Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-96
120 Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. tam bátor megjegyezni, a címet elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Káger József! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Ház! A legfontosabb tárca költségvetésének tárgyalása folyik és, sajnos, úgy látszik, úgy van, ahogy Eckhardt Tibort, képviselőtársam mondta, hogy hiába dominálják a gazdasági kérdések az életet, ennek a tárcának költségvetésénél teljes közömbösség uralkodik úgy a jobb-, mint a baloldalon. (Lukács Béla: Eőleg a baloldalon.) Azt hiszem, sokkal kisebb számban vagyunk képviselve, a parlamentben, mint a túloldal és ha összeszámlálom a képviselő urakat, most talán egyensúlyban vagyunk. (Lukács Béla: Többnyire csak jobboldali képviselők vannak itt!) Amikor ezt szomorúan konstatálom, tulajdonképpen egy másik kérdésről akarok beszélni. Meg akarom állapítani, hogy nemcsak a mi beszédünk hiábavaló, nemcsak a mi programmunkat, kívánságainkat terjesztjük hiába 'a 'kormány elé, és nemcsak ezekre nem találnunk orvoslást, biainem továbtbmenőleg meghozott törvényeket sem hajtanak végre, illetve a kormány, nem tudom, milyen okoknál fogva, késlekedik és ezeket a törvényeket nem hajtja végre. Még 1928-íban iktattatott a törvénykönyvbe az állategészségügyiről szóló törvény. Ennek a törvénynek végrehajtásáról vagyok bátor néhány szót szólni és kérni az igen t. miniszter urat, kegyeskedjék elődeinek mulasztását pótolni és a törvény végrehajtása tekintetében sürgősen intézkedni. Ennek az, állategészségügyről szóló törvénynek utolsóelőtti paragrafusa, a 123. § azt mondja, hogy ez a törvény a földmívelésügyi miniszter által rendelettel megállapított napon lép életbe. Több, mint négy éve már, hogy ezt a törvényt megszavaztuk és nem tudom miért, a földmívelésügyi miniszter úr elődje, Mayer volt földmívelésügyi miniszter úr, akit annakidején ebben a kérdésiben bátor voltam meginterpellálni, nem tudott kielégítő választ adni arravanatkozólag, hogy ezt a törvényt miért nem hajtják végre. Azt hiszem, azt válaszolta, hogy ennek pénzügyi akadályai vannak. Ha pénzügyi akadályai Vannak és voltak a múltban, akceptálom* hogy a jelen időben ugyanezek a pénzügyi akadályok százszorosan fennállanak. Van azonban ennék ia törvénynek egy szakasza, amelynek végrehajtásához nem kell pénz, sőt ellenkezőleg, a gazdatársadalom számára pénzt és könnyebbséget jelentene, ez pedig a törvény 37. ^ J a, 'amely az ebtartásról szól és amely megállapítja az ebek után fizetendő adót, megállapítja a minimumot és a maximumot az egyes ebek után. Még pedig az ebadó összegét a házőrző- és pásztorkutyáknál két pengőig maximálja, a luxuskutyáknál pedig öt pengőig minimálja. Ugyancsak megállapítja, hogy ezt szabályrendeletben kell az egyes törvényhatóságoknak szabályozniuk. Négy év múlott el és nem tudom, miért nem hajtották végre ezt a törvényt a mai napig sem, miért nem adta ki a földmívelésügyi minisztérium erre vonatkozólag a végrehajtási utasítást. Akceptálom, hogy az állategészségügyre vonatkozó egyéb intézkedéseket, amelyeket ez a törvény kíván, talán pénzügyi okoknál fogva nem lehet ^végrehajtani, de azt, hogy az ebadó leszállítását nem lehet végrehajtani, semmi körülményék között sem tudom akceptálni. Szerencsés viagyok Tolna vármegyének és törvényhatósági bizottságának tagja lenni, ímely megyének állattenyésztése egyike a legelsőknek Csonka-Magyarországon. Ügy a bonyhádvidéki szarvasmarha, mint pedig a tamási félvér tény észét egyike a legelsőknek éb'ben az országban. Akceptálom azt, hogy azoknak a vármegyéknek, amelyek az állategészségügy és az állattenyésztés céljaira az ebadó-alapból kaptak segítséget, erre szükségük van és az én vármegyém tényleg fejlesztette is állattenyésztését. Amidőn a legutóbbi vármegyei közgyűlésen az ebadó-alap elszámolásáról és a törvény 37. §-ának^ végrehajtásáról volt szó, amely pontnak végrehajtását a földmívelésügyi miniszter elrendelte és amely arról szól, hogy az évente befolyó ebadó összegéről, valamint annak felhasználásáról a törvényhatóságok a számadási évet követő év első felében a földmívelésügyi miniszterhez részletes jelentést tenni kötelesek, s a földmívelésügyi miniszter úr erre vonatkozólag felhívta a vármegyét és kérte a részletes r jelentést, akkor én ehhez hozzászóltam és kérdeztem vármegyém vezetőjét, alispánját, hogy tulajdonképpen minő módon intézték el szabályrendeletileg ezt a kérdést, és hogyan lehetséges az, hogy vármegyémben a házőrző- és pásztorkutyák után még ma is minimum 10 pengő van megállapítva mint ebadó és a luxuskutyák és vadászkutyák után is csak 10 pengő. (Zaj.) Ez így van, állítom t. képviselőtársaim, felelősségem teljes tudatában, hogy vármegyémben az ebadó a következő módon van megállapítva: vadászkutyák után 10 pengő, házőrző- és pásztorkutyák után azokban a községekben, amelyek lakosainak száma 6000-en felüli, szintén 10 pengő, azon alispáni indokolással, hogy a 6000-nél nagyobb lélekszámú községben megfelelő rendőrség és csendőrség van, ott tehát házőrzőkutya. tartása luxus. Azokban a községekben tehát, ahol rendőrség és csendőrség van, házőrző- vagy pásztorkutyákat tartani luxusszámba ^megy és ennélfogva azokra 10 pengő minimális adótétel van megállapítva. (Egy hang a jobboldalon: Helyes!) Nem tudom helyes-e vagy sem, én azonban kérem t. közbeszóló képviselőtársamat, hogy ha 6000-nél nagyobb r lélekszámú községben méltóztatik lakni, méltóztassék megnézni, hogy az ilyen községekben bizony a falu végén nagyon sok a szegény egyszerű polgár, akiknek a kutya tulajdonkeppen háza őrzését végzi, nem pedig rendőr és a csendőr. Sajnos, a vidéken nem tudunk rendőrséget olyan nagy létszámban alkalmazni, hogy az ilyen nagy területen a községeket közbiztonsági szempontból megfelelően elláthatnák, A szegény embereknél tehát a kutya igenis mint házőrző a rendőr szerepét teljesíti- De a kutya nemcsak ebből a szempontból fontos, hanem a patkányok és egyéb más férgek irtása szempontjából is, és éppen ezért lehetetlen, hogy ezt az adónemet felemeljék, különösen nem lehet pedig felemelni ezeknek a szegény embereknek az ebadóját. A vadászkutya igenis luxusszámba megy, mert aki vadászterületet bérel, aki vadászni megy és vadászkutyát visz, az fizethet. Ez tényleg luxus. De annak a szegény juhásznak, vagy szegény zsellérnek, aki elmegy reggel napszámba és csak későn este megy haza, fáradt, nem tud lepihenni vagy ha le is pihen, nem alszik, annak részére igenis a házőrzőkutya valóságos rendőrszolgálatot teljesít. Az a válasz, amelyet kaptam, végtelenül
