Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

106 Az országgyűlés képviselőházának ha a nép ismét eljutna abba a régi átkozott világba, amelyet ebben a Képviselőházban annyit átkoztak, annyit szidtak, amikor azon­ban a magyar parasztnak nem kellett gondol­koznia >a felett, mi lesz a disznajával, mi lesz a búzájával, mert volt egy gazdasági terület, az Osztrák-Magyar Monarchia, ahol az ég­világon mindent el lehetett helyezni. Mit tett a magyar kormány? Elvégre ne töröljük' ki egymás szemét: semmiféle barátság, semmiféle szeretet és semmiféle ragaszkodás nem fog senkit sem rábírni arra, hogy tőlünk a magyar búzát, a magyar marhát, «a magyar disznót, a magyar lovat drágábban vegye meg, mint egy más államtól, mondjuk Jugoszláviától, amely­lyel pedig nincs baráti viszonyban. Legyen végre Magyarország nemzetközi helyzetében egy olyan változás, amely lehetővé teszi, hogy a magyar paraszt, a magyar gazda 1 a maga termeivényeit eladja. Ez, t. miniszter úr, nem­csak gazidakérdes azért, mert ebben az ország­ban a munkás, a kereskedő, az iparos fogyasz­tása, kereseti lehetősége attól függ, sikerülni fog-e Magyarország részére piacokat terem­teni. Nem látom, hogy mit csinál a kormány ebben az irányban, nem látom, hogy próbálna olyan tényleges nemzetközi összeköttetéseket szerezni, amilyenekre szükségünk van, hiszen az egész világgal, amely tőlünk vásárolni tudna, haircban és háborúban állunk, ha nem is tényleges és nyilvános vámhá'borúban, de például a Schulter am Sehnilter országnak, a derék Németországnak a vámhatárai el vannak előlünk zárva nemcsak kereskedelmi szerződé­sekkel, hanem állategészségügyi intézkedések­kel is. » En tehát azt mondom az igen t miniszter úrnak, hogy ennek a felnőtt országnak, amely már annyi bajon, katasztrófán, keserűségen ment keresztül, lehet iga*zat is mondani, meg lehet mondani, hogy Olaszországgal milyen szerződést kötöttünk, nem kell megvárni, amíg az a szerződés idekerül a Ház elé és addig nem kell az országnak olyan nyilatkozatokat tenni, hogy Olaszország felé új állatexport le­hetőségei nyílnak meg. A címet nem fogadom el, (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Lukács Béla! Lukács Béla: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam felszólalására csak annyiban kívánok reflektálni, hogy az olasz kereskedelmi szerződés egyelőre még nem ke­rült ide a Ház elé és remélem, hogy ez a ke­reskedelmi szerződés meg fogja majd győzni úgy az előttem szóló t képviselőtársamat, mint àz ország egész agrárközvéleményét arról, hogy igenis az olasz barátság nagy érték ré­szünkre, amelynek gyakorlati jelentősége is van, (Buchinger Manó: Vehetünk makarónit!) T. Ház! A földmívelésügyi tárca költség­vetésének tegnapi általános vitájában igen ér­tékes felszólalások hangzottak élés ezek a fel­vszólalások — elsősorban az előadó úr nagy­értékű előadása- — megjelölték azokat az oko­kat, amelyek miatt a magyar mezőgazdaság ma nem tud rentábilis lenni, sőt rámutattak azokra' a követelményekre és szükségességekre is, amelyek mellett ez a rentabilitás ismét visszaállítható. Ezek közül a felszólalások közül különösen megragadta a figyelmemet Kállay Miklós^ t. képviselő úr felszólalása, aki valóban pregnán­san mutatott rá azokra a szükségszerűségekre, amelyeket szem előtt kell tartani és amelyeket 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. teljesíteni kell, hogy a magyar mezőgazdaság rentabilitása ismét