Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 9 sik oldalon a fogyasztók, egy ilyen .agrártermelésben döntő jelentőségű intézkedési jogkört a közvetítéssel foglalkozó kartellnek biztosítani és meghagyni nem lehet. (Fábián Béla: Nyakra-főre gyilkoják le a kistejeseket.) Minthogy nagyon rövid az idő, mely alatt erről beszélnetek, csak röviden, sürgöny stílusban fogom felhozni azokat a panaszkategóriákat, amelyek a mai helyzettel kapcsolatban fennállanak, valamint az orvosságokról is fogok beszélni, amelyek, sajnos, eddig nem elég eredményesen vétettek igénybe. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt nem lehetséges megengedni azt, hogy a tej kereskedelemben egy bizo^ nyos kötöttség jelentkezzék. Egy kötött tejkereskedelem van, — így lehetne tudományosan determinálni a burkolt kartellnek azt a formáját, amely tényleg létezik — van egy kötött kereskedelem, amely bizonyos megállapodásokkal szabályozza a piacot. Például új termelőktől tejet nem enged be a fővárosba, aminek van bizonyos jogosultsága, azután: egymásra nem licitál, viszont együttes erőfeszítéssel iparkodik a tejárakat a termelőknél leszorítani. Már magában véve ez a jelenség sem volna megengedhető, mert ha van bizonyos szabályozásra szükség, amint elismerem, hogy van szükség szabályozásra, azt nem az érdekelt közvetítő kereskedő vállalatok, hanem az érdekeltségek, tehát a gazdaközönség, a fogyasztói érdekeltségek ós a m. kir. kormány intézzék el, mert ez az a három tényező, amelyeknek közös erőfeszítéssel kell ebben a kérdésben az egyébként feltétlenül szükséges szabályozást létrehozniok és csak utolsó ponton kapcsolódhatik bele ebbe a_ közvetítő kereskedelem, amennyiben erre tényleg szükség van. Rámutatok még arra is, hogy a közvetítő kereskedelem ma igen sok esetben, főleg a közelmúltban előállott tej szűke idején, például ipari áron lekötött tejeket szállított fel a fővárosba, azokat fogyasztási áron értékesítette, a gazdák felé azonban már csak az ipari árakat számlázta, tehát egy illegális haszonhoz jutott hozzá. Rámutatok a tejegalizálás címén, vagy neve alatt űzött, azt kell már mondanom, viszszaélésre. Mert amikor a termelőkkel kötött szerződések túlnyomó részében 3'6—3'7%-os minimális zsírtartalmat kötnek ki a vállalatok, akkor szerintem visszaélés az egalizálásnak az a formája, amely szerint ezeket a tejeket^ nem egyszerűen összeöntik, hogy egyforma zsírtartalom adódj ék, ^ hanem egy 3"3%-os, vagyis a törvényben előírt minimális zsírtartalmú tejet hoznak ki a piacra és körülbelül 3—4%-os zsírtartalmat egyszerűen, illegálisan kivonnak abból a tejből. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez kis mennyiség, mert így naponként körülbelül 500—1000 kg vajeredményhez jutnak hozzá ingyen s azoknak a tejszíneknek és tejfölöknek túlnyomó része, amelyeket ezek a tejvállalatok forgalomba hoznak, ilyen a tejből illegálisan, egalizálás címén kivont zsírtartalomnak az eredményei, (Ügy van! balfelöl.) amelynek ellenértéke nem a vállalatokat, hanem a gazdákat illeti. (Úgy van! Ügy van! half elől. — Klein Antal: Illetné!) Rámutatok még a «tejút» címén ismeretes — mondjuk — anomáliára is, (Fábián Béla: Halljuk csak!) amely tejút nem a ragyogó mennybolton íródik le, hanem a főváros különböző útvesztőiben, ahol a különböző veyőszerző ügynökök, ágensek mindenféle százalékok és jutalékok mellett verbuválják a