Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-95
8 Az országgyűlés képviselőházának panaszait! — Zaj. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Családok vannak, napokon keresztül egy falat kenyér nélkül, munka nélkül, megértés nélkül!) Elnök: Esztergályos képviselő úr, csendet kérek! (Esztergályos János: Szolgabirót és csendőrt küldenek rá!) Tessék csendben maradni. Marschall Ferenc előadó: T. Ház! Az igazi segítség nem itt van, az igazi segítséget a munkásosztály is csak a termelés javulásán keresztül várhatja (Esztergályos János: De mi lesz addig? — Elnök csenget.) és ezért minden segítséget, amit mi a mezőgazdaság részére vindikálunk, méltóztassék úgy tekinteni, hogy azt nemcsak a birtokosok:, hanem másfélmillió mezőgazdasági munkás és cseléd részére is követeljük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassék meggyőződve lenni arról is, hogy ezt a kérdést nem lehet rendeletekkel és törvénnyel szabályozni. Vagy benne él a magyar gazdaosztályban a szociális érzék és akkor nem kellenek törvények, nem kellenek rendeletek, (Ügy van! jobbfelöl.) vagy nem él benne és akkor nem lehet törvényekkel és rendeletekkel segíteni. A szociális érzés^ igenis, megvan birtokosaink igen nagy részénél. Amikor bárhol is antiszociális magatartást látunk, azt — méltóztassanak meggyőződve lenni — mi is megbélyegezzük. Viszont meleg elismerést érdemelnek azok a gazdák, akik sohasem várnak főszolgabírói, alispáni vagy miniszteri intézkedést, hanem látva a magyar nép, a magyar munkásosztály nyomorát, megteszik a kötelességüket, amire őket történelmi missziójuk kötelezi. (Ügy van! Ügy van jobb felől. — Esztergályos János: A nagy többség nem ilyen!) Előadói feladatom végére értem. Befejezésül csak a következőkre szeretnék még rámutatni. Mezőgazdaságunk válsága ma semmiképen sem egyetlen termelési ág privátügye és nem az az izolált kérdés, aminek sokan szeretnék beállítani. A napokban is olvastam egy vezércikket egy igen kiváló politikus tolláhól. A címe ez volt: «Megint gazdasegítség.» Azt hiszem, hogy a mezőgazdaság válsága ma nem partikuláris kérdés, hanem a nemzet életkérdése. Ha ezt elhanyagoljuk, azt az alapot lazítjuk meg, amelyen egész nemzeti és állami létünk felépül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A mezőgazdaság válsága az ipari krízisnek forrása, (Ügy van! Ügy van!) a kereskedelem letargiájának kulcsa, a középosztály nyomorának kiinduló pontja, a munkanélküliség kórokozó bacillusa. Sőt tovább megyek: a magyar mezőgazdaság krízise európai kérdés. Európa konszolidációjának kérdése, (Ügy van! Ügy van! a jobb és baloldalon.) mert a kelet felől jövő bolsevizmustól, osak egy tényező mentheti meg Európát és ez a tényező a magyar földmívesnép millióiban élő őserő. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Hegymegi Kiss Pál: Kár akkor mindig leszerelni!) A dunai agrárkérdések rendezetlensége — méltóztassanak elhinni — mérhetetlen veszélyt jelent az egész polgári gondolatra, a polgári civilizációra, arra az egész gazdasági rendszerre, amely ma fennáll. (Jánossy Gábor: Ügy van! Igaza van!) Ha ezt Genfben, Londonban, Párizsban vagy a többi fővárosban, ahol a mi sorsunkkal foglalkoznak, nem fogják helátni, (Jánossy Gábor: Velünk együtt pusztulnak el!) mérhetetlen veszélyt idéznek fel a dunai agrárkérdés elhanyagolásával az egész európai kultúrára. (Jánossy Gábor: Igaza van!) A magyar agrikultúrának ez a magasztos hivatása lengje . ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. át ezt a most megkezdődő földmívelésügyi vitát, aminek meleg óhajtásával kérem a t. Házat, méltóztassék e tárca költségvetését általánosságban és részleteiben elfogadni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.^ Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Az előadó úr azt mondotta, hogy a magyar földmíveskultúra ápolása, minél nagyobb, minél intenzívebb mértékben való keresztülvitele, a nemzet életébe való befolyása igazi szent cél. Ezt aláírom, mert az plutokrata uralom, amit ebben a képviselőházban a túloldalon ülő agrárpárt pénzügyminisztere, Korányi Frigyes képvisel. Ezt nyíltan megmondom, hiszen kijelentette, hogy ne merjünk hozzányúlni annak a kérdésnek boncolgatásához és megbolygatásához, amely a nagy bankigazgatók fizetésével áll bizonyos vonatkozásban. De tovább is megyek. Ma agrárnap van, ma gazdanap van, ma az egész nagy magyar Alföld lakossága tőlünk várja a gyógyító irt, az üdítő harmateseppet, amelyet nagy, nehéz gazdasági bajai közepette az ő lelkükre csepegtessünk, hogy további bizalommal a jobb magyar jövendő iránt, tudják állani a küzdelmet, vívni a harcot és tűrni az igát, amit mindannyian viselnek. Kérdezem, t. Ház: hányan vagyunk itt a Házban agrárnapkor, gazdanapkor? (Zaj.) Ha most a tanácskozóképesség megállapítását kérném, talán annyian lennénk amennyien éppen kiadjuk a szükséges számot, (Jánossy Gábor: Annyian vagyunk!) talán annyian sem, de bizonyosan nem többen. De tovább megyek. Képviselőválasztási küzdelem van . . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hol van a pártja?) Nem nekünk kötelességünk a tanácskozóképességet biztosítani, hanem a t. túloldalnak. (Jánossy Gábor: Minden képviselőnek kötelessége itt lenni!) Arányszám szerint sokkal többen vagyunk ezen az oldalon, mint a túloldalon. (Zaj.) Zala megyéiben az alsólendvai csonkakerületben, (Folytonos zaj a jobboldalon.) a határ mentén a magyar nemzeti szellem viaskodik a határon túlra beolvasztott törekvésekkel, a jugoszláv államhatalommal szemben. Képviselőválasztási küzdelem van, a független kisgazdapárt jelöltje harcol a győzelemért, amely párthoz én tartozom s amelynek nevében felszólalok. A t. túloldalról is van ott egy jelölt. Agrár jelölt? Nem, a Tébe-nek, — mondjuk nyíltabban: a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének egyik exponense küzd ott az agrár lobogó alatt. (Szabóky Jenő: Pénz kell a gazdának! — Derültség és zaj.) Honnan veszi a pénzt? Talán valamelyik bank rezervoárjából, megtévesztési eszközül, mert a valutát jól tudta őrizni? Ez az eklatáns példa bizonyítja, hogy milyen vadházasságban vannak önök, t. túloldal, a nagybankokkal és a kartell alakulatokkal. (Jánossy Gábor: Semmiféle házasságban sem vagyunk velük! — Malasits Géza: Magát nem hívják oda tanúnak! — Zaj.) Mi követeljük, de velünk együtt követeljék önök is és kényszerítsék a kormányt arra, hogy az árveréseket függessze fel az egész vonalon a termés betakarításáig. (Jánossy Gábor: Helyes!) s az exportlehetőségeket biztosítsa úgy, amint kell. T. földmívelésügyi miniszter úr, még nem méltóztatott felelni arra, miképpen történhetett meg — amit én már szóvátettem napirendelőtti felszólalásomban pár héttel ezelőtt —, hogy ai Karátsonyi grófi palotára agrár-zöld-