Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. olyan számhoz jutunk, amely húszéves átlag­ban körülbelül 300.000 pengős évi kártételnek felel meg. Ezzel szemben a Sajó kiöntése hasz­not nem csinál, mert szemben a Tisza áradásá­val, itt trágyaértékű iszap hordásáról szó sem lehet, mert nagyszemű, durva kavicsot helyez le mindenütt. Megemlítem azt a rendkívül figyelemreméltó körülményt, hogy az említett károkon kívül a Sajó folyó több község belte­rületét veszélyezteti, így Sajóvelezdet, Zsolcát, Sajóládot és Ónodot, ezeknek a községeknek belterületeit, ahol szegény emberek egyetlen vagyonát, kis falusi viskóit veszélyezteti össze­omlással. Mindezekből, amit itt felsorolni sze­rencsém volt, nyilvánvaló dolog, hogy a Sajó folyó kártételeinek rendezésével foglalkozni kell. Belátom, hogy miután ennek a kérdésnek végleges rendezéséhez, az egész Sajó folyó vég­leges szabályozásához, a szakértők kiszámítása szerint, 5 millió pengőnyi összeg szükséges, ezt nem lehet egy esztendőben keresztül vinni. Mi­dőn azonban a földmívelésügyi tárca költség vetésében azt látom, hogy az állami kezelés alatt nem álló folyók rendezésére összesen 180.000 pengő van felvéve, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezzel a rendelkezésére álló csekély összeggel a^ földmívelésügyi miniszter úr eredményeket elérni képtelen lesz. Itt tehát más eszközökhöz kell nyúlni. Tisz­telettel arra kérem a földmívelésügyi minisz­ter urat, aki tegnapi beszédében a Ház osztat­lan tetszése és helyeslése közben fejtette ki azt a tervét, hogy a jövőben az elmúlt télen köve­tett eljárással szemben olyan munkákat fog megindítani, amelyek úgy a magyar mezőgaz­daság szempontjából helyesek és szükségesek, mint pedig állampénzügyi szempontból is mél­tánylást érdemlőek, méltóztassék ezekbe a munkákba besorolni a Sajó folyó szabályozásá­nak legalább is megkezdését. Ezzel a munká­val nagyon közérdekű célt fog szolgálni a mi­niszter úr, s amellett Borsod vármegye Ínséges lakosságát is kenyérhez juttatja. Amint mél­tóztatnak tudni, Borsod vármegyének két nagy ipartelepe, az ózdi és a diósgyőri vasgyár csak nagyon redukált üzemmel dolgozik, aminek következtében ott jelentékeny munkanélküli­séggel kell számolnunk, azonkívül az évek óta sorozatosan visszatérő mezőgazdasági károk miatt az agrárlakosság is nagy részben kenyér és munkaalkalom nélkül áll. Ez a munka tehát nagyon helyesen volna beilleszthető a földmi­velésügyi miniszter úr programmjába. Tisztelettel kérem a. miniszter urat, méltóz­tassék ezzel a kérdéssel komolyan és behatóan foglalkozni, mert hiszen az említetteken kívül figyelembe veendő az is, hogy a Sajó folyó ár­területén levő földek ármentesítése következté­ben az új kataszteri újabb felértékelés folytán az államra mégis csak bizonyos előnyök fog­nak visszahárulni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugyanez van a Hernádnál! Szórói-szóra ugyan­ez!) A címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! A költség­vetés általános vitájában már volt szerencsém szólani az olasz-magyar kereskedelmi szerző­dés előkészítő tárgyalásairól, amelyek hónapok óta Rómában folytak. Természetesen akkor még csak igen kiábrándító hírek érkeztek ide Budapestre, a szerződés még akkor nem yolt parafálva, mint ahogy most már^ parafálva van és még nem ismertük olyan számszerűség­gel és olyan pregnánsan azokat az adatokat, ülése 1932 június 3-án, pénteken. 107 amelyeket Fábián Béla t. képviselőtársam itt az imént előadott. Hiszem és remélem, hogy ez a szerződés még a nyáriszünet előtt a Ház elé kerül, mert ha a nyári szünet után kerül a Ház elé, annyit ér, mint eső után köpönyeg. Legfeljebb jajveszékelhetünk itt a Házban, legfeljebb bizonyos hangulatbeli eltolódások lehetnek egyes meggyőződésekben GS £L pártok külpolitikai orientációját illetőleg, de magán ezen az igen baljóslatú kereskedelmi szerző­désen, amely tényleg egy újabb magyar tra­gédia árnyékát vetíti előre, akkor már segíteni nem fogunk tudni. Amikor felszólalásomban, amelyben főleg a ló vámjának 300 lírára való felemeléséről szólottam, — mert akkor csak ez az egy tétel volt véglegesen befejezve — at. túloldalról a Napló tanúsága szerint, a ikövet­keiző felkiáltásokkal kísérték felszólalásomat (olvassa): «Zaj jobbról. — Felkiáltások: Képte­lenség! — Lehetetlenség! Újra a fekete pápa­szem!» Fábián Béla t. képviselőtársam itt el­mondott adatai ezt az álláspontunkat, hogy a legnagyobb aggodalommal néztünk az olasz­magyar kereskedelmi tárgyalások elé, száz szá­zalékig megerősítették. Felszólalásomban bátor voltam elmondani, hogy bizonyos tételek után preferenciális ked­vezményekhez jutunk. Ez rózsaszínű angol­tapasz volt a mezőgazdaságnak azokra az üsz­kös sebeire, amelyeket ez a szerződés készült ütni és most már véglegesen ütött a magyar mezőgazdaságon. Azt hittük, hogy ezek a pre­ferenciális engedmények csak Magyarországra vonatkoznak, hogy ez az olasz barátságnak természetes bizonyítéka egy, a nyomorúság lejtőjén guruló testvér agrár or szaggal szem­ben; ellenben felhívom az igen t. Ház figyelmét, igen alaposan és kitűnően értesült személyi­ségek megerősítik azokat a napok óta Buda­pest agrárköreiben keringő újra igen baljós­latú hír ekei hogy ugyanezeket a preferenciális engedményeket megkapta Jugoszlávia is. Még­egyszer kérjük erről az oldalról a t. miniszter urat, hogy a magyar-olasz kereskedelmi szer­ződést, még mielőtt ez a Ház hosszú nyári va^ kációra szerteszéledne, méltóztassék a Ház elé hozni, hogy tisztán lássa az egész ország köz­véleménye, milyen feltételek mellett köttetett meg ez a szerződés. Én előre csupán annyit mondok, hogy ezeket' a feltételeket kiábrándí­tóknak, megalázóaknak és szégyenteljeseknek tartom. A t. kormány hónapokkal ezelőtt azt a ked­vezményt adta a magyar borgazdaságnak, hogy a Nemzeti Bankkal megállapodott abban, hogy bizonyos kvalitásos boroknak deviza­beszolgáltatási kényszer nélkül engedi meg az exportját. Erről a helyről, ellenzéki oldalról üdvözöltem akkor a kormányt eme nemes és bölcs elhatározása alkalmából, hálás köszönetet modottam az ország borvidékei, különösen Tokajhegyalja borvidéke nevében és megbízá­sából, hogy bár hónapok késedelmével, renge­teg alkalom elmulasztása után, de mégis sike­rült a földmívelésügyi kormánynak ezt a Nem­zeti Bankkal elintézni. Azóta azonban merőben megváltozott a helyzet. Csak néhány heti időt adtak arra, amely idő alatt még a külföldi szál­lításokat előkészíteni sem leheteti hogy deviza­beszolgáltatási kötelezettség nélkül tudjuk borainkat kiszállítani. Közben klíringmegálla­pítások köttettek és ma az a helyzet, hogy de­vizabeszolgáltatási kényszer nélkül.csak abba az országba tudunk szállítani, amellyel nincsen klíringegyezményünk. Fájdalom azonban min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom