Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. szomorú,^ hogy az 1928-ik évi törvény végre­hajtása és végrehajtási utasítás kiadása azért késik annyira, mert ennek végrehajtásával 4—5, vagy nem tudom hány miniszter van megbízva. Ezt a törvényt ugyanis a földmí­velésügyi miniszter, a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, a kereskedelemügyi mi­niszter, a népjóléti és munkaügyi miniszter és véfrül a pénzügyminiszter hajtja végre. Azt a választ kaptam, hogy azért késik ennek a rendeletnek, ,a végrehajtási utasításnak ki­adása, mert amíg 4—5—6 minisztérium bürok­ratáin keresztülmegy, az évekig tart. En azonban azt látom, hogy midőn arról van szó, hogy az egyes miniszter urak az adót fel­emeljék, bármilyen adónem is az, 24 óra alatt megjelenik a rendelet, ott nem szükséges a különböző minisztériumok között az összhan­got ^megteremteni. Még a 33-as bizottság el­lenzése mellett is 24 óra alatt megjelennek az adóemelő rendeletek. Midőn arról van szó, hogy különösen a kisemberek adóterhen köny­nyítsünk, midőn a törvénybe iktatott rendel­kezések előírják az ebadóra vonatkozólag a minimumot, akkor .azt látjuk hogy négy év is kevés a)hhoz ( hogy a miniszter urak kiadják ezt a rendelkezést. Hogy egyes vármegyékben ez az ebadóalap igen lényeges segítség a többi egyéb célokra, ezt akceptálom. Benne is van tulajdonképpen ebben a törvényben az enge­dély arra, hogy 1938 december 31-éig az ebadó jövedelme felerészben közegészségügyi célokra is felhasználható legyen. Ez meg is történik. Ugyancsak megvan a lehetőség arra, hogy ezeket a befolyó eb adóösszegeket a törvény­hatóságban kölcsönveheti az egyik alap a másiktól. Nálunk ez az ebadóalap circa 500.000 pengőt,, tehát félmillió pengőt tesz ki. Termé­szetesen nem az évente befolyó összeg, hanem az alap tesz ki most már ennyit. Az évi be­folyó összeg — azt hiszem — 80.000—90.000 pengő körül van, az alap azonban már fel­szaporodott félmillió pengőre, amit a várme­gyék természetesen különböző egyéb célokra mindig kölcsön vesznek ebből az .alapból, hogy ezt a kölcsönt azonban valalha is visszatud­ják fizetni, azt kétlem. Végeredményében itt csak arra akarok rátérni, hogy a legszegé­nyebb réteg, a kisgazdaosztály "és a szegény zsellérek azok, akik ezt az adónemet igen súlyosan érzik és akiknek ezt he kell fizet­niök, bár ez más 'célokra használtatik fel. (Fáy István: Vármegyei szabályrendeleten alapul!) De mi csináltuk, igen t. képviselő úr, a múlt parlamenti ülésszakban! Itt tetszett lenni! (Felkiáltások jobb felől: Volt a képvi­selő úr is főispán!) Voltam! Éppen ezért is­merem nagyon jól azt a helyzetet és tudom nagyon jól, hogy ezeket az ebadóalapokat milyen humánus célokra fordították rendsze­rint. (Fáy István: Módjában lett volna csök­kenteni!) Abban az időben nem is volt 10 pengő, legyen megnyugodva igen t. képviselő­társam. Ez a 10 pengőre való felemelés azóta történt^ amióta én már nem vagyok ott fő­ispán és .amióta mint képviselő résztvettem & r minimum megállapításában, Bizonyára em­lékszik az akkori miniszter úr nagyon jól rá, micsoda vita folvt benn a bizottságban erről az ebadóról. Akkor a minimumot meg­állapítottuk 2 pengőben. Ez a törvény 1928-ban kelt és még 1932-ben sincs végrehajtva. En csak azt kérem az igen t. miniszter úr­tól, hogy ezt a mulasztást kegyeskedjék pótolni. Akceptálom és megengedem, hogy a törvényt ülése 1932 június 3-án, pénteken. 