vevőket, ezzel természetesen drágítják a rezsit, ugyanakkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 117 pedig a gazdák felé, majdnem azt mondhatnám, a Fábián Béla t. barátom által itt ostorozott dugsegélyek rendszere kezd kialak/ulni, amennyiben az egymás között kikötött tejárak nem lévén megfelelőek a konkurrenciában, bizonyos burkolt előnyöket iparkodnak juttatni a legillojálisabb gazdáknak, azoknak a gazdáknak, akik a gazdaszolidarítással szemben bizonyos — mondjuk — szolgálattételre hajlandók a kartellvállalatok irányában. Ezt is kifogásolnom

1 kell, még akkor is, ha a gazdák javára látszik ez az intézmény szolgálni, mert végeredményben az összességnek kárára van és rontja azt a gazdaszolidaritást, amelynek minden kérdésben jelentkeznie kell és amivel szemben ilyen illojális eljárásokat helyeselni nem lehet. Orvosszereket alkalmaztak ezekkel a viszszás jelenségekkel szemben, az orvosszerekről azonban majdnem azt kell mondanom, hogy túlnyomó részben rosszabbak voltak magánál a betegségnél is, mert például bizonyos bizottságok kreáltattak, majdnem azt mondhatnám, véleményező bizottságok, amelyek a minisztériumnak rendelkezésére állottak a felmerült konkrét kérdések megbeszélésére. A bizottságokat túlnyomórészt azonban újból az egyoldalú kartelérdekeltség köréből válogatták ki, — legalább is túlnyomó többségükben — sőt éppen azt is kifogásolnom kell, hogy a legutóbbi válogatásnál is nem a gazdák szövetségére, nem a Budapestre tejet szállító gazdák szövetségére bízták rá, hogy ők mondják meg, kik képviseljék őket, hanem megint felülről nevezték ki a bizottsági tagokat, akik semmiesetre sem rendelkeznek azzal a kompetenciával, amivel rendelkeznének azok a gazdák, akiket maga a tejszállító gazdák szövetsége delegálna ebbe a bizottságba. (Fábián Béla: Remélhetőleg először megkérdezték a kartellt, hogy kit nevezzenek ki! Udvariasnak kell lenni!) Vannak itt meglehetős szép számmal rendeletek. Kénytelen vagyok itt is rámutatni a 2700/1932. számú rendelettel kapcsolatban arra, hogy annak első bekezdésében a minisztérium egy bizonyos változtatást eszközölt, még pedig csodálatos módon nem a gazdáknak, nem a fogyasztóknak, hanem újból a kartelnek javára, amelynek, ezt sajnálattal kell megállapítanom, az ezeket az ügyeket intéző miniszteriális osztállyal, legalább is a múltban túlságosan intenzív kapcsolatai voltak, amely kapcsolatok megszüntetése nélkül a minisztérium maga sem képes ezeket a kérdéseket úgy intézni, ahogyan azt a gazdaközönség és a fogyasztóközönség érdeke megkívánja, mert az Omtk.-n keresztül megvan a minisztériumnak magának is a kapcsolata azzal a kartellel, amely végeredményben úgy a fogyasztók, mint a gazdaközönséíí terhére iparkodik a maga jövedelmeit fokozni. (Fábián Béla: Együtt ültek az igazgatóságban! — Br. Inkey Pál: Együtt dolgoztak!) Az Omtk.-val kapcsolatban kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ez közönséges álszövetkezet- Az Omtk. célja az volt, hogy a gazdaérdekeket a kartellel szemben konkurrenciájával védelmezze és, hogy a gazdaközönségnek bizonyos mértékig tevékeny részvételt biztosítson az értékesítés munkájában egyrészt azért, hogy konkurrencia legyen a kartelnek, másrészt azért, hogy belelásson a kartel kártyáiba, belelásson az értékesítés konkrét alakulásába, megtanulja annak csinját-binját, és felvehesse a versenyt a jól megszervezett kartellel 16