Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-96
122 Az országgyűlés képviselőházának magasabb szempontok vezették, a^ kötelességteljesítés és a kötele s segtudás érzése, aminek következtében az 1—1'5 méterig szükséges gátmagasításokat elvégezték. Éppen ennek az idei magas árnak a tanulságai teszik kötelességünkké, hogy ne álljunk meg ennél az útnál. Amint a földmíyelésügyi miniszter úr is mondotta; tegnapi beszédében, az ár pusztításait a gátaknál helyre kell hozni, mert hiszen az ár a gátakon nagyon nagy pusztítást végzett és ha a gátak meg is állottak a maguk helyén, ha ellenállottak is az árnak, — amely szerencsére akkor kulminált, amikor^ az időjárás éppen kedvező volt, nem volt tovább szélvihar, mert ha az időjárás kedvezőtlen, lett volna és szélvihar keletkezett volna, a gátak nem tudtak volna ellenállni —• igazán csak ilyen szerencsés körülményeken fordult meg* az, hogy az idén megszabadultunk a nagyobb károsodásoktól. Ezeket a viharvert és megrongálódott gátjainkat azonban meg kell erősítenünk, védenünk kell, meg kell támogatnunk s azokon a helyeken, ^ahol ezek a gátmagasítások nem kellően vitettek végbe, a magasításokat pótolnunk kell és úiabb erőket kell oda beállítanunk. T. Ház! Ezzel kapcsolatban 'bátor vagyok megemlékezni arról, hogy a Tisza-folyó hajózhatósága szempontjából is igen sürgős intézkedések szükségesek. Novemberiben kérdést intéztem az iránt, hogy az én vidékemen, ahol a legkitűnőbb tiszai búza terem, hogyan bonyolódik le a szállítás és akkor hallottam, hogy november végéig az egész vidéken talán másfél vágón búza ment vasúton, ellenben a búza legnagyobb része a Tiszán bajóztatott le. Sinajá.n keresztül ment legnagyobb részben — úgy tudom — Észak-Afrikába, francia vásárlások folytán. Tudom azt, mit jelent ennek a vidéknek a Tisza hajózhatóvá tétele és tudom azt, hogy ha a rossz idő beáll, a szállítás megakad. Sajnos, úgy vagyunk a Tiszával, hogy sem akkor nem hajózható, ha magas a vízállás, sem akkor nem hajózható, ha a vízállás alacsony, csak azokban az igen kivételes hetekben használható fel ^ez az óriási víizerő szállításra, amikor a vízállás azt éppen megengedi. Ezzel kapcsolatban sürgősen kiépítendőknek tartanám a Tiszához vezető utakat. Tudom, hogy az én egész környékemen, az én kerületemben és a szomszédos részek, de a Tiszavonalon végig az teszi lehetetlenné a hajón való szállítást, hogy ^ egy-két kilométeren az utak nincsenek a Tiszáig vezetve, illetőleg csak földutak, vicinális utak vannak, amelyeket ki kell kövezni, mert csak ebben az esetben tudjnk kihasználni a Tisza hajózhatósági lehetőségét, ha az utak is megfelelő rendben vannak. Ezzel kapcsolatban nem akarok a sok víziproblémáról, a tárházakról és egyebekről részletesen megemlékezni, azonban egy-két szóval itt is hangot kell adnom ezeknek. Hiába beszélünk mi mindaddig a búzakérdésről, amíg a kapcsolatos kérdéseket^ a tárházak kérdését és a hajózhatóság kérdését meg nem oldjuk. És még egyre vagyok bátor felhívni a földmívelésügyi ministzer úr figyelmét, nevezetesen a tiszai búzával kapcsolatban űzött visszaélésekre. Szóbeszéd tárgyát képezi ugyanis, — magam nem tudtam meggyőződni annak a valódiságáról, amit beszélnek — de olyan pletykák terjedtek el, mintha visszaélnének a tiszai búzával és olyan búzát is szállítanak tengelyen a távolabb eső vidékekről a tiszai búzaterületekre, amelyek ennek a minőségnek nem felelnek meg és így a tiszai búza renoméját és 96. ülése 1982 június 3-án, pénteken. becsületét veszélyeztetik. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, győződjék meg a szállongó pletykákról és ha igaz, méltóztassék e tekintetben szigorú rendelkezéseket és retorziókat alkalmazni. T. Ház! Sajnálattal látom, hogy éppen a vízügyi szolgálattal kapcsolatban nagy visszaesést mutat ez a költségvetés, amely más igazgatási ágak körében nem észlelhető. Sajnálattal látom azt, hogy itt lényeges redukció történt, pedig már a multévi költségvetésünkben felvett hitel sem volt elegendő.^ Oly nagy mértékben csökkentette ez a költségvetési cím hitele, hogy már veszélyeztetettnek látom az egész vízügyi igazgatás fenntartását. Ha megnézzük a külföldi költségvetéseket, akkor nemcsak a nyugati kultúrállamoknál, de a környező államoknál is alig-alig találunk százalék, szerint ilyen alacsony költségvetési té- ' télre, amilyet a mi magyar költségvetésünk tartalmaz. Nálunk nagyjában a vízügyi költségvetés az egész állami költségvetésnek mintegy félszázalékát képezi, míg ha nézzük például Ausztriát, ott — ha jól tudom — a vízügyi szolgálatra előirányzott összeg meghaladja a 4%-ot és másutt is mindenütt intenzívebben foglalkoztak az államok ezekkel a problémákkal. A magyar vízügyi szolgálat elsőrangú kezekben van, részletesebben nem akarok róla megemlékezni, bár azt teljes mértékben megérdemli. A vízügyi osztály mostani vezetője, Sajó Elemér olyan kiváló ember, hogy ilyet a külföldi kultúrállamok egyikében seni találhatunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Ö az őszes problémákat figyelemmel kíséri, feldolgozza és mellette áll egy igen kiváló vízimérnöki kar, amelynek segítségével mindezeket a problémákat nagyon könnyen meg lehet oldani, mert arra hivatott emberek. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, aki az összes agrárkérdésekkel intenzíven és szeretettel foglalkozik, hogy erre a kérdésre külön figyelmet fordítson, mert nemcsak azoknak az általános gazdasági feladatoknak tesz akkor a kormányzat eleget, hanem ezzel kapcsolatosan meg tudja oldani éppen az Alföldön azt a nagy problémát, amelyet a munkanélküliség jelent. Sajnálattal látom, hogy a társadalomnak egy igen nagy része, a kubikostársadalom, — hiszen ma már ezt jóformán társadalomnak lehet nevezni, olyan tekintélyes és jelentős számú csoportja a lakosságnak — ha munkát nem szolgáltatnak neki, az éhenhalásnak, az elpusztulásnak van kitéve. Örömmel látom azt, hogy a kormányzat útépítéssel és egyéb téren igyekszik segíteni ezeken az embereken. Hiszen ezek csak munkát kérnek és dolgozni akarnak, hogy az ő szegényes életüket biztosítsák.^ Éppen ennek a feladatkörnek teljesítése körében, a vízszolgálat körében lehetne őket foglalkoztatáshoz juttatni, és pedig olymódon, hogy az összes erre fordított kiadások mind munkabérekre mennek, ennek folytán ez az egész összeg ezeknek az embereknek fenntartására fordítódik. Figyelemmel kísértem ezeknek az embereknek igénytelenségét és adatokat szereztem, be. Megállapítottam, hogy az elmúlt évben egy-egy kubikosnak összes bevétele egy esztendőben 130— 140—150 pengő között mozgott. Igazán csodálatos, hogyan tudja magát egy kubikos fenntartani 5—6 gyermekével ilyen nyomorúságos jövedelem mellett. Más matériára térek át. Csak egynéhány percre veszem még igénybe a t. Ház figyelmét, nevezetesen bátor vagyok felhívni a kormány