121 egyéb vonatkozásaiban talán pénzügyi szem­pontból nem lehet végrehajtani, ám méltóztas­sék azt elhagyni, de a törvény végrehajtható részében, a 37. §-ban, amely az ebadóról intéz­kedik, méltóztassék sürgősen kiadni a végrehaj­tási utasítást és utasítani az egyes törvényható­ságokat, hogy a törvény ezen szakaszait a mi­nimumra és a maximumra vonatkozólag meg­tartsák és ilyen értelemben hozzák meg a sza­bályrendeleteket. Tekintettel arra, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ez végrehajtatik-e, és egyéb okoknál fogva is, a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Erődi-Harraoh Ti­hamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel és figye­lemmel különösen arra is, hogy a földmívelési problémák a vita eddigi során a tegnapi napon és ma már részletes tárgyalás anyagát képez­ték, igyekszem csak rövid pár lapidáris mon­datban összefoglalni felszólalásomat és ebben a felszólalásomban is pár szóval főként csak két matériát vagyok bátor említeni. Az egyik probléma az, amelynek aktualitást különösen a múlt hónapok eseményei ^adtak, nevezetesen amikor aggodalommal és féltő gond­dal kísérte az egész közvélemény, elsősorban .a földmívelésügyi kormányzat a Tisza rendkívül magas vízállását, amikor reszkető gonddal vár­tuk a híreket, akik a fővárosban tartózkod­tunk, hogy a veszélyeztetett vidéken miképpen fogják a veszedelmet elhárítani fejünk felől és hogy vájjon nem pusztul-e megint el egy csomó értékes, magyar exisztencia e sorscsapás követ­keztében. Istennek hála, ezt a nagyobb kata­sztrófát sikerült elhárítani és hogy ez sikerült, elsősorban az isteni gondviselés támogatásán felül annak köszönhetjük, hogy igenis, az el­múlt esztendők alatt azok a sokat szidott ár­mentesítŐ társulatok mindenütt feladatuk ma­gaslatán állottak, a gátmagasításokat elvégez­ték és figyelemmel voltak az 1919. évi magas vízállásra, amely kötelességükké^ tette, hogy e magas vízállás figyelembevétele mellett ugyanannak a magas árnak, esetleg magasabb árnak is a színvonalára, illetve ezen felül emel­hessék gátjaikat. Az elmúlt tíz esztendő alatt, lévén az egyik ár mentesítő társulatnak elnöke, a másiknak alelnöke, passzív részese voltam ezeknek a küz­delmeknek ; azért mondom, hogy f pasiszíy ré­szese, mert küzdelemben vettünk részt, amíg ke­resztül tudtuk harcolni a pénzügyi kormányzat­nál a szükséges anyagi eszközök renldlelkezésre bocsátását. Állandóan úgy kezeltek minket, mint akik felesleges munkát végzünk, akiknek működésére tulajdonképpen szükség nincsen­Sajnos, igen magas helyről hallottam azt a meg nem értő kijelentést, hogy az ármentesítő társu­latokra jóformán; semmi szükség nincsen, azok semmi egyebet nem csinálnak, minthogy igaz­gató-főmérnökeik automobiloznak. Ügy látszik, ezt a magasállású urat egyszer egyik igazgató­főmérnök autója az országúton megelőzte és e-z nagyon rosszulesett neki, mert ettől kezdve ál­landóan bizonyos rosszindulattal kellett talál­koznunk részéről, pedig ha eat a gátmaga«átást az ármentesítő társulatok vég're nem hajtották volna, akkor ma nemcsak a Sajó vidéke és a Tiszának egyes vidékei lettek volna víz alatt, hanem az egész Tiszamente elpusztult, gazdasá­gilag tönkrement volna. (Ügy van! Ügy van!) De amint mondottam, az ármentesítő társulatok vezetőségét és az oda kapcsolt érdekeltségeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom