Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

118 Az országgyűlés képviselőházának szemben. Most sajnos, az Omtk. bizonyos mértékig szintén beállott, a kartelnek legalább is a közvetlen, mondjuk, érdekkörébe tartozó vállalatok közé, (Fábián Béla: Tejtestvérek!) mondjuk magyarán, tej testvére lett (Derültség.) és semmi körülmények között sem végzi azt a konkurrenciát, azt a, mondjuk, a tejkartellel szemben a gazdák és a nagyközönség felé való árszabályozó tevékenységet, amely célra valamikor kreáltatott. Tudok arról is, hogy például egy egész komoly gazdaérdekeltség, amely most szerveződött, iparkodott megszerezni ennek az Omtk.-nak a részvénytöbbségét és, hogy ebben a tekintetben rendkívül mostoha elbánásban részesültek, mert elvileg ugyan hajlandónak nyilatkozott a minisztérium átadni az Omtk.-t a gazdáknak, azonban csak a részvények 49%-át, vagyis egy veszteséges vállalatnál csupán részvénykisebbséget óhajtotta eredeti befektetési áron a miniszter úr az érdekelteknek, a gazdáknak rendelkezésére bocsátani, ami úgy tudom körülbelül 2 és félmillió pengőt tett volna ki, holott ma az egész vállalat nem ér többet 700.000 pengőnél, mert a tejkartel 1 liter tejvevőkört 10 pengőre értékel, tehát 70.000 liter tejvevőkör nem ér többet 700.000 pengőnél. Sajnos, lejárt a beszédidőm, pedig ez a kérdés elég érdekes, és általában a megvitatást is megérdemli. (Fábián Béla: Majd még beszélünk róla!) Csak arra a tényre akarok rámutatni, hogy egészen felesleges dolognak tartom azt, hogy ezek a különböző, a tejkartelhez tartozó vállalatok havi 4000 pengős igazgatói fizetése-, ket osztogassanak, hogy ebből az igazgatók autón járjanak, vagyonokat szerezzenek. Ez a nagy központi rezsi végeredményben, részben a gazdaközönség bevételeit, részben pedig a fogyasztóközönség fogyasztóképességét csökkenti. (Fábián Béla: Ez így van!) Azt a kérést intézem a miniszter úrhoz: méltóztassék sürgősen gondoskodni arról, hogy a kartelér dekek háttérbeszorításával az egyedül legális két érdek, a gazdaérdek és a fogyasztóérdek jusson kizárólagos érvényesüléshez. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kálmán István! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző : Téglássy Béla! Téglássy Béla: T. Képviselőház! Igen nagyon sajnálom, hogy a földmívelésügyi tárca általános vitájában nem vehettem részt, pedig van egy pár kérdés, amelyhez óhajtottam volna hozzászólni, mert érzem és tudom azt, hogy a földmívelés kérdése az egész ország, az egész népünk kérdése. Hogy mit jelent ma a termelőre a búza, mit a bor, arról azt hiszem felesei leges beszélni. (Fábián Béla: Tönkremennek rajta!) De sajnos, ma már az állattenyésztés körül is igen nagy bajok vannak, és az állattenyésztés is kezd végzetessé válni. A magyar gazda joggal tehetné fel a kérdést: vájjon érdemes-e tenyésztenem, nem jobban járok-e, ha csak annyit tenyésztek, amennyi a saját és a családom szükségletét fedezi? Igen ám, de akkor miből telik adóra? Sajnos, állatkivitelünk a legutolsó időben a lehető legkisebbre szorítkozik és megdöbbentő visszaesést mutat. Annál súlyosabban esik tehát a mérlegbe, ha mi magunk nehezítjük meg a magyar gazdák helyzetét és^ segítség helyett akadályozzuk, az eredményes és haszonnal járó tenyésztést. Igen Örülök annak, hogy Láng Lénárd kép9 6. ülése 1932 június 3-án, pénteken. viselőtársam szóvá tette tegnap a szérum kérdését. Szeretném t. Ház, ha etekintetben^ megtörténnék MZ, ti mit Eckhardt képviselőtársam egyik beszédében legutóbb felvetett,^hogy minden agrárkérdésben minden agrárérzésű képviselő egységes frontot alkosson. így teszi ezt a kartell, így teszi ezt a Tébe., így teszi a Gyosz. is. Ha ez lehetséges volna, akkor nem volna a szérum és a beoltás kérdése a gazda réme. Hogy milyen sérelmes ez a kérdés a gazdára, csak néhány adattal igazolom: évente átlag 30—40.000 sertés hull ,el pestisben, ami a legolcsóbb árat számítva is, három-négymillió pengő veszteséget jelent a magyar mezőgazdaságra. Kérdezhetnénk, hogy miért nem használják a gazdák az oltó szérumot? Egyszerűen csak azért nem, mert megfizethetetlenül drága. A négy-öt szérumtermelő intézet kartellje fojtogatja a magyar gazdákat. Az igaz, hogy az utóbbi időben az általános gazdasági helyzet itt is árleszállítást kényszerített ki, de még nem is olyan régen, 1930-ban és 1931-ben egy liter sertéspestis-szérum még 140 pengő volt. Ennyit számított a magyar királyi Oltóanyagtermelő Intézet forgalmi irodája is. A fájdalmasan érdekes adat azonban most következik: ugyanezt a szérummennyiséget az osztrák gazdák, tehát a magyar gazdák konkurrensei 104 schillingért, 83 pengőért kapták. Ez egymagában is 70%-os árkülönbséget jelent az osztrák gazda javáraDe a legérdekesebb fordulat mpst jön: Ausztriába egy magyar vállalat szállította és szállítja a szérumot a «Laboratórium» szérumtelep. Az a vállalat, amely a mi gazdáinkat 140 pengős árral boldogítja, a mi versenytársainknak csaknem felével olcsóbb szérummal állt rendelkezésére s ezzel szinte magyar pénzzel, magyar állami támogatással tette lehetővé Ausztriában a tenyésztést, kiszorítva onnan a mi sertéseinket. Nem hallatlanul fonák helyzet ez? Nem annyi ez, mintha mi magunk adnánk fegyvert az ellenség kezébe: nesze lőjjél belém. Ezek meg is tehetik, hiszen rövid idő alatt 57 millióról 19 millióra csökkent sertéskivitelünk értéke. T. Ház! Az említett két tételből feltárul az a mérhetetlen haszon is, amellyel ezek a szérumintézetek dolgoznak. Valósággal uzsora az, amit a szérumkartell művel. (Klein Antal: Ügy van, uzsora!) Méltóztassék

t csak elgondolni: az itthon 140 pengővel értékesített szérum Ausztriába megy s ott csak 83 pengő az ára. Csomagolás, vám* szállítási költség mellett is, ez az ár is biztosítja az üzleti hasznot. Szóval idebent még olcsóbb lehetne 83 pengőnél a szérum literje, hiszen minden költség, ami a külföldi szállításnál felmerül, elesik. Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy csak ennél az egyetlen szérumnál több, mint 60—70 pengő a tiszta haszon literenkint. Tisztelettel kérdem, szabad-e ezt tűrni t. Ház! Ilyen uzsora és kiszipolyozás mellett mondhatjuk-e magunkról mi, hogy agrárállam vagyunk és hogy komolyan akarunk a gazdákon segíteni? Ez az egy tétel is ránk pirít és vádol bennünket. Pedig a többi szérummal is így van, vagy talán még rosszabbul. A sertésorbánc-szérum itthon 85 pengő volt, ugyanakkor Ausztriában 25 schilling, azaz 20 pengő. A különbség 400%. A paratífusz-szérum itthon 90 pengő volt, Ausztriában 20 pengő, azaz 450%-os különbség. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat,