Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96, figyelmét a kishaszonbérletek kérdésére. A kishaszonbérletek kérdését fontosnak és jelentősnek tartom. A földreform során nevezetesen gondoskodás történt — vagy nem történt — mindenesetre az eéloztatott, hogy a legalsóbb földmívesosztályon, a földmívesmunkások exisztenciáján valamiképpen segítsenek. Meggyőződésem szerint azonban a földreformnak nagy hiányossága volt, hogy éppen nem azt a kategóriát erősítette, amelyet erősítenie kellett volna, a kisbirtokososztályt, azt az 5—10—20 holdas birtokost, amelyik azután, ha nem gondoskodunk részére bérletről, ha nem tesszük lehetővé, hogy tovább gazdálkodhassak, a következő generációban, ha nem 5—6—8, de csak 3—4 gyermek is van, elproletarizálódik, visszaesik és növeli a nehezebb kategóriák számát. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Erődi-Harrach Tihamér: Két mondattal befejezem. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy mindazokon a helyeken, ahol erre lehetőség nyílik, ahol alkalom nyílik nagyobb bérletek létesítése alkalmával, hogy esetleg a 15%-on felül, vagy esetleg a 15% felemelésével mód és alkalom adassék ezeknek a kisbirtokos kategóriáknak, hogy földbérletekhez jussanak, megerősödhessenek és megakadályoztassák az, hogy ezek a'z emberek azután a gazdasági életben ne felemelkedjenek, hanem elpusztuljanak. Miután én bizalommal viseltetem a földmívelésügyi miniszter úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Büchler József! Büchler József: T. Ház! Amikor a belügyminiszter úr a belügyi költségvetés során felszólalt, majd pedig a miniszterelnök úr, amikor költségvetési expozéját mondotta, nagy politikai szenzációt csináltak itt a Házban, azt mondván, hogy a szociáldemokrata párt arra izgatja a földmunkásokat és a kubikosokat, hogy ne vállaljanak aratási szerződéseket és olyan napszámbéreket kérjenek, amelyeket úgy sem adnak meg a gazdák. A szociáldemokratapárt vezetősége — tehát a parlamenti csoportja is — izgatja a földmunkásokat, hogy aratási szerződéseket ne*vállaijon. A miniszterelnök úr mögött ülő egységespárt akkor nagy felháborodással fogadta egyrészt a belügyminiszter úrnak, másrészt pedig a miniszterelnök úrnak ezt a bejelentését és mi, a szociáldemokratapárt, a parlamenti csoport is, vizsgálatot indítottunk ebben az irányban, hogy mi ebből a dologból az igazság

1

? Minthogy mí magunk nem tudtunk erről a dologról, szükségesnek tartottuk, hogy megnézzük, mi van e mögött a dolog mögött. Rájöttünk arra, hogy Hódmezővásárhelyen valamiféle röpiratot adtak ki és a hódmezővásárhelyi pártszervezetünk felhívta volna jaz embereket arra, hogy más napszámbéreket kérjenek, mint amit ott általában fizetnek. Hogy erre komolyan okuk volt a hódmezővásárhelyieknek és általában komoly ok van arra, hogy megnézzük, milyen napszámbéreket fizetnek a földbirtokosok, nagybirtokosok, arra nézve már a múltkor mondtam itt egy példát, hogy a sövényházai nagy, 80.000 holdas birtokon 60 fillér napszámot fizetnek a földmunkásoknak. (Fáy István: Kié az a birtok

1

?) Pallaviciní Alfonz őrgróf birtoka. Meg kellett vizsgálnunk azt, hogy vájjon mi igaz általában ezekből a dolgokból, hogy mi izgatjuk az embereket, hogy ne vállaljanak aratási szerződéseket. Hódmezővásárhelyi szervezetünk vezető- ! ülése 1932 június 3-án, pénteken* 123 sége ebben az ügyben jegyzőkönyvet vett fel, amely eredetiben itt fekszik előttem. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a jegyzőkönyvet, amely egyébként rövid, felolvassam. (Olvassa): «Jegyzőkönyvi kivonat, amely felvétetett a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége hódmezővásárhelyi csoportja vezetőségi ülésén. 1932. év május hó 22. Posztós Sándor elnök az ülést megnyitja és bejelenti, hogy a csoport vezetőségének tudomására jutott, miszerint a «Magyarországi Földmunkások Országos Központi Bizottsága» aláírással különböző helyekre körlevelek mentek széjjel. A belügyminiszter eme körlevél egyes ténybeli állításai miatt nyomozást indított annak megállapítása végett, hogy a körlevél honnan származik. A nyomozás eredményeképpen állítólag az nyert megállapítást, hogy a kérdéses körlevél a helybeli földmunkáscsoporttól származik. Miután az állítólag lefolytatott nyomozás anélkül történt, hogy arról a helyi csoportnak vagy a vezetőségnek, vagy akár egyes tagoknak tudomásuk lett volna és hogy ez ügyben bárki is megkérdeztetett volna, az igazság és a helyes tényállás kedvéért, most már mint érdekelt felek is kénytelenek vagyunk az alábbiakat leszögezni: Sem a helybeli földmunkáscsoport, sem annak bármelyik tagja a kérdéses körlevelet nem készítette, nem látta, nem terjesztette, sőt arról semmiféle tudomása nem volt. Ennek következtében nem láthatták el ezt a körlevelet a «Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége Központi Bizottsága» névvel és aláírással. Ezek megállapítása után önként elesik az a feltevés, hogy a hódmezővásárhelyi csoport a központ nevében levelezett volna, vagy hogy olyan irányban lépések tétettek volna, hogy tási szerződéseket az illető szerződő felek a szociáldemokrata párt titkárságához küldjék fel.» Mert az is egyik alapja volt a panasznak, hogy mielőtt az aratási szerződéseket megkötnék, fejküldik azokat a szociáldemokrata párt titkárságához, hogy az azokat jóváhagyja. Ez nem igaz! (Tovább olvassa): «Fentiek után kétségtelenül nyilvánvaló, hogy a vásárhelyi csoport nevével visszaélés történt. A magunk részéről kérjük, sőt^ követeljük, a nyomozásnak újból való lefolytatását, annak megállapítása végett, hogy a visszaélés kinek, vagy kiknek a részéről történt. Az újabb felmerülő adatokból megállapítható lesz, hogy milyen kiderített tények alapján lett az első nyomozás eredménye az, hogy a kérdéses körlevél tőlünk származik. Kmf. Posztós Sándor s. k. elnök, Sik Pál s. k. jegyző.» T. Ház! Még egyszer kijelentik tehát, — egyébként a kísérőlevélben magában is benne van — hogy ők a világon semmit nem tudnak erről az egész dologról, vagyis tisztára politikai hangulatcsinálásból dohta bele a miniszterelnök úr ezt a témát a közvéleménybe, mintha mi szociáldemokrata párt az aratási szerződések aláírásának megtagadására hívtuk volna fel a földmunkásokat. Igen t. Képviselőház! Mondom, nem volna csodálatos, ha ezt tennők éppen az imént elmondottak és az imént érintett érvek alapján. Talán azonban egy másik röpiratról van szó, amelyet valóban a hódmezővásárhelyi földmunkások adtak ki és amelyet, úgy látszik, félreértettek a t. államférfiak, és a belügyminiszter úr, meg a miniszterelnök úr is. Azt mondják tudniillik ebben a röpiratban (olvassa): «A földmívelésügyi miniszter 1931 már-