Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-97

140 Àz országgyűlés képviselőházának 97. ülése 1932 június Ip-én, szombaton. gét számos tételnél s az indokolás számos pontjában feltalálhatjuk és azt hiszem, a kereskedelemügyi miniszter úr expozéjában bizonyára tájékoztatni fogja a Házat azokról az akciókról, amelyeket a nehéz sorban levő kisiparosság megsegítése érdiekében keresztülvinni szándékozik. (Gáspárdy Elemér: Nagyon fontos!) Még csupán a csepeli vámmentes kikötőről kívánok pár szóval megemlékezni, ahol az előirányzat a múlt évivel szemben a kiadásoknál 32.000 pengővel emelkedik, vagyis erre a célra össizesen 806.000 pengő van beállítva. Ennek ellenében azonban Örvendetesen .kelt konstatálnunk, hogy a vámmentes kikötő bevételei a leromlott gazdasági viszonyok és az összezsugorodott kereskedelmi forgalom ellenére is, a múlt évi 940.000 pengővel szemben reális számítások szerint 1,084.000 peng'őben irányoztattak elő, ennyire fognak legalább is emelkedni a kikötő bevételei. Vagyis megállapíthatjuk, hogy ez a sokat támadott létesítmény ma már nélkülözhetetlen szerve a dunai kereskedeleminek és olyan örvendetes fejlődést mutat a mad viszonyok közt is, hogy biztosra veszem, hogy amint a gazdasági íviszonyok valamelyest javulni fognak, a kikötő állandóan igen aktív mérleget fog feltüntetni. T. Hází A kereskedelmi tárca többi címeit és rovatait az idő rövidsége miatt nem óhajtom a t. Ház előtt részletesen ismertetni. Mint már említettem, mind a személyi, mind a dologi kiadásoknál mindenütt igen lényeges megtakarításokat sikerült a tárca egyes tételeinél keresztülvinni. Ezek a megtakarítások részint rigy voltak keresztülvihetők, hogy egyes hivatalokat megszüntettek, így például a Vasúti és Hajózási Főfelügyelőséget, az Iparoktatási Főigazgatóságot, másutt az ügykezelést lényegesen racionalizálták és csakis e racionalizált ügykezelés eredményeként tudható be, hogy a kereskedelmi tárca alá tartozó hivatalok és intézmények személyzeti létszáma még továbbmenőleg volt csökkenthető, még pedig az összlétszám 76 fővel, ezenfelül pedig az államépítészeti hivatalok alá tartozó útmestereknél, akiknek létszáma a normálstátus szerint 60 főben állapíttatott meg, ez a létszám tovább is csökkenthető lesz 40-re, az útkaparók létszáma pedig a normálstátusban megállapított 600 fő helyett 400-ra fog lecsökkenni. Amint tehát méltóztatnak látni, a kereskedelmi tárca is alkalmazkodik a mai nehéz gazdasági viszonyokhoz, remélnünk kell azonban, hogy ez a nagymérvű takarókosság nem fog a jövőben állandósulni, mert nézetem szerint ez esetben olyan nemzeti értékek pusztulhatnak el, amelyeknek újból való helyrehozatala sokkal nagyobb áldozatokat kívánna meg, mint ha kellő fenntartásukról é« karbantartásukról gondoskodnánk. Itt példaképpen ki kell emelnem egy ilyen szembeszökő tételt. Az állami közutak fenntartására a jövő évi költségvetésben összesen csak 1,980.000 pengő,tehát2,305.000pengővel kevesebb irány oztatik elő, mint a folyó költségvetési évben. (Felkiáltások a középen: Elég baj!) Ebbe átmenetileg, kényszerűségből belenyugodhatunk, ha azonban ez a helyzet a ,iövö évben nem fog megváltozni és a jövő évben erre a célra nem fognak a szükséges.