Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-90

252 Az országgyűlés képviselőházának bizottságban tett azt a bejelentését, hogy a nyugdíjas katonák közötti különbség (Fráter Jenő: Ez a helyes!) a nyugdíjtörvény kapcsán ki fog küszöböltetni és meg fo*g szűnni. (Jánossy Gábor: Ez is régi gravamen!) Köszönöm ezt a miniszter úrnak^ mert ezt a valóban régi graváment, valóban bántó és igazságtalan sérelmet legelső kötelességünk minden körülmények között megszüntetni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Ügy van! Az egész vonalon!) T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után néhány szóval rátérjek — ha szíves türelmükkel egynéhány pillanatig megajándékozni szíveskednek (Farkas István: Adunk 15 percet! — Malasits Géza: Félórát legalább!) — napjaink legaktuálisabb problémájára, (Jánossy Gábor: Komoly beszéd, halljuk! — Malasits Géza: Azért akarjuk hallani!) a genfi leszerelési konferenciára és a leszerelés kérdésére. (Fráter Jenő: Genf Svájcban van!) En bocsátkozom most bele jóslásokba, hogy vájjon a genfi konferencia sikerrel fog-e végződni, vagy sem. . Sem optimizmus, sem pesszimizmus által magamat vezettetni nem hagyom, csupán egy mondatban vagyok bátor az én és — azt hiszem — az egész ország álláspontját leszögezni. (Halljuk! Halljuk!) A magyar nemzet álláspontja ebben a kérdésben csak egy lehet. (Fráter Jenő: Bizony!) Vagy komolyan akarják a genfi konferencia urai a békét és akkor komolynak __ kell lennie a leszerelési konferenciának is, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akkor eredménnyel is fog az végződni, vagy pedig nem. (Ügy van! Ügy van!) A magyar nemzet felfogása szerint, úgy érzem, ezt a konferenciát csak egy gondolat uralhatja, ez pedig a teljes egyenjogúság az egész vonalon. (Ügy van! Ügy van!) Minket a genfi konferencia urainak (Jánossy Gábor: Bölcseinek!) a fórumon lévő, vagy a függöny mögött lévő játéka ebben a kérdésben nem érdekel. Sem az Óceánok uralnia, sem a gyarmatok sorsa nern rajtunk fordul meg. (Ügy van! Ügy van!) Minket még annak a lehetőségétől is megfosztottak, hogy saját nyomorult határainkon szükség esetén védekezni tudjunk. (Üyy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Korlátozott létszámú toborozott hadsereget írtak elő a számunkra, egy toborozott hadsereget, amelyről ismétlem azt, hogy a nemzet testének és lelkének idegen. Nem a hadsereg maga, hanein az a rendszer, amelyet ez a nemzet soha magáévá tenni nem fog. (Jánossy Gábor: Középkorba való a zsoldos hadsereg!) Független és önálló országnak deklaráltak bennünket, a függetlenség és önállóság legelemibb alapfeltételei nélkül. (Téglássy Béla: Nagy árat fizettünk érte!) Pedig nem volt a világpolitikának, az európai politikának egyetlen békeaktája sem, amelyet mi alá nem írtunk volna. Kajtunk igazán nem múlt egyetlen békekísérlet sikere sem. Mi nem szónokoltunk annyit a békéről, a kiengcsztelődésről, hanem tettünk érte. Tettünk akkor, amikor ezt a bizonyos új nemzetközi jogrendet a mi földünkkel és a mi vérünkkel ragasztották össze. (Vázsonyi János: Bele is pusztultunk! — Fráter Jenő: Nem egészen!) Hány szerződést és egyességet írtunk alá, élen a trianoni szerződéssel, és hány szerződést írtunk alá Trianon óta, amelyeknek csak a terhe, világtörténelmi kockázata és szenvedése volt a mienk, a haszna és eredménye mindig másoké. Ugyan méltóztassék nekem megmondani, mit vállaltak azok a bizonyos mások? Vállalták a szerződésekből a hasznot, a gazda90. ülése 1932 május 2U-én, kedden. sági együttműködésekből a jelszót, a pacifizmusból és a demokráciából pedig a frázist. (Ügy van! jobbfelől.) Mi nem akarunk mást, mint a szerződések és az írott jog betartását. (Ügy van! jobbfelől.) Ragaszkodunk a Nemzetek Szövetsége paktumának 8. §-ához, amely i azt mondja: (olvassa): «A Szövetség tagjai el| ismerik, hogy a béke fenntartása követeli a j nemzeti fegyverkezésnek korlátozását azon minimumra, amely összeegyeztethető a nemzeti j biztonsággal.» (Jánossy Gábor: Ez van papíron!) T. Ház! így szól a Nemzetek Szövetsége paktumának 8. §-a. Ez a szakasz annyit mond, hogy nem lehet egy államtól sem követelni, hogy a leszerelési kérdésben elmenjen azon a határon túlra, amely nemzeti biztonságát, tehát az önvédelmi lehetőségét kizárja. (Egy hang jobbfelől: így is kizárja!) Ez a 8. §. nem tesz különbséget győző és legyőzött államok között, vonatkozik egyaránt mindenkire. Reasszummálva az elmondottakat, nemcsak az emberiség és a méltányosság, hanem az írott jog és az adott szó szentsége alapján is — mert volt ám egy Millerand-féle kisérőlevél is, (Ügy von! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Van is!) lehet és kell követelnünk azt, hogy amikor a leszerelés kérdése Genfben vagy ott, ahol tárgyaltatik, szóbakerül, ez a terv, a nemzeti biztonsággal összeférő minimum elve velünk szemben is elismertessék. Ez a kérésünk, ez a követelésünk, semmi egyéb. Magyarországnak ez a követelése, ez a kérése nemcsak észszerű, jogos, hanem méltányos (Ügy van! jobbfelöl) és ha a genfi konferencia urai ezt teljesítik, akkor nem engedményeket tettek a xm számunkra, hanem egy régi sérelmet orvosoltak (Ügy van! jobbfelöl.) Magyarország, ha van benne életerő és érzi magában a jogot ugyanolyan állami élethez, amely nála sokkal hitványabb nemzeteket is megillet, nem mondhat le arról, hogy állami és társadalmi berendezkedését minden körülmények között mégvédje. Nem lehet tőle I rossznéven venni, hogy e tekintetben nem hajlandó magát sem szomszédai, sem jóharátai vagy ellenségei kénye-kedvének kiszolgáltatni. (ügy van! juoú felől.; Azok a kívánságok, amelyeket a magyar delegáció most Genfben a messze keletről felveres] ő tűz veszedelem lángjai ! mellett megszolaltai rak, úgy biszem, nem inenj nek túl ezen a határon. Es ha a genfi konferencia urai szem előtt tartják az igazságot, egy új Európa, sőt egy új világ nagy és békés eszméit, akkor kell, hogy ezek a kívánságok odakint előbb, vagy utóbb meghallgatásra találjanak, (ügy van! jobbfelől.) I , Tisztelettel kérem az igen t. KépviselőI házat, hogy ezeknek előadása után a honvédelmi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Vázsonyi János! 1 Vázsonyi János: T. Képviselőház! A népjóléti tárca vitája után tér rá a Ház a honvédelmi i tárca vitájára. Sajnos, fordítva kellene, hogy legyen: egy megvédett honnak életében kellene megvalósítani a népjólétet és nem a megszűnt népjólét után kellene tárgyalni arról a honvédelemről, amely tulajdonképpen védtelenségünket jelenti mindenfelé kifelé, mert hiszen nem kell részletesen beszélnem arról, hogy a gazdasági háborúban — sajnos — ki vagyunk szolgáltatva az egész világnak és védtelenek vagyunk. Előbb szűnt meg — sajnos — a nép-