Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-96
Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 119 nyúljon bele ebbe a dzsungelbe és tegye lehetővé, hogy a magyar'gazda olcsó áron, jutányosán, a való, reális áraknak megfelelő áron juthasson az ő oltó szérumához, hogy a szükséges oltásokat elvégeztethesse. Tudjuk, hogy ez, nagyon veszélyes dolog, de meg vagyok győződve arról, hogy a Ház minden tagja, — talán kevés kivétellel — az igen t. Ház minden egyes agrárképviselője, minden egyes az agrárérdeket szívén hordozó képviselő száz százalékig az igen t. miniszter úr mellett fog állást foglalni és akkor könnyen le fogja tuidni törni a szérumtermelő intézeteknek ezt a kartellje! Mert igaz ugyam, hogy az utóbbi időkben bizonyos javulás miitatkozott ezen a téren, azonban _ nemcsak az. árak a fontosak, hanem lata ausztriai diszparitás is. Hisz a magyar gazda csak úgy tud termelni és tenyészteni, ha jobb vagy legalább is hasonló visizonyok közt tud termelni és tenyészteni, minit versenytársai. Sertéskivitelün'k csaknem egyharmadára való csökkentése félre nem érthető intelem, hogy mit kell tennünk gazdáink érdekében. És ezt meg kell tennünk, ha egy cseppet is gondolunk a magyar (mezőgazdaság versenyképességére, még pedig meg- kell tennünk gyorsam, radikálisan, mert ezeken a kérdéseken szerintem csak radikális eszközökkel lehet segíteni. Mély tisztelettel kérem az, igen t. miniszter urat még egyszer arra, hogy tegye eat a kérdést megfontolás tárgyává és tisztelettel kérem, hogy a szérumkérdést a legradikálisabban és a legsürgősebben a magyar gazdák javára rendezni szíveskedjék- A címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Mojzes János! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Szuhányi Ferenc! Szuhányi Ferenc: T. Képviseilőház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára bátor volnék (rátérni, legyen szabad az igen t. miniszter úr figyelmét egy körülményre felhívnom. Tudomásom szerint a köz szállításokra vonatkozó rendelkezések a vizitársulatokra nézve nem kötelezőek. Szerény véleményem szerint kívánatosnak tartanám, ha ezek a rendelkezések kötelezővé tétetnének a vizitársulatokra nézve is, ha nem is az egész vonalon, de legalább is a nagyobb beruházásoknál, a nagyobb befektetéseknél és a nagyobb építkezéseknél. Ezáltal elém ők azt a célt, hogy a társulatok valószínűleg olcsóbban tudnák ezeket a munkálatokat végrehajtani, mert hiszen megvaunak rá a tapasztalataink, hogy bizony a társulatok elég drágán építkeztek és hajtották végre egyéb munkálataikat, másrészt pedig, azt hiszem, mentesítenők a társulatok vezetőit mindenféle meggyanusítások alól, amelyek ma annyira divatba jöttek. Ezután a kis kitérés után méltóztassanak megengedni, hogy áttérhessek témámra, a vízügyi beruházásokra és vizimunkálatokra. (Haltjuk! Halljuk! jobbfelől.) Itt igazán nehéz helyzetbe, a felszólalóra nézve nem valami kellemes helyzetbe kerültem, mert előttem szólott igen t. képviselőtársaim, báró Vay Miklós, Lukács Béla, Tomcsányi Vilmos Pál képviselőtársaim mindannyian azzal a témával foglalkoztak, amelyről én óhajtottam beszélni, úgy, hogy most letarolt mezőn járok és rajtam is beteljesedett a közmondás: tarde venientibus ossa. Hogy mégis nem tartom egész feleslegesnek, hogy ehhez a témához hozzászóljak, ez azért van, mert azt hiszem, hogy minél többen hangoztatják és domborítják ki, hogy: az -ezekre a vízügyi munkálatokra a költségvetésben felvett összeg nemcsak csekély, de teljesen elégtelen is, annál jobban fogunk talán ennek az ügynek szolgálni. Teszem ezt másrészt azért is, mert báró Vay Miklós t- képviselőtársam főképpen a Tisza-folyóval foglakozott, éppúgy Tomcsányi Vilmos Pál képviselőtársam is, Lukács Béla t. képviselőtársam pedig a Sajó-munkálatokkal, úgy érzem tehát, hogy mint szatmármegyei képviselőnek, nekem kvázi kötelességem foglalkozni a Szamos-folyóval, — amely a trianoni határ következtében most csakis Szatmár megyén megy keresztül — nehogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha a Szamosnál minden rendben és semmi baj nem volna. A Szamos-folyó talán az egyedüli a hazai folyamok között, amely azzal a tulajdonsággal bír, hogy homokos partjait minden áradás nagymértékben szaggatja. A legutóbbi áradás már igen sok ponton olyan partszakadásokat idézett elő, amelyek a védőtöltésig értek el. Egy legközelebbi áradás tehát közvetlenül magát a védőtöltést fogja egyes helyeken alámosni, aminek következtében azután ezek a védőtöltések bele fognak zuhanni a folyóba és ki leszünk téve a n ! agy árvízveszedelemnek. Nem tudom, hogy előttem szólott t. képviselőtársaim felhoaták-e a költségvetési adatokat, azért vagyok bátor csak röviden említeni, hogy azokra a munkálatokra, amelyek, ha jól tudom, az 1929 :IIL te. alapján végrehaj tlandók, maga az idézett törvény minimálisan 3,800.000 pengőnek a felvételét rendeli el. Ezzel szemben azonban a mostani költségvetésben csalk 1,817.000 pengő van előirányozva; a részletezés szerint a Tisza és mellékfolyóinak munkállaitaira 643.000 pengő, a többi pedig a Dunára, a Sióra és a Balatonra esik. Ebből az összegből is 150.000 pengő trianoni segély címén és egyéb társulati segélyezéseikre van felvéve, tehát csak 493.000 pengő marad az említett célra, amelyből azután 50.000 pengő esik az engem legjobban érdeklő Szamos-folyó munkálataira. Ha mármost tekintetbe vesszük azt, amit Tomcsányi Vilmos t. képviselőtársam felhozott, hogy elhatároztatott a vásárosuaményi Tisza-híd kibővítése és az ezzel kapcsolatos szabályozási munkákra már az idén félmillió pengőt kell költeni s a következő két évben ugyanannyit, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a Tisza és mellékfolyói egyéb munkálataira már egy fillér sem jut. Kétségtelen tehát, hogy ez a felvett összeg teljesen elégtelen és itt a takarékosság elve olyan téren érvényesül, ahol nagyon megbosszulhatja magát, mert a takarékosság elvének érvényesítéséből több kár származnék, mint amibe kerül az, ha a költségvetésbe a megfelelő összeget felvesszük. Jól tudom azt, hogy igen bajos most a plénumban már a költségvetési tételeken változtatni, azért kérésem csak oda irányul, hogy amennyiben csakugyan nem lehetne most már a tételeken változtatást eszközölni, méltóztassék póthitel útján ezeket a munkálatokat lehetővé tenni, mert ezek olyan sürgős, szükséges munkálatok, amelyek nem várhatnak addig, amíg esetleg a jövő évi költségvetésben megfelelő összeg beállításáról gondoskodás történik. Mindenesetre arra kérném az igen t. miniszter urat, hogy a jövő költségvetési évben már az eredeti költségvetésben méltóztassék megfelelő összegről gondoskodni. Ezeket vol16*