összegek rendelkezésre állani, akkor el kell készülnünk arra, hogy egész úthálózatunk egy-két év alatt teljesen tönkre fog menni. Legyen szabad itt összehasonlításképp csak néhány adatot felsorolnom arra vonatkozóan, hogy útfenntartásra más államok milyen öszszegeket áldoznak és mi az a minimális összeg, amelyből egy normálisan vagy éppen fokozottabban igénybevett közút állaga rendes karban tartható. Nemetország egy kilométer közútjának karbantartásána évente több mint 4000 pengőt, Anglia 5530 pengőt költ. Még a nálunk semmivel jobb helyzetben nem levő szegény Ausztria is 2400 pengőt költ évente egy kilométer közútjának karbantartására. Ezzel szemben, ha a dotációt nézzük, alapúi véve 4370 kilóimét er t kitevő állami úthálózatunkat, amelyből levonásba hozom azt a 900 kilométert, amely úthoszszúság már állandó burkolattal van ellátva, amely tehát állandó karbantartást nem igényei, akkor nem egészen 520 pengő karbantartási költség jut egy kilométer útszakaszra- Ebből pedig, akármilyen takarékosság és akármilyen racionális kezelés mellett is, képtelenség ma az utakat karbantartani, annál kevésbé, mert köztudomásúlag nálunk még igen jelentékeny számú: a ló- és igásmar h afogatú szekér, amely tudvalevőleg sokkal jobban veszi igénybe és sokkal jolbban rongálja az utakat, mint az autó. Meg kell végül említenem azt is, hogy a tárca pénzügyi bizottsági tárgyalása során a pénzügyi bizottság egyhangúlag foglalt állást a mellett, hogy a népjóléti minisztérium megszüntetése következtében az Országos Társadalombiztosító Intézet, valamint a Mágiánál kalmazottak Biztosító (Intézete felügyelet szempontjából a kereskedelemügyi minisztérium alá osztassák be. Ezt az álláspontot én is minden tekintetben helyesnek és indokoltnak tartom, de logikusnak is, mert hiszen az összes ipari és kereskedelmi vonatkozású gazdasági ügyek a kereskedelemügyi miniszter alá tartoznak; ugyancsak idetartoznak a munkásügyek szociális és gazdasági vonatkozású ügyei is, logikus tehát az, hogy ezek az intézmények felügyelet szempontjából, — éppúgy, mint a háborít előtt — a kereskedelemügyi minisztérium ellenőrzése alá tartozzanak. (Magyar Pál: így lesz?. Mert azt mondják, nem így lesz, pedig nagyon logikus volna, ha a kereskedelmi minisztériumba tartoznának!) Ez a pénzügyi bizottságnak egyhangú határozata volt, amelyet ismertetni bátor voltam és amelyet a Háznak módjában van elfogadni vagy másképpen dönteni a határozat szempontjából. Ezek után legyen szabad még egészen röviden a kereskedelmi tárca alá tartozó három üzem költségvetését is ismertetnem. Az egyes üzemek költségvetéseinek összeállításánál ugyanaz a vezérszeinpont szerepelt, vagyis az egyik oldalon a legnagyobbmérvű takarékosság, kapcsolatosan a racionalizálás keresztülvitelével, a másik oldalon pedig a várható bevételeknek a leromlott gazdasági viszonyokhoz arányosan lecsökkentett előirányzata. Áttérve a posta költségvetésére, ha megnézzük a költségvetési adatokat, azt találjuk, hogy a posta költségvetése még az adott viszonyok között is igen kedvező, noha a postánál, mint említettem, a súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel úgy a kiadások, mint a bevételek igen jelentékeny részben csökkentek. A postánál a rendes kiadások 74.7 millió pengőben irányoztattak elő, vagyis a múlt évi 88.7 millió pengővel szemben közel 14 millióval kisebb összegben. A posta bevételei a várható kisebb forgalomra való tekintettel a múlt évi 118 millió pengővel szemben ugyancsak több mint 11 millió pengővel kisebb összegben, összesen 107 millió pengőben irányoztattak elő. Vagyis ha a posta rendes kiadásaihoz még hozzávesszük a nyugellátások terhét, amely 12.3 millió pengőt tesz ki, valamint azt a beruházási összeget, amely a már megindított beruházásoknak befejezéséhez szükséges és amely