Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. szomorú,^ hogy az 1928-ik évi törvény végrehajtása és végrehajtási utasítás kiadása azért késik annyira, mert ennek végrehajtásával 4—5, vagy nem tudom hány miniszter van megbízva. Ezt a törvényt ugyanis a földmívelésügyi miniszter, a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, a kereskedelemügyi miniszter, a népjóléti és munkaügyi miniszter és véfrül a pénzügyminiszter hajtja végre. Azt a választ kaptam, hogy azért késik ennek a rendeletnek, ,a végrehajtási utasításnak kiadása, mert amíg 4—5—6 minisztérium bürokratáin keresztülmegy, az évekig tart. En azonban azt látom, hogy midőn arról van szó, hogy az egyes miniszter urak az adót felemeljék, bármilyen adónem is az, 24 óra alatt megjelenik a rendelet, ott nem szükséges a különböző minisztériumok között az összhangot ^megteremteni. Még a 33-as bizottság ellenzése mellett is 24 óra alatt megjelennek az adóemelő rendeletek. Midőn arról van szó, hogy különösen a kisemberek adóterhen könynyítsünk, midőn a törvénybe iktatott rendelkezések előírják az ebadóra vonatkozólag a minimumot, akkor .azt látjuk hogy négy év is kevés a)hhoz

( hogy a miniszter urak kiadják ezt a rendelkezést. Hogy egyes vármegyékben ez az ebadóalap igen lényeges segítség a többi egyéb célokra, ezt akceptálom. Benne is van tulajdonképpen ebben a törvényben az engedély arra, hogy 1938 december 31-éig az ebadó jövedelme felerészben közegészségügyi célokra is felhasználható legyen. Ez meg is történik. Ugyancsak megvan a lehetőség arra, hogy ezeket a befolyó eb adóösszegeket a törvényhatóságban kölcsönveheti az egyik alap a másiktól. Nálunk ez az ebadóalap circa 500.000 pengőt,, tehát félmillió pengőt tesz ki. Természetesen nem az évente befolyó összeg, hanem az alap tesz ki most már ennyit. Az évi befolyó összeg — azt hiszem — 80.000—90.000 pengő körül van, az alap azonban már felszaporodott félmillió pengőre, amit a vármegyék természetesen különböző egyéb célokra mindig kölcsön vesznek ebből az .alapból, hogy ezt a kölcsönt azonban valalha is visszatudják fizetni, azt kétlem. Végeredményében itt csak arra akarok rátérni, hogy a legszegényebb réteg, a kisgazdaosztály "és a szegény zsellérek azok, akik ezt az adónemet igen súlyosan érzik és akiknek ezt he kell fizetniök, bár ez más 'célokra használtatik fel. (Fáy István: Vármegyei szabályrendeleten alapul!) De mi csináltuk, igen t. képviselő úr, a múlt parlamenti ülésszakban! Itt tetszett lenni! (Felkiáltások jobb felől: Volt a képviselő úr is főispán!) Voltam! Éppen ezért ismerem nagyon jól azt a helyzetet és tudom nagyon jól, hogy ezeket az ebadóalapokat milyen humánus célokra fordították rendszerint. (Fáy István: Módjában lett volna csökkenteni!) Abban az időben nem is volt 10 pengő, legyen megnyugodva igen t. képviselőtársam. Ez a 10 pengőre való felemelés azóta történt^ amióta én már nem vagyok ott főispán és .amióta mint képviselő résztvettem &

r minimum megállapításában, Bizonyára emlékszik az akkori miniszter úr nagyon jól rá, micsoda vita folvt benn a bizottságban erről az ebadóról. Akkor a minimumot megállapítottuk 2 pengőben. Ez a törvény 1928-ban kelt és még 1932-ben sincs végrehajtva. En csak azt kérem az igen t. miniszter úrtól, hogy ezt a mulasztást kegyeskedjék pótolni. Akceptálom és megengedem, hogy a törvényt ülése 1932 június 3-án, pénteken. 121 egyéb vonatkozásaiban talán pénzügyi szempontból nem lehet végrehajtani, ám méltóztassék azt elhagyni, de a törvény végrehajtható részében, a 37. §-ban, amely az ebadóról intézkedik, méltóztassék sürgősen kiadni a végrehajtási utasítást és utasítani az egyes törvényhatóságokat, hogy a törvény ezen szakaszait a minimumra és a maximumra vonatkozólag megtartsák és ilyen értelemben hozzák meg a szabályrendeleteket. Tekintettel arra, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ez végrehajtatik-e, és egyéb okoknál fogva is, a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Erődi-Harraoh Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel és figyelemmel különösen arra is, hogy a földmívelési problémák a vita eddigi során a tegnapi napon és ma már részletes tárgyalás anyagát képezték, igyekszem csak rövid pár lapidáris mondatban összefoglalni felszólalásomat és ebben a felszólalásomban is pár szóval főként csak két matériát vagyok bátor említeni. Az egyik probléma az, amelynek aktualitást különösen a múlt hónapok eseményei ^adtak, nevezetesen amikor aggodalommal és féltő gonddal kísérte az egész közvélemény, elsősorban .a földmívelésügyi kormányzat a Tisza rendkívül magas vízállását, amikor reszkető gonddal vártuk a híreket, akik a fővárosban tartózkodtunk, hogy a veszélyeztetett vidéken miképpen fogják a veszedelmet elhárítani fejünk felől és hogy vájjon nem pusztul-e megint el egy csomó értékes, magyar exisztencia e sorscsapás következtében. Istennek hála, ezt a nagyobb katasztrófát sikerült elhárítani és hogy ez sikerült, elsősorban az isteni gondviselés támogatásán felül annak köszönhetjük, hogy igenis, az elmúlt esztendők alatt azok a sokat szidott ármentesítŐ társulatok mindenütt feladatuk magaslatán állottak, a gátmagasításokat elvégezték és figyelemmel voltak az 1919. évi magas vízállásra, amely kötelességükké^ tette, hogy e magas vízállás figyelembevétele mellett ugyanannak a magas árnak, esetleg magasabb árnak is a színvonalára, illetve ezen felül emelhessék gátjaikat. Az elmúlt tíz esztendő alatt, lévén az egyik ár mentesítő társulatnak elnöke, a másiknak alelnöke, passzív részese voltam ezeknek a küzdelmeknek ; azért mondom, hogy f pasiszíy részese, mert küzdelemben vettünk részt, amíg keresztül tudtuk harcolni a pénzügyi kormányzatnál a szükséges anyagi eszközök renldlelkezésre bocsátását. Állandóan úgy kezeltek minket, mint akik felesleges munkát végzünk, akiknek működésére tulajdonképpen szükség nincsenSajnos, igen magas helyről hallottam azt a meg nem értő kijelentést, hogy az ármentesítő társulatokra jóformán; semmi szükség nincsen, azok semmi egyebet nem csinálnak, minthogy igazgató-főmérnökeik automobiloznak. Ügy látszik, ezt a magasállású urat egyszer egyik igazgatófőmérnök autója az országúton megelőzte és e-z nagyon rosszulesett neki, mert ettől kezdve állandóan bizonyos rosszindulattal kellett találkoznunk részéről, pedig ha eat a gátmaga«átást az ármentesítő társulatok vég're nem hajtották volna, akkor ma nemcsak a Sajó vidéke és a Tiszának egyes vidékei lettek volna víz alatt, hanem az egész Tiszamente elpusztult, gazdaságilag tönkrement volna. (Ügy van! Ügy van!) De amint mondottam, az ármentesítő társulatok vezetőségét és az oda kapcsolt érdekeltségeket