Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

480 Az országgyűlés képviselőházának pénz, tehát kettős pénznem volt az országba be­vezetve, milyen nehezen juthatott hozzá a gazda terményeinek értékesítéséhez, milyen nehezen lehetett fehér pénzzel megvásárolni azokat a szükségleti cikkeket, amelyekre mindannyiunk­nak szüksége volt. A faluban nagyon sokan, fő­kép a falusi gazdaságaink közül, már elfelej­tették ezt az égést és újra az infláció tüzével akarják megégetni a magyar közgazdasági élet testét. Erről a földpengőről volt alkalmam több vidéki gazdaemberrel beszélni, akik mind józan, derék magyar ember létükre teljesen ennek a fantombeli mennyországnak a varázsa alatt álla­nak. Végzetesnek tartom a földpengő (bevezeté­sét, 'mégpedig járványszerű végzetnek tartom, mert hiszen a reális törvények szerint tudunk csak kivergődni azokból a bajokból, amelyekbe saját hibánkon kívül jutottunk. Az csak termé­szetes, hogy a jelen nyomorúsága a legalkal­masabb arra, hogy a gazda, az agrártársadálom minden szalmaszálhoz hozzákap, csakhogy nyo­morúságos helyzetén valamiképpen segíteni tud­jon; de éppen azok a nagy gazdasági bajok, amelyek a gazdatársadalmat valósággal fojto­gatják, bennünket, mint törvényhozókat kény­szerítenek arra, hogy józan ésszel, szigorú kriti­kával, meg nem. alkuvó lelkiismerettel kísérjük a gazda minden lépését, amelyek éppen a leg­fontosabb kérdésben, így a gazdasági kérdések­ben is történnek s ne engedjük, népünket tet­szetős jelszavakkal olyan tervek ingoványába süllyedni, amelyek bármily szépek is, de belő^ lük valóság sohasem lehet. A földpengő ra­jongói több (helyen és több formában Angliára is hivatkoznak. Csak nemrégiben az én igen t. Eckhardt Tibor barátom is az aranynak, ille­tőleg a pengőnek lecsökkentését említette fel a Képviselőházban, mégpedig ő azt mondta, hogy 30%-kai kellene csökkenteni pénzünk értékét. Bármennyire elismerem Eckhardt Tibor bará­tom jóakaratát és jóindulatát, elismerem azt, hogy őt tulajdonképpen minden munkájában a nemzeti érzés, a nemzeti gondolat vezeti, mégis kénytelen vagyok leszegeztni, hogy ebbeli néze­tével, a pengő értékének 30%-kal való csökken­tésével nem osztozhatom. Azt hiszem, hogy az igen t. képviselőtársam, amikor pénzünk 30%-os csökkentését javasolta, megfeledkezett arról a momentumról, ihjogy Angliában, amikor az an­golok eldobták az arany gondolatát, elváltak az aranytól, tulajdonképpen ezt ők szántszándék­kaL tették, tulajdonképpen Anglia kényszerhely­zetben volt. Angliának minden adóssága nem magyar pengőben, hanem angol fontban van, mi sem természetesebb tehát, mint az^ hogy amikor Anglia elválasztotta és mentesítette magát az aranytól, tulajdonképpen mintegy hat­milliárd angol fonttal gazdagította az állam­kincstárt. Ez olyan összeg, amelyért igazán ér­demes volt a font szilárdságát megbolygatni. Elfelejtett igen t. képviselőtársam még egy má­sik körülményt is, ez pedig az, hogy ugyan­akkor, amikor a font esését elhatározták, Cham­berlainnek volt gondja rá, hogy kellő fedezetet teremtsen az összes nagyobb külföldi tőzsdéken, hogy az a.ngol font felvevőképességéről kellő időben gondoskodjanak, vagyis! az angolok pon­tosan meg tudták szabni azt, hogy hány száza­lékkal^ szállítják le fontjuk értékét. Ezzel szenir ben nálunk egészen ellentétes a helyzet. A pengő vásárlóerejének biztosítása a mi gazdasági éle­tünknek egyetlen biztosítéka. Továbbá a mi tar­tozásaink legnagyobbrészt nem pengőben, ha­nem idegen