Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

108 Az országgyűlés képviselőházának den olyan országgal, ahová bort szállíthatnánk, ahová a magyar bor gravitál, klíringmegálla­podásunk van, így tehát ez a nemes gesztus, amely mondhatom, még ezekben a szomorú időkben is reményteljes lelkesedéssel töltötte el borvidékeinket, teljesen meddő maradt, érde­mében, értékében és hatásában is teljesen illu­zórikus. Az utolsó hetekben ugyanis, amikor azt vártuk, hogy éppen a devizabeszolgáltatási kényszernek feloldása enyhítő hatással lesz, a borvidékeken az árakat meg fogja erősíteni, az exportot táplálni fogja, ehelyett az árak újból esnek, semmiféle bort eladni úgyszólván az ország egyetlen vidékén sem lehet. Ha nem is mondom, hogy vissza kell vonnom hálás köszö­netemet, amellyel a t. földmívelésügyi kor­mányt e nemes gesztusa alkalmából üdvözöl­tem, de tény az, hogy ennek a kedvezménynek semmi néven nevezendő hasznát nem vettük. Fel kell hívnom a t. földmívelésügyi kor­mány figyelmét még egy igen súlyos abuzusra, amely általában az egész országban a szőlős­gazdatársadalmat éri. A kataszteri tiszta jöve­delem az ország minden agrártermelési ága között a szőlőterületeken van a legmagasab­ban felvéve. Ez pedig történt a 70-es években, azóta újabb kataszteri megállapítás nem tör­tént. Sajnos, ma az a helyzet, hogy 30—40 pen­gős átlag kataszteri tiszta jövedelem van meg­állapítva minden hold szőlőbirtokra, főleg a mi vidékünkön, Tokajhegyalján. Nem csinálok belőle titkot, egészen bizonyos, hogy az állam­titkár úr ugyanolyan jól tudja mint én, hogy a mi vidékünkön évenként pontosan 100—180 pengő között van a szőlőbirtokos évi vesztesége holdanként, ezért fizet 30—40 pengő kataszteri tiszta jövedelmi adót, ennek alapján adóztat­ják meg a többi adónemekkel, és ehhez sora­koznak a többi pótlékolások is. Kérem az igen t. földmívelésügyi kormányt, miután ez emi­nens agrárérdek, hogy ennek a hallatlan abu­zusnak megszüntetésére méltóztassék a pénz­ügyi kormánnyal érintkezésbe lépni, s végül is erélyesen fellépni, hogy ezt az igazságtalan, brutális és a mai időknek meg nem felelő adózást enyhítsék, vagy megszüntessék. T. Képviselőház! Van itt még egy kérdés, amelyről csak egy mondatban engedtessék meg nekem, hogy szóljak. Itt van előttem a statisz­tika, amely szerint az ország 16 millió katasz­trális hold magtermelő területe 21 millió jöve­delmi adót fizet. Ezzel szemben hogyan viseli el a pénzügyminiszter úr lelkiismerete azt, hogy a kataszteri jövedelmi adó a legmagasab­ban van megállapítva, a 16 millióval szemben 380.000 hold szőlőterület 22 millió adót fizet a pénzügyminiszter úr hivatalos jelentése szerint egyedül borfogyasztási adóban. De vannak egyéb dolgok is, amelyek szinte tendenciát láttatnak, vagy sejttetnek a pénzügyminisz­térium részéről a borgadasággal szemben. Elviselhetetlen még az is, hogy akkor, ami­kor tokajhegyaljai bornak minden világjelen­ségen és minden belső gazdasági válságon túl legnagyobb ellensége az az epidémiaszerű bor­hamisítás, amely belföldön és külföldön tör­ténik, akkor a t. földmívelésügyi kormány Schulter an Schulter a pénzügyminisztérium­mal, magas díjakkal, egyenesen útjában áll annak, hogy a borhamisítás annak rendje és módja szerint kivizsgáltassék. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a meg­lepő kijelentésemet indokolni bátorkodjam. T. Ház! Megalakult a Tokaji Liga, ahová ezek a szegény termelők odaadták a filléreiket, 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. hogy legyen egy intézmény, amely külföldön és belföldön a borhamisításokat ellenőrzi. Mi történik akkor, ha drága pénzen veszünk itt Budapesten vagy az ország bármely részében egy palack tokaji bort, amelyről az a gyanú, hogy az a bor hamisítva van. Akkor ezzel el kell mennünk a földmívelésügyi minisztérium bölcs vezetése alatt álló vegykísérléti állomás­hoz, ahol egy közérdekben való vizsgálatért, amelyet egy közintézmény kér közérdekből, 20—24 pengő vizsgálati díjat kell fizetni. Ho­gyan lehet, kérdem a t. földmívelésügyi minisz­ter urat a mai viszonyok között ezt elbírni egy közintézménynek, amely fillérekből gyűjti össze azokat a költségeit, amelyekkel a hamis­nak vélt bort megvásárolja? Méltóztassék el­rendelni, miután általános közérdek és nemzeti érdek az, hogy a tokaji bor ne hamisíttassék s hogy fülön csípessenek azok, akik a bort hamisítják, hogy módunk és alkalmunk legyen azt ingyen kivizsgáltatni. Hiszen 22 millió bor­fogyasztási adót fizetünk, a legmagasabb ka­taszteri jövedelem alapján vagyunk megadóz­tatva, elvárhatjuk tehát, hogy a földmívelés­ügyi minisztérium nem számít 20--24 pengőt a vegykísérléti állomás útján azért, hogy meg­állapíthassuk, hamisak-e a borok. (Blojzes János: Jó kis cég az a vegykísérléti állomás!) Tudvalevő dolog, hogy mióta az utolsó évek­ben a tokaji bor újra kezdi visszanyerni hír­nevét és becsületét itt benn az országban és a külföldön, Triesztben és Németországban való­ságos borgyárak alakultak, amelyek különböző, sajtóhibával teli, szörnyű vinyettás palackok­ban valósággal moslékot hoznak forgalomba egész Németországban és Triesztből kiindulva Amerikában, Lengyelországban és feljebb az • északi államokban. Már most mi a helyzet? Ha mi kiküldünk egy embert külföldre, hogy a nemzeti becsüle­tünkre és a tokaji bor jóhírnevére mérgező hatású palackokat a mi pénzünkön összevásá­rolja, és azokat be akarják hozni az országba, akkor 6—7 pengő vámot szednek érte. Kérdem az igen t. államtitkár urat, ésszerű-e, okos-e ez, az államháztartást ez a 2—300 pengő rendbe fogja-e hozni, reálissá teszi-e ez a 250 pengő a költségvetést, amelyet Korányi igen t. pénz­ügyminiszter úr elénk terjesztett, helyreáll-e ezzel az egyensúly 1 ? Tisztelettel kérem, méltóztassék odahatni, hogy ez a vám eltöröltessék. Ezek a palackok amúgy is hivatalos helyre, a hegyaljai kor­mánybiztosság címére érkeznek. A hegyaljai kormánybiztos a' kormány egyik exponense, Zemplén megye főispánja, tehát annyi bizal­mat megérdemel a t. kormány részéről, hogy az ő címére külföldről borhamisítási minták­ként érkező palackokat méltóztassék a vám alól mentesíteni. (Mojzes János: A legjobb volna a külföldön összetörni!) A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Nagyon rövid ideig fogom igénybevenni a Ház türel­mét. Korlátozni kívánom felszólalásomat egy megjegyzésre, amely a pénzügyi bizottságban történt, amikor a prémiumrendszer kifejlesz­téséről volt szó. Aggodalmamnak adtam akkor kifejezést a mezőgazdaság mai állására vo­natkozólag. Ügy vidéken, mint itt a t. Házban ezt a felszólalásomat félremagyarázva olybá akarták feltüntetni, mintha köztem, a városi

Next

/
Oldalképek
Tartalom