Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

116 Az országgyűlés képviselőházának amelynek az a nagyjelentősége, hogy ez. &z egyetlen híd, amely Csonka-Bereg megyét az anyaországgal összekapcsolja. Ha ez a híd meg nem menthető és elpusztul, akkor egy országrész szakad el az anyaországtól. Ezt tehát semmiképpen sem lelhet megengedni és ezt minden áron meg kell akadályozni. Minthogy nem anyjiyira a kereskedelemügyi miniszter úrnak hatáskörébe tartozó munkálatok azok, amelyek ezt megakadályozhatják, hanem azok, amelyeket a földmívelesügyi miniszter úrnak kell az ő hatáskörében elvégeznie, — mert hiszen, ha ő a partokat meg nem tudja kötni a híd fölött, akkor hiába erősítik meg a hidat, hiába csinálnak ott akármit, amint nem én, hanem a legilletékesebb szakértők egyhangúlag megállapították, ha még egy ilyen árvíz jön, előfordulhat, hogy vagy az a híd megy teljesen tönkre, vagy a Tisza egészen megkerüli azt a hidat — itt mindenesetre naigyon kérném a földmívelesügyi miniszter urat, hogy ezt .méltóztassék nagyon komoly megfontolás tárgyává tenni, és minden intézkedést megtenni, hogy ez be ne következzék. Tudom, hogy olyan nagy összeget ő nem kaphat, amely elegendő lenne arra, hogy a Tisza egész vonalán mindenütt teljesen alapos segítséget nyújtson. Éppen ezért én csak arra kérem őt, hogy méltóztassék ezeknél a munkálatoknál a sorrendet szigorúan megállapítani és oda, ahol legégetőbb, ahol egészen katasztrofális a helyzet, méltóztassék annyi pénzt, annyi lehetőséget nyújtani, hogy ott ezt a karasztrófát elkerüljük. Ez a főszempont. Arra, hogy az a második szempont, ami ezzel jár: a munkanélküliek kenyérhezjuttatása — szintén jelentős, csak egy mondattal akarok kiterjeszkedni. Ezek a munkálatok olyanok, amelyeknél azt lehet mondani, hogy a ráfordított összegnek 95 százaléka mind a munkáskezekbe jut. És minthogy az a vidék, Északkelet-Magyarországnak ez a része, CsonkaBereg megye és Csonka Szatinár megye a sok évi szerencsétlen termés és nyomorúság következtében talán a legsúlyosabb gazdasági helyzetben van az egész országban, nagyon rá vannak szorulva arra, hogy némi munkához jussanak- Másodsorban tehát szintén igen jelentős momentum az, hogy ezekkel a munkálatokkal ezeket a szegény embereket kenyérhez lehessen juttatni. Hangsúlyozom, hogy ez csak másodsorban jön figyelembe, az első az: megmenteni ezt a vidéket, ezt hidat, mert ha ezt nem tesszük meg, olyan katasztrófa következik be, amelyért a felelősséget senki sem tudja vállalni. Ezeknél a munkálatoknál, különösen a Tiszánál, úgy vagyunk, hogy mentől előbb fogunk hozzá valamely munkához, annál kevesebb erővel és pénzzel tudjuk megcsinálni. Minden mulasztás sokszorosan fokozza azt a munkát, amivel később ilyen bajokon segíteni lehet. Csak ezt voltam bátor az igen t. miniszter úrnak figyelmébe és kegyes jóindulatába ajánlaniElnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: E/ckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! Az általános vitában a földmívelesügyi tárcánál nem vettem részt, mert hiszen egy év óta egyéb sem folyik, — legalább az én részemről — mint a földmívelesügyi tárca általános vitája, olyan eredménytelenül és annyira meddőn azonban, hogy ennek a fölösleges szélmalomharcnak folytatására nem vállalkozom. Látom egyébként is, hogy ezeket a nagy és azt mondhatnám, a 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. magyar életet alapjában érintő kérdéseket a mostani kormány már megoldani nem fogja. Ez a mai kormányt követő másik kormánynak vagy más kormányoknak lesz feladata. Éppen ezért csak a részletes vita során szólok hozzá a földmívelesügyi tárcához, hogy két, pillanatnyilag aktuális dolgot említsek itt fel, amelyeknek megoldása vagy legalább r is javítása bizonyos mértékig még a mai kormánynak élettartalma alatt talán elkezdhető, ha nem is fejezhető be. T. Ház! Mindenekelőtt azt a rendkívül szomorú tényt vagyok kénytelen itt szóvá tenni, hogy a Felső-Tiszától északra fekvő vármegyékben évek óta pusztít és most újból fellépett az a borzalmas csapás, a szerecsenpoloska, még pedig azt mondhatnám, hogy még fokozottabb mértékben, mint az elmúlt évben. Ne méltóztassék lekicsinyelni ennek a ténynek a jelentőségét, mert a szerecsenpoloska pusztítása a búzában legalább is olyan súlyos jelenség, mint volt a íiloxéra a szőlőben. Annak idején az elmúlt évben, amikor , láttam azokat a pusztításokat, amelyeket Bor sod, Abaúj és Zemplén vármegyékben a szerecsen-poloska végzett, már akkor utánanéztem bizonyos mértékig ennek a bajnak és például a lisztkísérleti állomáson Hankóczy professzor úrnál éppen találtam is nagyon fontos feljegyzéseket és adatokat ennek a búz ab etegs égnek, illetve ennek a rovarnak a terjedéséről. iSajnálattal kell megállapítanom, hogy már 4—5 évvel ezelőtt észlelték ennek a betegségnek a fellépését, évről-évre egyre nagyobb és nagyobb körben végzi pusztításait és egyre intenzívebben lép fel, vagyis konstatálni kell azt, hogy ennek a rovarnak terjedése nemcsak hogy nem akadályoztatott meg, hanem ez fokozottabb mértékben pusztít továbbra is. Ennek a pusztításnak megakasztására eddig semmiféle intézkedés nem történt azért, mert úgy látszik, hogy magának ennek a rovarnak élettana, terjedése, működése nincs még eléggé tisztázva. Én tehát arra kérem a földmívelesügyi miniszter urat, hogy mikor ez a betegség, ez a rovar most megfigyelhető, ne sajnáljon semmiféle költséget és fáradságot, hogy ennek a rovarnak pusztító működését minden tekintetben tudományosan kivizsgáltassa és iparkodjék azokat az ellenszereket megtalálni, amelyek ezt a betegséget meggátolják, mert ez a magyar lisztnek még a külföldi presztízsét és renoméját is fenyegeti. Ha például a szerecsen-poloska öt százalék szemet szúrt meg, ez a lisztben nem 5%-nyi romlást, hanem 50—60%-os romlást idéz elő, mert a szerecsenpoloska bizonyos vegyi anyagot fecskendez be a szembe, amelytől azután az egészséges szem lisztje is megromlik. Ez rendkívül veszedelmes és káros jelenség, amellyel szemben a legégetőbb és a legsürgősebb ellenintézkedéseket meg kell tenni. (Tomcsányi Vilmos Pál: Ez igaz!) A másik kérdés a tejkérdés. Ebben a tekintetben bizonyos ideiglenes rendezés létrejött, amellyel kapcsolatban azonban rá kell mutatnom arra, hogy ez a rendezés nem mindenben megfelelő, noha elismerem, hogy bizonyos javulás a helyzetben már beállott. Ez azonban^ csak ideiglenes, amely ideiglenesség előbb-utóbb megszűnik és végeredményben az a helyzet, amelyet kifogásoltunk és kifogásolni fogunk is a jövőben mindenkor, mely szerint egy olyan agrártermelésnél, ahol csak két érdekelt van, egyik oldalon a gazdák, má-