek kitéve, hogy egyrészt nem tudjuk eladni agrár termékeink feleslegét, másrészt idebent sem tudjuk elfogyasztani azokat, mert nem tudjuk megvásárolni és úgyszólván éhen halunk az élelmiszerhegyek árnyékában. Felvetettem már egyszer itt a képviselőházban a kereskedelmi kapcsolatok felvételét a Szovjet-Unióval. Nem első voltam, nem én voltam a kezdeményező. (Farkas István: Bethlen István!); felmerült ez már korábban is és felmerült magában az Ipartanácsban is. Én annakidején, amikor ebben a tárgyban interpelláltam, számszerű adatokkal mutattam ki, ihogy ezen hatalmas nagy földterületen milyen lehetőségek vannak akár áru- és készáruk kivitele, akár nyersanyag behozatala, akár a fölösleges emberlétszám elhelyezése tekintetében, hogy minden szempontból egy hosszú, talán évtizedekre terjedő hatalmas konjunktúra lehetősége van ott meg. Látjuk, hogy a többi államok, amelyek kevesebb súlyt helyeznek a nacionalista # és világnézeti szempontokra, bizony valósággal versenyt futnak a szovjet orosz rendelésekért és nem nézik azt, hogy a Szovjet-Uniónak milyen a belső politikai berendezése, hanem azt nézik, ; ihogy miképpen lehetne ott egészséges kereskedelmi kapcsolatokat létrehozni. (Sándor Pál: Most már nem csinálják azok sem! — Gáspárdy Elemér: Kifogyott a pénz ott is!) Mi adjunk, mi játsszuk a büszke spanyolt. Nekünk az oroszok nem tetszenek, nekünk a szovjet nem tetszik, ellenben tetszik nekünk Mussolini és tetszik nekünk a fascizmus, amely azonban — legalábbis eddig — csak szerelmet tudott nyújtani az országnak és azt is csak szavakban pénze azonban inkább Oroszország felé gravitál, mert hiszen Oroszországban olcsóbban tud bevásárolni, mint Magyarországon. A dédelgetett fascizmus szerelme tehát a mienk lehet elméletben, az anyagi azonban a gyűlölt ellenségé, Szovjet-Oroszországé. (Buchinger Manó: Fábián Béla még mindig nem kapott választ tegnapi kérdésére! Mi van az olasz szerződéssel 1 ? Mi van az olasz kereskedelmi szerződéssel? —• Farkas István: Erre nem nyilatkozott tegnap a földmiyelésügyi miniszter úr! Buchinger Manó: Még nem hallottuk a választ. Tegnap óta sürgeti Fábián Béla.)
