Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-95
4 Az országgyűlés képviselőházának 95. hogy nagy nemzetgazdasági értékeket is megsemmisítettek. T. Ház! A magyar földhirtokpolitikának Darányi Ignác óta legjelentősebb törekvésére és eredményekben leggazdagabb fejezetére térek most át- Ezek a törekvések a magyar állattenyésztés nagyszerű fejlődését szolgálták és az elmúlt egy negyedszázad alatt a nemzeti vagyonnak olyan értékszaporulatára vezettek, amely megbecsülést és tiszteletet érdemel. r Állattenyésztésünk minőségi fejlődésének ezt a folyton felfelé törekvő vonalát még a reánk szakadt szörnyűséges krízis sem tudta megtörni. S itt különösen kisgazdáinknak a minőségi állattenyésztés terén elért hatalmas előretöréséről kell megemlékeznem, aminek be- szédes és fényes igazolását láttuk az idei tenyészállatvásáron is. Néhány évvel ezelőtt még igen sűrűn találkoztunk olyan megállapítással, hogy például a bikanevelés nem való a kisgazdának. Az utóbbi esztendők céltudatos munkája ezen a téren olyan eredményt hozott és kisgazdáinknak olyan előretöréséről ad számot, amely még a fokozatos fejlődést figyelemmel kísérő és azt előmozdító szakköröket is kellemesen lepte meg ; A magyar állattenyésztés ezen imponáló belső fejlődésével szemben annál elszomorítóbb az a katasztrofális visszaesés, amelyet az ^ állatértékesítés terén tapasztalunk. Csizmára, ruhára és minden másra a legtöbb esetben, amint bölcsen méltóztatnak tudni, nem a búza, hanem az állat adta a pénzt. De a vásáron síró kisgazda, aki tinójáért ma* kevesebbet kap, mint amennyit érte borjú korában fizetett, a legfájdalmasabb helyzetkép, ami mindennél jobban sürgeti a mai helyzet megváltoztatását. Állatkivitelünk mennyiségi és értékbeli visszaesésében különösen nagy része van állatértékesítésünk kedvezőtlen alakulásának. Kegyetlen irónia,, hogy amikor egész Európa tele van a vámpolitikai közeledés jelszavával, akkor a magyar állatkivitel olyanfokú visszaesést mutat, amilyent azelőtt sohasem mutatott. Ha nézem az előttem fekvő statisztikai kimutatásokat és megállapítom ezekből, hogy vágó- és igásállat kivitelünk 1930-ban 525.000 métermázsa volt és ez lecsökkent 1931-ben 287.000 métermázsára, (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan!) értékben pedig 187 millió pengőről 89 millió pengőre, (Zaj a jobboldalon.) a sertéseknél 248.000 métermázsáról 105.000 métermázsára, az érték pedig 57 millió pengőről — kerek számokban beszélek — 19 millió pengőre, akkor azt hiszem, rámutattam arra a szörnyűséges tragédiára, amely ma az állatértékesítés terén előttünk áll. (vitéz Kenyeres János: Mi lesz 1932-ben?) Állattenyésztésünk rentabilitását mindenesetre nagymértékben befolyásolta a múlt esztendei rossz takarmánytermés és az ennek következtében jelentkezett nagy takarmányinség is. Ennek következtében olyan takarmányárak jutottak érvényre, amelyek versenyképességünket a legnagyobb mértékben befolyásoltákAz olcsóbban, sokszor 50%-kai olcsóbban produkáló jugoszláv és román állattenyésztés ezalatt az idő alatt egyik legveszedelmesebb konkurrensünkké vált. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Földmívelésügyi kormányzatunk a legutóbbi időben mindent elkövetett a takarmányinség enyhítésére és arra törekedett, hogy a takarmánycikkek behozatalának lehetővé tételére a devizakérdésben a Nemzeti Banknál ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. könnyítéseket érjen el. Meg kell azonban állapítanom, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak minden jóindulata ellenére ez a devizakérdés még ma is egyik legfájdalmasabb problémája mezőgazdaságunknak (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és állatexportunknak. ' A baromfitenyésztés emelése az utóbbi években egyik legfőbb gondja volt a földmívelésügyi miniszter úrnak. (Esztergályos János: Nagy gond! Erplékszünk a tyúkkölesönre! Emlékszünk! — Derültség. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Határozottan nagy eredményeket lehet itt tapasztalni. (Herczegh Béla: Ha csak az volna a mezőgazdaság problémáj tyúkkölcsön, da jó volna! — Esztergályos János: Igaza van a képviselő úrnak! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Amikor én azt látom, hogy aibaromfi kivitelünk az 1929. évi 147.000 métermázsáról 237.000 métermázsára emelkedett 44 millió pengő értékben, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) tehát többet tett ki értékben, mint amennyi egész búzakivitelünk értéke, akkor azt hiszem, ezeket az eredményeket lebecsülni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Es itt örömmel kell arról is számot adnom, hogy az a nagy elvi harc, amely itt éveken keresztül folyt a nyugati fajtáknak egyoldalú favorizálása és a magyar parlagi fajtának értékelismerése tekintetében, úgy látszik, nyugvópontra jutott. A nyugati fajták mellett, most már a magyar parlagi fajta is elfoglalja majd a baromfitenyésztésben az őt méltán megillető helyet, (Helyeslés jobbfelől.) aminek beszédes bizonyítékát látom ennek a költségvetésnek indokolásában is, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ahol is a földmívelésügyi (miniszter úr rámutat arra, ftrogy^ az új költségvetési évben fokozottaibb mértékben fog törődni a magyar parlagi fajta gondozásával. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni, — aki külföldön jár, ebben nekem biztosan igazat ad — hogy a magyar parlagi csirke, mondjuk így, olyan csemege, olyan keresett cikk a külföldön, hogy a nyugati fajtáknak minden jelentősége mellett is a magyar parlagi olyan értéket képvisel, amelylyel igenis törődnünk kell. Ha a magyar parlaginak is meg fogjuk adni azt a gondozást, amelyet megadunk a nyugati fajtáknak, akkor meggyőződésem szerint itt is egy igen számottevő haladás fog beállni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak megbocsátani; a sok keserűség között kötelességemnek tartom, hogy az előadói székből bizonyos fejlődésre is rámutassak. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen téves kritika az, amely a mezőgazdaság jövedelmezőségi oldalán beállott nagy visszaesés mellett megfeledkezik a mezőgazdaság belső fejlődéséről, megfeledkezik arról a hatalmas munkáról, melyet a kisgazdáink, közép- és nagygazdáink ilyen rettenetes viszonyok mellett is kifejtenek. Tojáskivitelünk örvendetesen fejlődik. 1929ben még csak 72.000 mázsa tojást vittünk ki, a múlt esztendőben ez a szám felemelkedett 119.000 mázsára. Egyáltalában baromfi- és tojáskivitelünket^ olyan kérdésnek tekintem, amelyben fantáziát látok, mert ezeknél a cikkeknél találkozunk legkevésbbé azzal a vámpolitikai ellenállással, amellyel, sajnos, többi cikkeinknél találkoznunk kell. Ha csak arra mutatok rá, hogy Németország egy esztendőben 250 millió márka értékű tojást importál, amiből Magyarország csak 9 millió márkával, Jugoszlávia 13 és Románia 22 millió márkával részesedik, akkor azt hiszem, rámutattam arra