visszatérjen. Én ebből az alkalomból tisztán csak azt akarom leszögezni, hogy a magam részéről Kállay Miklós képvi­selőtársamnak ezt a beszédét elejétől végig magamévá teszem és szükségesnek tartom, hogy az ő általa felállított követelmények tény­leg teljesíttessenek. A magam részéről is kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy azokat a kéréseket és kívánságokat, amelyeket, mon­dom, «Kállay Miklós^ t. képviselőtársam itt teg­nap kifejezett, méltóztassék a maga hatásköré­ben is elősegíteni. Hiszen nyilvánvaló, hogy az adóssági kamatok erélyes csökkentése és a ma­gyar földre nehezedő súlyos teher méltányos rendezése nélkül nem lehet beszélni sem a ma­gyar mezőgazdaság prosperitásáról, sem pedig az állami költségvetés realitásáról. T. Ház! Miután már az általános költségve­tési vita alkalmával volt szerencsém a magam nézetét körvonalazni, most tisztán egy részlet­kérdéssel kívánok foglalkozni, még pedig a Sajó folyó rendezésének kérdésével. A Sajó 200 km-en felüli hosszban folyik, ebből a vízfo­lyásból a csonka országra 127 km esik. Ez a 127 km-nyi vízfolyás olyan völgyön folyik keresz­tül, amelynek az ár által veszélyeztetett terü­lete mindössze tízezer katasztrális hold. Ha ezt a két adatot szembeállítom, akkor nyilván­valóvá válik az, hogy a Sajó folyó szabályozása ármentesítő társulat alkotása révén el sem kép­zelhető, mert hiszen a mederrendezéshez, a folyórendezéshez szükséges nagy összeg igen kis területen oszlik szét. A Sajó folyónak zsolcai vízmércéjénél a vízhozam óriási válto­zásokon megy keresztül. A minimális vízhozam négy és fél köbméter, míg a maximális víz­hozam 360 köbméter árvíz idején. A víz szintjé­nek fluktuációja is óriási, mert + 90 cm magas­ságtól 452 cm magasságig variál, ami 3'60 mé­teres vízszintjátéknak felel meg. A kiöntések az alsó szakaszon 320 cm-es magasságnál kez­dődnek és ennek következményeképpen 60—80— 120 cm-es árvízzel borítják el a környező terü­leteket. A Sajó völgye rendkívül termékeny és értékes talaj, amelynek termését azonban húsz esztendőn keresztül negyvennégyszer rombolta árvíz. E közül a 44 árvíz közül öt árvíz éppen az aratási időre esett, midőn horribilis károkat okozott. A meder maga erősen kanyargós, ál­landóan változtatja helyét és szaggatja az ér­tékes partot, útközben pedig mezőgazdasági művelés alatt álló értékes területeket semmisít meg, maga az elfajult folyómeder pedig nem képes levezetni a rohanó áradatot és így már aránylag csekély hullámok is kilépnek a folyó medréből. Ez a körülmény késztette arra xígy a magánosokat, a parti birtokosokat, mind pe­dig a hatóságot, hogy a Sajó folyó szabályozá­sának kérdésével behatóan foglalkozzék. A volt földmívelésügyi miniszter úr, Mayer Já­nos el is rendelte a Sajó folyó szabályozásához a felvételeket, ezek a felvételek az 1929—31. években megtörténtek és ma ezeknek a kész felvételeknek alapján a részletes tervek kidol­gozás alatt állanak. T. Ház! Ha összeadjuk azokat a károkat, amelyeket a Sajó részint a mezőgazdasági ter­mények elpusztítása, részint pedig értékes föld­területek elszakítása által okozott, — itt közbe­vetőleg megjegyzem, hogy húsz esztendő alatt ötszáz katasztrális hold földet szakított el a Sajó, mert a homorú oldalon értékes földterü­leteket szakított le, a másik oldalon pedig ér­téktelen, sivár zátonyt helyezett le — mondom, ha ezeket a károkat mind összeadjuk, akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom