Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 115' ügyi miniszter: Ez különbség!) Igen, t. miniszter úr, ezzel kapcsolatban bátor vagyok szembeállítani ezzei az 50.000 katasztrális holddal 400 magyar holdat, amelyet egy agglegény úri gesztussal a földmívelésügyi minisztériumnak hagyományozott azzal a kikötéssel, hogy azon csikó-birtokot, csikónevelő-telepet létesítsenek. (Lukács Béla: Kis birtokocska! Csikóbirtokocska! Egy olyan kis birtok! — Derültség. — Egészen kis csikócska birtokocska! — Derültség. — Lukács Béla: Mert csikóbirtokról még nem hallottam!) Ez a 400 magyar holdacska összehasonlítva azzal az 50.000 katasztrális holddal, olyan kicsiny, hogy a közbeszólónak teljesen igaza van, tényleg csikóbirtok. (Lukács Béla: Csikócska!) Mégis mi történik? Az történik, hogy átveszi az állam és kifejleszt ott egy csikónevelő telepet. (Fábián Béla: Internátust! — Élénk derültség.) Csaknem internátusnak nevezhetném, sőt szanatóriumnak. (Derültség.) Méltóztassék csak idefigyelni. Ez valóban egészen viccesnek látszik, de hallatlanul szomorú, amikor azt látom, hogy 400 magyar hold berendezésére olyan horribilis összegeket áldoznak, mint amennyit áldoztak. Azt mondja a költeégvetés, hogy 180,000 pengőjébe kerül ez a földmívelésügyi kormányzatnak és ezt a kis birtokocskát a totalizatőralapból fejlesztik, ahol hatos- és négyes-fogatokat tanítanak be trappolni. Ennek az áporkai telepnek élén — azt hiszem, közismert — most lett őrnaggyá az a százados úr, aki odakerült és miután az ottani birtokos ősi kúriája nem volt megfelelő arra, hogy ott lakhasson, a szomszédos birtok kastélyát bérelték ki a százados úr lakása céljára, az ősi kúriát pedig berendezték a számvevő-őrmester részére, Az igaz, hogy embert nem lát azon a vidéken, csak csikókat, egyszer-egyszer lehet ott látni trappoló négyes- és hatosfogatokat. (Fáy István: A betegek szanatóriumban vannak! — JJerültség.) Valóban, olyan költséggel építették meg azt, hogy általánosan megbotránkoznak azok, akik ezt végignézik. Tessék elképzelni, hogy azok az építkezések és berendezések, amelyeket ezen a 400 magyar holdon eszközöltek, minimálisan 3—4 millióra tehetők. Ne tessék tehát nekem olyan elszámolást mutatni, amely 180.000 pengő kiadást, sőt haszonnal záródó üzletet jelent be a Képviselőháznak, amikor arról van szó, hogy mindent lát ott az ember, csak azt nem, ami hasznothajtó volna. Én felhívom erre az igen t. miniszter úr figyelmét anélkül, hogy ezt bővebben tárgyalni lehetséges volna, hiszen egyébként is lejárt a beszédidőm, azzal a hozzáadással, hogy ennek a kisbirtoknak ,a parancsnoka kezdettől fogva rendkívül hozzáértő ember, de mégis csak Pettko-Szandtner Károly államtitkár öccse. Ezt akartam megjegyezni. (Lukács Béla: Elismert príma ember!) Egy szóval sem mondtam az ellenkezőjét. (Lukács Béla: Tornatanárt nem lehet oda kinevezni!) De krakélert sem lehet. (Lukács Béla: Miért mondja ezt?) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Tomcsányi Vilmos Pál! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tomcsányi Vilmos Pál: T. Képviselőház! Méltóztassanak elnézni, ha néhányperces felszólalásomban esetleg olyan kérdést érintek, amelyet más képviselőtársaim talán már szintén érintettek. Bizottságban lévén elfoglalva, nem kísérhettem figyelemmel a tárgyalás menetét, azért méltóztassék velem szemben ezt az elnézést gyakorolni. Másfelől azonban olyan jelentősnek és fontosnak tartom ezt a kérdést, hogy ha még egyszer szól valaki erről, az nem hiábavaló, it^iti En a földmívelésügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása keretében a vizimunkálatokról akarok egészen röviden megemlékezni. Nagy sajnálattal kell megállapítanom, hogy az az összeg, amely a költségvetésben viziberuházásokra és vizimunkálatokra fel van véve, nagyon csekély. Ha figyelembevesszük az 1929. évi törvény rendelkezéseit, amely határozottan kimondja, hogy ezekre a [munkálatokra évente legalább is 3,800.000 pengőt kellene fordítani, akkor látjuk, hogy ebben a költségvetésben mennyivel kevesebb összeg szerepel. Tudom, hogy a takarékosság megkívánta, hogy minden oldalon leosökkentsük az igényeket és éppen azért volt talán könnyű ezt az összeget leszállítani, mert ez mint beruházásra szolgáló összeg szerepel. Rá akarom azonban a Képviselőház figyelmét irányítani arra, hogy ez a megállapítás téves, mert az az összeg, amely erre a célra a költségvetésben fel van véve és fel volt véve a múltban is, tulajdonképpen nem beruházásokra szolgál, hanem legfeljebb csak arra elegendő, még (

abban az esetben is, ha az egész 3,800.000 pengő a miniszter úr rendelkezésére állana, hogy a fennálló állapotot fenntartsa, vagyis hogy^ a folyók medrét rendben tartsa és megakadályozza, hogy nagyobb bajokkal járjon a vizek, a folyók kiöntése. Természetes, hogyha ezt tovább lecsökkentjük, a fenntartást megvalósítani lehetetlen. Éppen azért erre a szempontra nagyon rá kellene mutatni a költségvetés tárgyalásánál és olyan összegeket, amelyek tulajdonképpen a fenntartást szolgálják, nem volna szabad redukálni. Tudom, hogy a mostani nagy redukció mellett a miniszter úr mégsem térhetett ki ez elől, csak rámutatok arra, hogy amióta a költségvetést összeállították, azóta a helyzet nagyon megváltozott. Egészen más a helyzet a mostani tavaszi árvizek óta. Ha a múltban az árvizek előtt még elképzelhető volt az, hogy a költségvetésbe felvett jelentéktelen összeggel is lehessen valamit elérni, lehessen e folyók rakoncátlankodását megakadályozni, a mostani nagy tavaszi árvizek óta és a Tisza árvize óta úgy látom, hogy ezzel az összeggel eredményt elérni egyáltalában nem lesz lehetséges. Nekem módomban volt az utolsó hetekben személyesen bejárni ezt a vidéket, különösen a Felső-Tisza vidékét. Nem egyedül jártam ott, hanem hozzáértő szakemberek egész bizottságával és megdöbbenéssel láttuk azt, hogy^ a Tisza árvize milyen nagy rombolást vitt véghez, a meder milyen elfajulását idézte elő igen sok helyen. Most ezzel az új helyzettel állva szemben, elkerülhetetlennek tartom azt, hogy a miniszter úr újra elővegye ezt a kérdést és a kormánynál eszközölje ki, hogy hitelét ebben a tekintetben módosítsa és rendelkezésre bocsásson olyan anyagi eszközöket, hogy >ai most bekövetkezett árvíz következményeiből, a szerzett tapasztalatokból a tanulságot, a következtetést levonva, módjában legyen nagyobb munkálatokat teljesíteni a Tiszának ezzel a romboló munkájával szemben. Különösen bátor vagyok rámutatni arra, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr költségvetésébe felvett egy tételt, amely a vásárosnaményi híd megmentését célozná. Ez nemcsak az ő költségvetésében szerepel, hanem & földmívelésügyi miniszter úr költségvetésében is szerepel erre vonatkozólag egy összeg; ők közös erővel óhajtanák ezt a hidat megmenteni,