Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-91
Az országgyűlés képviselőházának 91 Egy fájó kérdése a honvédelmi tárcának a nyugdíj problémája, (Halljuk! Halljuk!) Amely rendkívüli súllyal nehezedik a honvédelmi tárca költségvetésére. 36—40 millió T^engőnyi ß nyugdíj teher -egy 136 milliós költségvetésnél azt lehet mondani, úgyszólván elviselhetetlen. (Ügy van! Ügy van! balfelol.) Sajnos azonban a múltban — itt nem a közeli múltra, hanem a távoli múltra gondolok, nehogy politikai félreértések legyenek — akkor, amikor, hogy úgy fejezzem ki magam, megalakult az ellenforradalom utáni Magyarország, hibák történtek először a szolgálati időt illetőleg, (Szilágyi Lajos: Huszonötéves szolgálat!) másodszor az előléptetési rendszert illetőleg, (Peyer Károly: A visszahonosítást illetőleg!) harmadszor pedig , a reaktiválást és honosítást illetőleg- A ma- j gyár ember és így a magyar honvédigazga- j tás is abba a hibába esett, hogy gavallér | akart lenni és bajtársiassági szempontokat j hangoztatott. Bármennyire megvan ennek az etikai vonatkozása és bármennyire elismerésre méltó, államháztartási szempontból katasztrofális. (Úgy van! Ügy van!) a bál- és szélsőbaloldalon,) A béke honvédségének nyugdíjterhe 3'5 millió volt, ezzel szemben a mai honvédség nyugdíjterhe 36 millió pengő. Ezen hogvan lehet segíteni? (Peyer Károly: Válogattak a hazában, melyik jobb! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Melyik ad többet!) Ezen hogyan lehet segíteni? Csak úgy lehet segíteni, hogy egyrészt a miniszterelnök úr által is és a kormány által is helyeselt új nyugdíjtörvénnyel jövünk, másrészt a szolgálati időt abszolúte meghosszabbítjuk, az előléptetést pedig a 40 éves szolgálati időn belül tempirózzuk. Azt a hibát követték el az infláció idején, hogy miután rossz volt a fizetés, soronkívüli előléptetésekkel igyekeztek a helyzetben előálló hátrányokat parírozni, tehát teremtettek tábornokokat olyanokból akiknek alezredesi rangban kellett volna nyugdíjba menniök. (Ügy van! Ügy van!) Ami pedig a csendőrség kérdését illeti, (Halljuk! Halljuk!) — Bajcsi-Zsilinszky t. képviselőtársam • felszólalására kívánok reflektálni — a képviselő úr megjegyzéseinek politikai vonatkozású részét a belügyminiszter úrra hárítom át, mert a csendőrség tárcám hatáskörébe nem tartozik, helyeslem azonban azt az elvet, amelyet hangoztatott t. képviselőtársunk, hogy még a csendőrség se vegyen részt politikai harcokban. (Helyeslés a bal- és jobboldalon. — Peyer Károly: A rendőrség se politizáljon! — Turchányi Egon: Nagyon kellett ez a nyilatkozat!) Ez azonban nemcsak az én álláspontom, ez a kormány hivatalos álláspontja is. (Ulain Ferenc: Csak nem tartják be. A belügyminiszter úr nem tartja be! — Kassay Károly: A jelenben, vagy a múltban?) En nem vagyok történetíró, én a jelenlegi kormánynak vagyok jelenlegi honvédelmi minisztere és ennek elnöke Be... (Elénk derültség.) . . . Károlyi Gyula gróf igen t. barátom. (Friedrich István: Ez egy elszólás volt! — Derültség. — Friedrich István: Ezt már nem mossa le róla senki! — Fráter Jenő: Na és ez fáj? — Halljuk! Halljuk! — Pe^er Károly: A régi gyakorlat!) Képviselőtársam meg fogja bocsátani, hogy a pártvezért összetévesztettem a miniszterelnök úrral, de csak az első szótagot mondtam ki. (Bródy Ernő: En azt sem bocsátom meg! — Derültség és zaj balfelöl. — Elnök csenget.) Ez az országra tartozik, képviselőtársam. ülésé 1932 május 27-én, pénteken. 285 (Bródy Ernő: Kérdezzük meg!) Eljön az ideje annak is, azt hiszem. (Friedrich István: Ne hagyja magát átcsábítani a politikai mezőre! Tessék csak a honvédelemnél maradni, mert baj lesz! — Derültség. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Ezen általános jellegű megjegyzésem után méltóztassék megengedni, hogy az egyes részletekre térjek ki. Talán általánosnak mondhatnám azt a megjegyzést, hogy a hadisereg improduktív befektetés. Erről nagy irodalom van. En a hadsereget a legpiroduktívabb befektetésnek tartom, még pedig azért, mert mikor a hadseregtől meg akart szabadulni Magyarország, akkor pusztult el az ország (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és ha. akkor lettek volna vezetői közt olyanok, akik felismerik a hadsereg történelmi jelentőségét, nem volnánk ott, ahol ma vagvunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Egyébként is a hadsereget népnevelési faktornak tekintem (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és elmondhatjuk, hogy ma mindenki nélkülözi az általános védkötelezettség áldásos hatását és visszasírja azt az időt, mikor a rakoncátlan parasztgyerékből rendes, munkás paraszt lett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Fráter Jenő: A falun az öregbíró is katona volt! — Friedrich István: A huszárokat is visszasírják!) Farkas István t. képviselőtársam kifogásolta beruházásaimat. Azt mondotta, hogy kétmillió, nem tudom, hány százezer pengőt valószínűleg lósportra fordítok. Nem szoktam kertelni Abszolút sportbarát vágyóik. (Helyeslés. — Rassay Károly: Benne is van a zárszámadásban!) Ahszolút sportbarát vagyok nemcsak azért, mert azt tartóim, hogy ép testben ép lélek, hanem mert a sportnak nemcsak fizikai jelentőségét ismertem fel a magam életében és ismerték fel velem együtt ibizonyára sokan mások is, hanem lelki kihatásait is. (Igaz! Ügy van!) Mondhatom, csak egészséges testű ember tud a lelkének engedelmeskedni. A gyenge test mindig parancsol és a gyenge test parancsát nem érdemes, hogy a lélek kövesse. (Ulain Ferenc Már értem, miért olyan rossz az egységespárt szelleme! — Friedrich István: Sportra kell fogni az egységespártot! Berkit sportra! Futballozni! — Berki Gyula: Na, Friedrich képviselőtársam sem valami Herkules! — Peyer Károly: Futballozni, hogy rendes lélek legyen az egységespártban! — Zaj. — Elnök csenget. — Bucii inger Manó: Gondoskodni kellene, hogy a nép ne haljon éhen! A tömegekről beszéljen!) A hadseregnek nagy érdeke, hogy mind tisztikarai, mind legénysége sportszellemű legyen. Ez tehát nálunk szolgálat, nyíltan meg is mondom, akár lovaspólóról, akár távlovaglásról, akár teniszről, vívásról, boxolásról van szó. (Kabók Lajos: Igen, de ezt magánszorgalombóil csinálják!) Mi ezt támogatjuk, ebbe az irányba tereljük, a szolgálat érdekében helyesnek tartjuk. (Friedrich István: Kérem, ott nincs is baj, a katonatiszteknél! Csak a civileknél! Ott azután ne potyázzanak! Ez a lényeg, kérem! Csak a civil-potya ellen van kifogás! — Peyer Károly: A civil-kriplik odamennek pólózni!) Elnök: Csendet kerék, képviselő urak. (Berki Gyula közbeszól.) Berki képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Peyer Károly: •Sohasem szagoltak puskaport!) vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Egyik igen t. szociáldemkorata képviselőtársam rendkívül kényes kérdést érintett és ez Ruttkay Gábor kapitány esete. Tartozom baj38*