valutában, angol fontban és dollár­ban vannak, ha tehát pénzünk értékét 30%-kal csökkentenénk, ez nem jelentene mást, mint azt, U. ülésé 1932 június 1-én, szerdán. hogy a dollárban és angol fontban lévő adóssá­gainkért több pengőt kellene fizetnünk. Elfelejtjük azonban azt is, hogy Anglia az aranytól való eltérést csak átmeneti időre és kényszerhelyzetben cselekedte és éppen a leg­utolsó beszámolóján Chamberlain felhatalma­zást kért a törvényihozástól, hogy szavazzanak meg neki mintegy 150 millió (fontot, hogy azon külföldi valutát és aranyat vélhessen, hogy az aranyalapra ismét visszatérhessen abban a pil­lanatban, amidőn azt az angol font érdeke meg­követeli, így tehát, mélyen t. Ház, könnyű be­látni, hogy a földpengő hívői hamis példára hivatkoznak, amikor Angliára bivatkoznak, mert biszen Angliát pénzügyileg megsegítette az aranyalaptól rövid időre való eltérés, míg ellenben a kis Magyarországot egy ilyen új gazdasági reform egész létében rázná meg, nemcsak kikapcsolván a nemzetközi .forgalomé­ból, de földpengőjén keresztül lehetővé tenné azt is, hogy idegen spekuláció a földpengőt összevásárolván, legdrágább kincsünkkel, a magyar földdel hazardírozna. Azért tisztelettel kérem a kormányt, éppen népünk, főkép az agrártársadalom érdekében, figyelje azt a mozgalmat; bármennyire is a szabad gondolatnak^ vagyok a rajongója, de nem szeretném, ha népünk az élet reális útjáról kalandos tervek labirintusába tévedne. Azért tehát tisztelettel kérem, vegyen tudomást arról a mozgalomról és a maga módján találja meg az útját, 'hogy népünk ennek a mozgalomnak belső tarthatatlanságáról felvilágosíttassék, bizonyságot nyújtván neki, hogy reális alapon sokkal könnyebben megtalálhatja gyógyulásá­nak útját, mint gazdasági kuruzslószerek ki nem próbált pasztilláival. Éppen a földpengő­propagandának az elterjedése teszi indokolttá, hogy mégegyszer hangsúlyozottan kérjem a kormányt, hogy az agrártársadalom érdekében minden lehetőt kövessen el, radikális eszközök­kel nyúlván bele a kérdésbe, hogy az talpra­állhasson, boldogulhasson és virágozhasson, mert ennek a talpraállása, virulása és boldo­gulása magában foglalja a többi társadalmi osztály boldogulását, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) főleg a kisipar érdekeit fogja szolgálni és előmozdítani, amelyről már annak­idején interpellációmban szólottam. Ezeknek a kérdéseknek megoldása nem tűr halasztást, hiszen minden körülöttünk lévő állam keresztülment ezeken a bajokon s mind arra a meggyőződésre jutott, hogy csakis radi­kális gyógyszerekkel lehet segíteni. Megoldotta ezt a kérdést kis Bulgária, Görögország, Szer­bia és legutóbb Kománia, ahol törvényt hoz­tak, mely szerint a 20 holdon felüli gazdák adósságának rendezésére beíhozták a kényszer­egyességi eljárást, amely lehetővé- tette, hogy a föld éppen olyan kedvezményes eljárásban részesüljön, mint a kereskedelem, ahol a kény­szeregyességi eljárásnál a tartozások 50—60%-át szokták leírni. A 20 boldon aluli kisgazdák adósságát pedig 50%-kal törölték s a meg­maradt 50% adósságot 30 évre konvertálták 4%-os kamattal. íme mélyen 1 Ház, még a Balkán is pél­dát mutat, hogy mennyire kell elmennünk a föld népének szeretetében és védelmében. Ta­nulnunk nem szégyen, tanuljuk és kövessük a jó példát szeretett népünk érdekében. Interpel­lációmban ezeket kívántam elmondani. (He­lyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisz­terelnök úrnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom